Köszönöm, jól vagyok! – Interjú a  Csillag születik harmadik szériájának nyertesével, László Attilával

Köszönöm, jól vagyok! – Interjú a  Csillag születik harmadik szériájának nyertesével, László Attilával

Nyitókép: femina.hu

László Attila az elmúlt bő évtized alatt is megőrizte szerénységét és elhivatottságát. Nem lett belőle felkapott tinisztár, de nem is tűnt el a süllyesztőben. Álmait szép lassan, töretlen lendülettel valósítja meg, önerőből. A kint élő magyarok meghívására Amerikában és Ausztráliában is fellépett, de a szülőföldjét sem hanyagolta el. Célja továbbra is az örömszerzés és értékteremtés.

 

14 évesen Máté Péter Most élsz! című dalával bejutott a Csillag Születik harmadik évadába, és  2011. június 4-én meg is nyerte az RTL Klub tehetségkutatóját. Mit jelentett ez egy erdélyi kisvárosból származó fiúnak?

 

Ez egy igazi, varázslatos utazás volt számomra. Amikor annak idején az interneten olvastam a felhívást, hogy jelentkezni lehet a tehetségkutatóra, azonnal eldöntöttük a szüleimmel, hogy megmérettetem magam. Tízéves korom körül alakult ki nálam a zene és az ének iránti érdeklődés, zeneiskolába nem jártam, zongorázni és orgonálni a helyi kántortól tanultam, intézményes oktatásban pedig csak az érettségi után, a  Kőbányai Zenei Stúdióban vettem részt, ahol három évig tanultam zongora szakon.

Tizenegy év után is jó emlékeim vannak, olyan világba keveredtem, amit addig nem ismertem. Szülőfalumból, Kézdivásárhelyről feljöttem Budapestre szerencsét próbálni, egy mesevilágba csöppentem bele. Gondolok itt többek között a döntőre, amikor Balázs Fecóval közösen adtuk elő a Korál együttes Hazafelé című számát.  

Csak pozitív élményeim vannak ebből az időszakból, hiszen abban a műsorban szerepelhettem, amelynek az első két szériáját folyamatosan néztem, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az egyik nyertese.

Volt Önben félelemérzet, amikor megérkezett a válogatóra?

Az első alkalommal nem volt bennem félelem, bár hosszú volt a casting napja. Már délelőtt ott kellett lenni, és csak valamikor este jutottam sorra. Alig vártam, hogy felállhassak a színpadra, nagyon elfáradtam. De nem stresszeltem, már csak arra vártam, hogy kezdjük el, és legyen vége.

Az egésznek a súlyát akkor kezdtem el érezni, amikor tovább jutottam, Kezdett tudatosodni bennem, hogy mi ennek a tehetséggondozónak a tétje, s amikor elkezdődtek az élő adások, már rengetegen ültek a közönség soraiban. S ez, azért már nagyon izgalmas volt. Meglepően sokan támogattak, főleg Kézdivásárhelyről, Erdélyből.  

Hírdetés

Emlékszem, hogy szombatonként szavazóestet szerveztek, a rajongók együtt nézték a fellépéseket és szavaztak. A döntő napján is meglepően sokan gyűltek össze. Jóleső érzés volt, hogy ilyen sokan mellém álltak. Rengeteg biztatást kaptam nem csupán a szülővárosomból, hanem egész Erdélyből. Sikerült megnyernem a versenyt, köszönhetően a rengeteg szavazatnak.

 

2012 tavaszán jelent meg első albuma, az Ezer szív együtt dobban, a nyeremény részeként. Mi volt utána? A fiatal kezdő énekest felkarolták a már befutott zenészek?

Az Ezer szív együtt dobban megjelent, és ennyi. Nem kelt életre, nem volt körülötte felhajtás. Ezen a lemezen Dandó Zoltán, Krenyiczki Ervin, Kovács Enikő és Závodi Gábor új szerzeményeit adtam elő. Eddig nekem még soha nem írtak számokat, így örültem neki, de aztán eldöntöttem, hogy a következő album a saját szerzeményeké lesz.

Nem lettem sztár, de úgy gondolom, hogy ez így volt jó, nem lett belőlem futószalag gyártott énekes. Nem nagyon találkozom befutott zenészekkel, de mi nem is a szakmának játszunk, hanem a közönségnek. Ez a legfontosabb. Valamilyen szinten megtaláltam magam a zenében, nem teljesen, de arrafelé tartok, és köszönöm, jól vagyok. Teljesen magamra vagyok hagyatkozva, de ez így van jól. Lehet, hogy vannak menedzserek is, de én nem tudok róluk.  

Balázs Fecóval nagyon nagy élmény volt együtt énekelni a döntőben. A 60. születésnapja alkalmából rendezett koncertre vendégelőadóként meghívást kaptam az Arénába, ez is egy nagy élmény volt számomra. Szerencsére fellépések terén nem panaszkodhatom, meghívás van bőven. Hazai közönség előtt, de gyakran külföldön is. Nagyon örülök, hogy sokfelé eljutok, ez fontos eleme a művészetnek.

Tavaly megjelent az új lemeze, amelyen saját szerzemények vannak, s ha jól tudom, már zenekara is van, ahogy tervei is.

Az Indulnom kell című új lemezen tíz vadonatúj dal hallható, gitáros kollégám, Vigyinszki Máté írta a zenét, én pedig a szövegeket. A dalok a hétköznapi élet történéseiről szólnak, azok tanulságairól.

Szeretem kezemben tartani a munkát, önállóan próbálok boldogulni, nem vágyom arra, hogy a zeneipar gépezete bedaráljon. Igen, régi vágyam valósult meg 2020-ban, van zenekarom, nagyszerű kollégákkal, és koncertjeink is vannak, ahogy új dalaink is. Szeretnénk több új dalt, videoklipet, több koncertet, mégpedig élő koncertet. A lépcsőfokozatokat be kell járni, de mindenképpen a zenével szeretnék továbbra is foglalkozni.

Ebből élek, ez az utam, ehhez kaptam a tehetségemet. Napjaimat a zene határozza meg, az otthoni stúdióban dolgozom, ott írom és hangszerelem a saját dalaimat is.

Mennyire változott meg az ékes tájszólással beszélő kisrác az eltelt bő egy évtized alatt Magyarországon?

 

Soha nem terveztük, hogy elhagyjuk az otthonunkat, de az élet mindig produkál váratlan helyzeteket. Engem szerződés kötött Budapestre, így a műsor után a családommal Szigetszentmiklósra költöztünk, s azóta is itt élünk. 11 év alatt mindenki sokat változik, nyilván velem is ez történt, de remélem, hogy ha változtam is, akkor jó irányba. Tapasztalatokkal lettem gazdagabb, és mindig alázattal próbáltam a zenei utamat járni. A tájszólás valamennyire kopott az elmúlt évtized alatt, de azért én szeretném megtartani, mert hozzám tartozik.

Nagy Erika


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »