Közöny

Közöny

Olcsón mérik az emberéletet manapság. Jézus egykoron meghalt a kereszten, hogy mi élhessünk, mi pedig azzal foglalkozunk, hogy ezt az áldozatot semmibe vesszük, kinevetjük, az életet pedig mérlegre tesszük, eszközzé, fegyverré változtatjuk a kezünkben.

A húsvét szagos, locsolkodós, tojásos, sonkás napjaiban állig felfegyverzett katonák és rendőrök figyelték a híveket a római Szent Péter téren, a nagypénteki körmenetet kiemelt biztonsági kockázat miatt megemelt szintű intézkedések közepette rendezték meg. A stációk mindegyike után nagy kő esett le a rohamrendőrség vezetőjének szívéről, azt számolgatta, hogy a második eleséstől mennyi van még vissza a szent test sírba tételéig. Nem történt semmi probléma.

Újabb napot úsztunk meg katasztrófa nélkül. Egy világgal arrébb viszont nem voltak ilyen szerencsések, Pakisztán keresztényei bőrükön tapasztalták meg, milyen is kalapács és üllő közé kerülni. Húsvéti ünnepségükön robbant a bomba, egyszerűen azzal a céllal, hogy Navaz Sarif miniszterelnöknek üzenjenek, itt vagyunk, s nem tesszük le a fegyvert. Hetvenkét ember, főként nők és kisgyerekek haltak meg ebben az üzenetben.

Vértanúk, mint Szent István, Szent Péter vagy Szent Gellért püspök? A hitük miatt haltak meg, keresztények voltak egy muszlim országban. De a keresztény kisgyerek nem állhatott ki Krisztusért, nem kérdezte tőle senki, választ-e Mohamed próféta és Jézus között. Egyszerűen felrobbantották, hiszen ott játszott a többiekkel. Nem vallásháború, még csak nem is kultúrák összecsapása. A közöny ölte meg őket. A sivár lelkű és buta fejű torzonborzok csaptak oda.

A kétségbeesettek, akik soha nem figyeltek oda, mikor az imám arról beszélt, hogy a dzsihádnak az ember szívében kell lezajlania, a célja pedig az, hogy egyre jobbak, nemesebbek, adakozóbbak legyünk, olyanok akik, megörvendeztetik Istent. Pakisztánban 2014-ben volt már számos keresztényellenes támadás, akkor Sebastian Shah, Lahor érseke kijelentette, a közöny teremtette a terrorizmust. Ez a közöny áll minden gyilkosság mögött, amelyet a pápa felsorolt húsvétvasárnap, Belgiumban, Csádban, Kongóban, Szíriában, Palesztinában s még az összes helyen, ahol a szenvedés az élet része. Nem hithű muszlimok és hithű keresztények csapnak össze, hanem gyilkosok végeznek általuk ismeretlenekkel.

A brüsszeli könnyek őszinték. A lahori fájdalom valós. A másnapra elkészített, megrágott és felpuhított politikai üzenetek már nem azok, amelyekben egyes vezetők a messzi földön megtörtént eseményeket saját pecsenyéjük sütögetésére használják fel. Nem illik Brüsszel áldozatai láttán arról beszélni, hogy Európának jobban meg kellene értenie Izraelt, hogy harcol a terrorizmus ellen. Ausztrália miniszterelnöke se legyen roppant okos, kritizálva a schengeni rendszert. Ne legyenek közönyösek, mert a közöny vezetett az értékeitől megfosztott Európához, az óvatoskodáshoz, a kényszeredett jókívánságokhoz. Amelyekkel senkit nem sértünk meg, de senkinek se tudunk igazán szívből örömöt kívánni.

Amikor Ferenc pápa keresztútját járta végig vizsla tekintettel a gyöngyöző homlokú rendőrkapitány, Magyarországon egy távközlési cég munkatársa az én számomat tárcsázta, hogy valamilyen lehetőséget ajánljon a figyelmembe. Búcsúzásként azt mondta: „Kellemes hosszú hétvégét!” Én pedig arra gondoltam, bizony, a plusz mesecsatornát is boldogan elcseréltem volna arra, hogy ez az ismeretlen telefonos alkalmazott ne féljen megemlékezni a húsvétról. Vagy írásba adták neki a konfliktusok tökéletes kerülését, vagy ő maga döntött úgy, hogy a hétvége csak egy, a megszokottnál hosszabb pihenőidő. Közönyös volt, üres és kétségbeesett. Pedig semmi oka nem volt rá.

Sitkei Levente
magyaridok.hu


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »