Szeptember 8-án Szűz Mária születésére emlékezünk. E szép napot a felvidéki Bacsfa-Szentantal kegytemplomában kétnapos búcsúval ünnepelték szeptember 10–11-én, ami nagy örömre adott okot, hiszen az elmúlt két évben a járvány miatt csak szerény ünneplésre volt lehetőség.
Az ünnepi szentmise elején Schranko László helyi lelkipásztor nagy szeretettel üdvözölte Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítóját és elnökét, valamint paptestvéreit és a zarándokokat.
Kozma Imre szentbeszédében több kérdésre is kereste a választ: Mi a Szűzanya mai üzenete itt Európában? Fölismerjük-e az ő szerepét, küldetését ebben a nem könnyű helyzetben? Európa az a földrész, ahol a kereszténység született, mégis megtagadta az Istent. Imre atya a következőképpen fogalmazta meg az emberiség nagy baját: „az igazságosságot a hazugság börtönébe zártuk, az emberi életet pedig a halál rabságába száműztük.“
Isten az, Aki Van – így nyilatkoztatta ki magát Mózesnek az égő csipkebokornál. A zsidó nyelvben ennek jelentése: Aki a másikért Van, aki értünk, emberekért Van, ő a szeretet Istene. Nekünk e felé az Isten felé kell fordulnunk. Sajnos az ember élete a halál kultúrájában szenved – állapította meg Imre atya –, az ember önmagának él, bezárkózik önmagába. Ebből csak Jézus Krisztus menthet meg, aki azért jött, hogy szolgáljon. Jobban szeret bennünket önmagánál. Ha az ember őt követi, jobban kell szeretnie a másik embert, mint saját magát.
Imre atya egy másik, érdekes megállapítással folytatta szentbeszédét. Isten az emberi életünket egy sajátos koordinátarendszerbe gondolta el, amelynek a vertikális és a horizontális tengelyét az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolat adja.
Az Istennel való kapcsolatunkban példát mutat nekünk Szűz Mária, aki az Úr alázatos szolgáló leánya. Mindennél fontosabb neki az, amit Isten akar. Az ő Istentől kapott küldetése, hogy a világmegváltás művében Krisztus édesanyjaként részt vegyen, ami miatt egyesek társmegváltónak is nevezik őt.
Bátorításként Kozma Imre nekünk, magyaroknak, Szent István királyunkat is példának állította. István király Istennel való kapcsolatának elismerése az, hogy II. Szilveszter pápa nem apostoli királynak, hanem valóságos apostolnak nevezte Szent Istvánt. Az ő államában a kereszténység és a nemzettudat összetartozott. Első szent királyunkról XVI. Benedek pápa is elismerően szólt, kiemelve Szent István legnagyobb érdemét: Isten előtt vállalt felelősséget a nemzetért.
A szentmise után körmenet következett, majd a templomba bevonuló hívek szentségi áldásban részesültek. Ereklyetisztelettel fejeződött be szombat este az ünneplés.
Vasárnap az eső miatt a szentmisét a templomban mutatta be főtisztelendő Marian Waligóra pálos atya, aki a lengyelországi Częstochowa kegyhelyről érkezett. Marian atya kitűnően beszél magyarul, így a hívek anyanyelvükön hallhatták értékes szentbeszédét.
Az szentmise evangéliumából Gábor angyal Szent Józsefhez intézett mondatát emelte ki: „Ne félj attól, hogy magadhoz vedd Máriát!” – ezek a szavak ma azokhoz is szólnak, akik eljöttek e szép ünnepen a Szűzanyához, hogy közel legyenek hozzá, és tanuljanak tőle. Tanuljuk meg tőle odaadni szenvedéseinket, küzdelmeinket Krisztusnak. Nem szabad félnünk attól, hogy Máriát befogadjuk életünkbe. Ez egy szép feladat, de egyben kihívás is. Mária élete sem volt mentes a szenvedésektől, de ő nem a fájdalmaival foglalkozik, hanem imádja fiát. Imádságos lélekkel tartja gyermekét karjaiban, ahogy ez a kegyképen is látható.
A Szűzanya is hozzá vezet bennünket. Ez az egyszerű lecke, amit Mária ad nekünk. Akármilyen helyzetben vagyunk, tartsunk ki az imában. Tegyünk úgy, mint Mária, legyünk együtt Krisztussal, fogadjuk be őt szívünkbe.
A vasárnapi szentmise ereklyetisztelettel ért véget, majd litánia és szentségimádás zárta a kétnapos ünneplést.
Szöveg: László Mónika
Fotó: Hloska Tibor
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
