Közép-Ázsia felé fordítja a V4-ek tekintetét Budapest

Közép-Ázsia felé fordítja a V4-ek tekintetét Budapest

Visegrádiak és közép-ázsiaiak: a csehek és a lengyelek ebben is előttünk járnak, bár a két térség közötti kereskedelmi forgalom összességében még amúgy is szinte láthatatlan.

Magyarország aktívan felhasználja a visegrádi csoporton belüli soros elnökségét a V4-ek és az Európai Unión kívüli országok és régiók közötti kapcsolatok szorosabbra vonására. Ebben a szellemben tartanak ma V4–Közép-Ázsia külügyminiszteri szintű találkozót Budapesten. Az egyeztetést előkészítendő, tavaly nyáron Szijjártó Péter külügyminiszter körutat tett az öt országot, Kazahsztánt, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt, Türkmenisztánt és Tádzsikisztánt magában foglaló posztszovjet Közép-Ázsiában, amelynek tapasztalatait összegezve úgy látta, hogy a közép-európai gazdaságok sokat profitálhatnak abból, ha közösen lépnek fel a közép-ázsiai országok egyébként nyitott piacain. A gazdasági kapcsolatokat – tegyük hozzá – még bőven van hová fejleszteni, hiszen a két térség közötti kereskedelmi forgalom elenyésző, de lényegében véve maga az Európai Unió sincs jelen Közép-Ázsiában. A jelentéktelen kereskedelmi forgalom szinte csak Kazahsztánra korlátozódik.

Pedig a Közép-Európából nézve szinte láthatatlan térség jelentősebb annál, mint amennyire ez a számokból látszik. Fontosságát eleve megadja nagy kiterjedése mellett az a tény, hogy a világ olajtermelésének mintegy 5 százalékát adja. Ezen kívül van itt földgáz és más ásványi anyagok is, így például urán. A régió jelentőségét növeli elhelyezkedése is, ezen belül Afganisztán szomszédsága, ami Közép-Ázsiát és Európát is érintő biztonsági kihívás. Az iszlám radikalizmus, a kábítószer-kereskedelem visszaszorításában és a terrorizmus elleni harcban közösek az érdekeink. A 90-es évek után két éve tért vissza a terror a régióba, s jelentősen megszaporodtak a közép-ázsiaiak által külföldön elkövetett támadások. A 80 százalékban muszlim Közép-Ázsiából nagyjából négyezren harcolnak az Iszlám Állam soraiban. Az alapvetően stabil, ám alacsony intenzitású konfliktusokkal azért terhelt térség számára komoly kihívás a rossz eloszlás és az öntözés miatt megnövekedett szükséglet következtében a vízbiztonság kérdése.  

További figyelmet érdemel ez az egyszerre a posztszovjet térség és Kína perifériáján elhelyezkedő régió azért is, mert mindenekelőtt az új selyemút miatt egyre fontosabbá váló tranzitútvonal. A másik oldalon súlyát csökkenti, hogy kevesen, mindössze 68 millióan lakják, nincs tengeri kijárata, szegény, a világ GDP-jének egy százalékát adja, a fő bevétele pedig valamilyen külső forrásból, így Kazahsztán vagy Türkmenisztán esetében a nyersanyagok exportjából, míg Tádzsikisztán és Kirgizisztán tekintetében külföldön dolgozó vendégmunkások hazautalásaiból származik. A régió két kulcsországa a térség GDP-jének mintegy felét adó, még komoly politikai kihívások előtt álló Kazahsztán, és a hatalomváltáson már átesett és a reformok útjára lépett,s a legnagyobb lélekszámú Üzbegisztán.  

A régióban messze a legnagyobb befolyása a két szomszédos hatalomnak, Oroszországnak és Kínának van. Ebből a versenyből Amerika mintha kiszállt volna, s legfeljebb a kazah energetikai szektor és a megnyíló üzbég lehetőségek érdeklik. A nyelvi és kulturális rokonság okán még a 90-es években bejelentkezett Törökország is, ám ambiciózus terveit azóta lejjebb adta. Az Európai Unió lényegében nincs jelen Közép-Ázsiában.

A közép-európaiak közül a legjobb politikai kapcsolatokat talán Magyarország ápolja a régióval – különösen a kazah vezetőkkel gyakoriak a magas szintű találkozók –, ám ezt a közelséget egyelőre nem sikerült gazdasági téren kamatoztatni. Az együttműködést mindenekelőtt a Közép-Ázsiában már jelen lévő Gedeon Richter révén a gyógyszeriparban, az egészségügy területén, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási megoldások révén, az energetikai infrastruktúrában és kiemelten a mezőgazdaságban, itt is a technológiák exportjával lehetne fejleszteni.

http://mno.hu/

A kereskedelmi forgalom régió országainak többségével mindössze néhány tízmillió dollár, s a stratégiai partnernek nevezett Kazahsztán esetében a 27,6 százalékos növekedés ellenére is csak 156,4 millió dollár, az egész kazah forgalom 0,3 százaléka volt tavaly. A befektetések terén sem jobb a helyzet, hiszen 2005-től a tavalyi év utolsó harmadáig mindössze 153 millió dollárnyi tőke érkezett Magyarországról Kazahsztánba. S még siralmasabb lenne a helyzet, ha nem lenne a Mol eddig már több mint 200 millió dolláros befektetése. A kereskedelmi forgalom ráadásul még mindig nem éri el a 2014-es szintet. S ha közép-európai összehasonlításban vizsgáljuk a dolgot, még szomorúbb a helyzet. A négy évvel ezelőtti 190 millió dolláros forgalom is jelentősen elmarad a térség többi országáétól.

Akkor ugyanis a lengyel mutató egy-, a román hárommilliárd, míg a cseh 450 millió dollár fölött volt. Ez a szám 2016-ra a magyar 113 millióval szemben a lengyel relációban 760, a románban 803, míg a csehben 252 millió dollár volt.

Lehetőséget tehát mindkét régió bőven láthat a kapcsolatok fejlesztésében, ám a távolság, a versenyképes termékek csekély száma és a tőkehiány miatt sokat nem lehet ettől az egyeztetéstől várni. Egy esélyt azért mindenképpen kaphat ez a reláció, még ha sportnyelven erre azt is mondják, hogy tét nélküli a találkozó.  


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »