Kovács Emőke: Kőszívek, díszsírhelyek, különleges síremlékek

A Balaton környéki temetőkben számos orvos, tudós, fürdőigazgató, egyetemi tanár, pedagógus, újságíró, színész, sportoló találta meg örök nyugalmát, s több helyütt láthatunk 1848-as honvédsíremléket, világháborús mementókat. Sokan nem is e föld szülöttei voltak, mégis – a tájhoz való szoros kötődésük miatt – végső megnyugvást e tó mellett találtak.

Az északi parton járva az egyik legérdekesebb a balatonudvari, kőszívekből álló, védett műemléki temető. Több monda is született a kőszívekről. Írt róla Eötvös Károly, de Lipták Gábor is:

„Az udvari halászgazdának volt egy igen szép lánya, aki sokszor elkísérte édesapját a Balatonra halászni. A bátor leány egyszer egyedül is beevezett a vízre. A Bakony felől hirtelen jött meg a vihar és a leány nem tudott kievezni a partra a zivatar elől. A vihar felborította a csónakját és a leány Balatonba fulladt. A falu népe sajnálta a leányt, de a szeretője, egy kőműves legény különösen. A legény elhatározta, hogy szívalakú sírkövet készít kedvese sírjára. Az udvariaknak nagyon megtetszett a szívalakú sírkő és halottjaik számára ők is készítettek hasonlót. Amíg a kőműves élt, sok ilyen sírkövet faragott, amivel “benépesítette az udvari temetőt.”

A sírokon 1808 és 1840 közti dátumok olvashatók, de a kőfaragók neve ismeretlen. A történeti kutatások valószínűsítők, hogy a Kislődről Balatonudvariba költöző reformátusok kezdték el állításuk. Magyarországon a szív alakú sírkövek egyedinek számítanak, néhány a balatonfüredi temetőben található még.

A legtöbb híresség a balatonfüredi és arácsi temetőben nyugszik. A füredi régi temetőben látható az 1897-ben elhunyt Keöd József, az egyik legismertebb, ősi füredi családból származó, nagy tudású balatoni hajóskapitány – a Kisfaludy gőzös utolsó előtti kapitánya – nyughelye.

Díszsírhelyen pihen a Balaton vidékének irodalomtörténeti, művelődéstörténeti hagyományaival foglalkozó nagy alakja, Lipták Gábor, kinek neve a XX. században összefonódott a tavi irodalmi élettel. Füredi otthona mára neves alkotóház, szellemi központ lett.

Az arácsi temetőben találta meg nyugalmát Lóczy Lajos, a Balaton legkiválóbb ismerője, a XIX. század végének legnagyobb földrajztudósa, geológusa. A füredi szanatóriumban hunyt el, s kérésére temették Arácsra.

Az alsóörsi vörös homokkő sírkövön – üveglap alatt – látható havasi gyopárt Stein Aurél Ázsia-kutató küldte egykori mestere nyughelyére.

Zákonyi Ferenc, a tó egyik kimagasló helytörténeti kutatójának mészkő és fehér márvány sírköve szintén az arácsi temetőben áll.

Talán kevésbé ismert, hogy a kiváló történelmi regényeket író, a kommunizmus éveiben méltatlanul mellőzött s később csak a „tűrt” kategóriába tartozó Passuth László a füredi szívkórházban halt meg. Passuthot a Balatonhoz sok szállal kötődő Keresztury Dezső búcsúztatta 1979-ben, az arácsi temetőben.

Az északi parton maradva és folytatva a temetői sétát, a badacsonytomaji Pöltenberg síremléket emeljük ki. Az aradi vértanú, Pöltenberg Ernő leszármazottai ugyanis Badacsonytomajon lelték meg nyugalmukat.

Hírdetés

Pöltenberg leánya, Ilona 1869-ben ment férjhez Fackh Gedőhöz, akivel 1871-től Badacsonytomajon éltek. Ők, s mindhárom gyermekük (Ernesztina, Joanna, Elemér) is a badacsonytomaji temetőben nyugszanak. Joanna az I. világháború idején ápolónőként tevékenykedett Badacsonyban, s betegei közé tartozott Egry József, a Balaton kiváló festője is.

További érdekesség, hogy szintén ebben a temetőben nyugszik Pöltenberg Wilhelmina, aki a tábornok árváinak gyámja is volt egyben. A síremléken kívül az aradi vértanú emlékét őrzi a révfülöpi honismereti gyűjtemény, ahol igazán egyedi relikviákat tekinthetünk meg: Pöltenberg több kézírásos levelét, címeres pecsétnyomóját, jelképes ravataláról származó babérkoszorúját. Badacsonytomajon lelhető fel Egry József, az egyik leghíresebb balatoni festőművész emblematikus síremlék-domborműve – A vízre néző – is, melyet Borsos Miklós kiváló szobrászművészünk alkotott.

A déli parton szintúgy lelhetünk nevezetes sírokat. Balatonbogláron hunyt el 1932-ben az ismert kisgazda politikus, Gaál Gaszton, földi maradványait a település őrzi.

Varga Béla boglári plébános pályáját is ő indította el. Varga neve összeforrt a településsel, hiszen a második világháború idején a lengyel menekültek legnagyobb pártfogója lett. Később nemcsak a tó mellől, hanem Magyarországról is elmenekült. A kommunizmus hazai pusztításait az Egyesült Államokban élte túl. A rendszerváltoztatást követően visszatért szülőhazájába, temetése – kívánságára – 1995-ben a balatonboglári katolikus temetőben volt.

Több, szomorú eseményhez kapcsolódó sírhely, egyben zarándokhely is akad a déli parton. 1937 decemberében Balatonszárszón vetett véget életének József Attila. Utolsó, kevésbé ismert verseinek egyikét is itt írta, 1937 novemberében:

„Drága barátim, kik gondoltok még a bolonddal
nektek írok most, innen, a tűzhely oldala mellől,
ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva
rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.”

Később földi maradványait a család Budapestre szállíttatta, de első sírhelye Szárszón volt.

A balatonszemesi temetőben nyugszik a 45 évesen – 1976-ban – életét eldobó színészkirály, Latinovits Zoltán és testvére, a színész-rendező Bujtor István is. A Balaton imádó Bujtor – azaz Ötvös Csöpi – szép, kifejező síremlékét Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművész készítette. Rajta Shakespeare Hamletjének egyik meghatározó idézete olvasható. Nem messze fiaitól pihen édesanyjuk, Freinreisz Istvánné, Gundel Katalin is.

Siófokon szintén számos neves sírhely lelhető fel: az aszketikus életű, kiváló festőművészé, Muzsinszki Nagy Endréé, Kaáli Nagy Dezsőé, a balatoni kikötők építésének vezetőjéé, de Kenedy Ferenc helytörténész múzeumigazgatóé is.

Különös adalék, hogy Gárdonyi (Ziegler) Géza kitűnő írónknak, aki gyermekkorában pár évig a Siófok melletti Kilitin élt, két fiatalon elhunyt testvére (Ziegler Teréz és Béla) a kiliti temetőben alussza örök álmát.

Szép történet Szaplonczay Manóé. Somogy vármegye egykori főorvosa, Bélatelep megalapítója, a Balaton szerelmese azt szerette volna, hogy Bélatelepen, a Várhegyen, a nagy tóra nézve temessék el. Kívánsága 1916-ban teljesült.

Eötvös Károly szerint: „sokféle temető van. Annyi, mint az ember és az ő bolondsága.” Ez igaz a Balaton vidékére is. S hiába a Halottak Napjának komorsága és szomorúsága, egy-egy tavi temetői séta után a vidék katartikus szépsége a lélek számára is megnyugvást hoz.

facebook


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »