Kovács Zoltán válaszolt a Politico cikkére

Kovács Zoltán válaszolt a Politico cikkére

Kovács Zoltán kormányszóvivő magyar nyelvű válaszlevele a Politico múlt héten megjelent „Magyar? Ki, én? Brüsszeli páriák vallomásai” cikkére. Sokan vannak Brüsszelben, aki titokban csodálják azt, ahogy a magyarok és a magyar kormány kezeli a problémákat.

Magyarok, akiket négyszemközt dicsérnek, nyilvánosan bírálnak

Milyen ritka öröm a Politico címlapján látni a magyar zászlót – ami ez esetben az egyetlen nemzeti zászló a brüsszeli Berlaymont előtt. Ugyanakkor az Orbán Viktort és Navracsics Tibor biztost egymás mellett ábrázoló kép mintha a magyar hatalomátvétel képzetét sugallná. Az ember attól tart, hogy a szabványosított anti-orbánizmus egy újabb példánya vár rá.

A „Hungarian? Who, me? Confessions of Brussels pariahs” (Magyar? Ki, én? Brüsszeli páriák vallomásai, május 13.) hangvétele kicsit más. A brüsszeli magyarokat hűbéresekként, nem pedig hűbérurakként ábrázolja: diszkrimináció áldozataivá vált „páriákként”. A cikkből – egy magyar szocialista ex-biztoson és egy kellően anonim magyar „tisztviselőn” keresztül – arról értesülünk, hogy fontosabb tisztségek betöltésénél mellőzik a magyar diplomatákat, kizárják őket a legfelsőbb szintű tárgyalásokból és társadalmilag kirekesztik őket. Még a gyerekeiket is kicsúfolják az iskolában nemzetiségük miatt. Úgy tűnik, hogy Brüsszel a hungarofóbia melegágyává vált, ahol jobban jár az ember, ha nem hangoztatja a magyarságát. És – a cikk forrásai szerint legalábbis – mindez az Orbán ellen széles körben táplált erőteljes antipátia miatt.

Mit is válaszolhat az ember egy ilyen vitathatatlanul badar pletykára, egy ilyen gondosan kidolgozott anekdota-és szóbeszédáradatra? Az egyik megoldás az, hogy saját anekdotikus bizonyítékot gyártunk és reméljük, hogy a józan ész egy árnyaltabb látásmódhoz vezet.

Vegyük tehát figyelembe az Eurologus név alatt publikáló brüsszeli magyar tudósító tanúvallomását, amiben idézi egyik belga kollégájának hitetlenkedő reakcióját a szóban forgó cikkel kapcsolatban: „Nem is tudtam… remélem jól vagy”.

Más – meg nem nevezett – magyar tisztviselők elmondása alapján, országukat rendszeresen dicsérik zárt körben, majd élesen bírálják a nyilvánosság előtt. Sokan vannak Brüsszelben, akik titokban csodálják, ahogy a magyarok és a magyar kormány kezeli a problémákat. A magyarokat – és a magyar kormányfőt – az egyenes beszéd híveiként tartják számon. Lehet így ellenségeket szerezni, de előbb vagy utóbb csodálókat is – feltéve, hogy a beszédnek van is értelme. Talán ez az a valóban megdöbbentő történet, ami még várat magára.

Addig is döbbenten olvashatjuk a brüsszeli magyar nagykövet nyilatkozatát: „Nyilvánvalóan előnyben részesülnek a nagyobb és régebben csatlakozott tagállamok. Mivel mi más álláspontot képviselünk, mindig utoljára értesülünk mindenről”.

Az eredeti, angol nyelvű válaszlevél itt érhető el.

A szerző, Tara Palmeri

Érdemes néhány információt megismerni a brüsszeli magyar páriákat megszólaltató szerzőről. Tara Palmeri – a Politico bemutatása szerint – az Egyesült Államokban született, az American University in Washington hallgatója volt kommunikáció szakon. Tanulmányai végeztével rövidebb ideig dolgozott a CNN-nél, az MSNBC-nél, a Fox News Channel-nél és a CBS tévécsatornánál is. 2010-ben került a New York Posthoz, onnan pedig a Politico brüsszeli szerkesztőségébe.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »