Kosárlabda – A valóra vált álom – Interjú Zoran Mikes edzővel

Kosárlabda – A valóra vált álom  – Interjú Zoran Mikes edzővel

A bosnyák Zoran Mikes két és fél éve irányítja a Sepsi-SIC csapatát: ezalatt egy negyedik helyet, egy ezüst- és egy aranyérmet szereztek, illetve két Román Kupát is nyertek. A fáradhatatlan sikerkovács történelmet írt, hiszen a zöld-fehér mezesek a sepsiszentgyörgyi kosárlabda történetében először nyertek bajnokságot. Mikes készségesen beszélt a felejthetetlen idényről, a játékosok teljesítményéről, a helyi játékosok hiányáról, a fantasztikus szurkolókról, és kicsit a jövőbe is bepillantottunk.

– Amióta legutóbb beszéltünk, Román Kupát és bajnokságot is nyertetek. Teljesítettétek az év elején kitűzött célokat, és hihetetlen örömet okoztatok a szurkolóknak.
– Ez az idény olyan gyorsan véget ért, hogy el sem hiszem. Számomra minden olyan volt, mint a valóra vált álom. Nem mindennapi szezont tudhatunk magunk mögött, hiszen ezúttal az Európa-bajnoki selejtezők miatt kétszer is megszakadt a bajnokság. Ebben az időszakban nehéz volt felkészíteni úgy a játékosokat, hogy két hét szünet után is a legjobb formájukat hozzák.

Nagyon boldog vagyok, és egyben büszke is a játékosokra, illetve az edzőtársaimra egyaránt. Úgy gondolom, a csapat legjobbkor volt a legjobb formában, vagyis a Román Kupa négyes döntő tornáján és a bajnokság rájátszásában is. Az első perctől kezdve jó irányba haladt, tudtuk, hogy legalább a tavalyi eredményt meg akarjuk ismételni, de sikerült azt meghaladni és még egyet előrelépni. Hittünk magunkban és abban, amit el akartunk érni, így a végén a Román Kupát és a bajnokságot is megnyertük.

– A történelem része vagy, hiszen először nyert szentgyörgyi kosárlabdacsapat bajnokságot. Hogyan élted meg a pillanatot?
– Nem találok rá szavakat, szerintem még most sem fogtuk fel, mi történt, és hogy mennyire nagy eredményt értünk el. Az biztos, nagyon boldogok vagyunk, mert a város történelmének része lettünk.

– Véleményed szerint melyiket volt nehezebb behúzni: a Román Kupát vagy a bajnok­ságot?
– A Román Kupa sajátos sorozat, hiszen ha egyszer hibáztál, akkor már nem javíthatsz rajta. Ezért minden mérkőzésen nagyon kell figyelni, de ennek ellenére véleményem szerint a bajnokságot nehezebb megnyerni, hiszen sokkal több mérkőzést kell lejátszani, és több ideig tart. A Román Kupában ezzel ellentétben hat meccsünk volt, és mindet megnyertük, így ott volt a kupa a kezünkben. A bajnokság azért is volt nehezebb, mert mindenki minket tartott a végső esélyesnek, és ez bizony nagy nyomást jelentett. A rájátszásban meglepetést akartunk okozni, és csak három nap volt a mérkőzések között. Nekem azért is jelent egy kicsivel többet a bajnoki cím, mert nehezebb volt megszerezni.

– Már aláírtad a jövő évi szerződésed, és biztos, hogy még egy évet nálunk maradsz. Könnyen meghoztad ezt a döntést?
– Nem volt könnyű, de a klub célkitűzései és ambíciói megegyeznek az enyéimmel, így egyértelmű volt, hogy meghosszabbítom a szerződésemet.

– A lányokat nagyon jól felkészítetted, egész idényben csak két mérkőzést veszítettetek. Gondolom, elégedett vagy a teljesítményükkel.
– Az biztos. Nagyon örülök a játékosaimnak, és elégedett vagyok azzal, amit egész idényben nyújtottak. Már az első edzésen láttam, hogy ennek a csapatnak lesz a lehető legjobb esélye arra, hogy mindkét sorozatban diadalmaskodjon. Egy szó, mint száz: elégedett vagyok a játékosokkal. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy életemben nem volt még olyan csapatom, aki ennyire elkötelezett lett volna védekezésben. Tényleg megnehezítettük minden csapat dolgát, és nem könnyen kaptunk kosarat, ez pedig a védjegyünkké vált. Persze támadásban sem tétlenkedtünk, mert ha megnézed a hatékonysági mutatókat, akkor láthatod, hogy mind a csapat, mind a játékosok egyénileg az első helyeket foglalják el. Emellett mi dobtuk átlagban a legtöbb pontot, így senki nem mondhatja ránk, hogy védekező csapat vagyunk. A játékosok az egyéni érdekeket a csapat mögé helyezték, és szerintem ennek köszönhető egy alakulat sikeressége.

– Melyik vereség érintett rosszabbul? A Brassó vagy az Arad elleni?
– Egyik vereséget sem éltem meg tragédiaként. A sportban benne van, hogy néha veszítesz. Az Arad elleni, azt gondolom, ébresztő volt számunkra, és még jókor is jött. Akkor megértettük, hogy nem mehetünk egyetlen kiszállásra sem úgy, hogy könnyen fogunk nyerni, így Aradon kaptunk egy leckét. Ők nagyon motiváltak voltak, és mi úgy mentünk oda, hogy hat nap alatt háromszor győztük le Târgoviştét, és azt gondolom, kissé lazán léptünk pályára.

– Kiket szeretnél a következő szezonban is a csapatban látni? Esetleg milyen pozíciókon szeretnél még erősíteni?
– Minden attól függ, hogy milyen sorozatokban szeretnénk indulni. Edzőként azt mondom, hogy elégedett vagyok a jelenlegi játékosaimmal, és legszívesebben mindenkit megtartanék jövőre is. Mindenkivel leülünk majd beszélni, de a nyár elején azt is el kell döntetnünk, hogy az országos megmérettetések mellett még lesz vagy sem más sorozat, ahol helyt kell állnunk, és ennek függvényé­ben kötünk szerződést majd a játékosokkal. Mindenképp újabb előrelépés lenne nemzetközi terepen is képviselni a várost. Ha tényleg indulunk egy európai sorozatban, akkor ott más szabályok lépnek érvénybe, már ami a játékosokat illeti, hiszen csak két amerikai lehet egy időben a pályán, a többieknek európaiaknak kell lenniük. Azt gondolom, az új sportaréna is nagyszerű előrelépés mind a városnak, mind az országnak, és jó lesz majd ott játszani.

– Vannak, akik nehezményezik, hogy külföldi játékosok vannak a csapatban, és nem helyiek. Mit tudnál erre válaszolni?
– Őszintén mondom, én is jobban örülnék annak, ha nagyrészt helyi játékosokból állna a csapat, de jelenleg ez nem lehetséges. Már egy ideje dolgozunk kisgyerekekkel is, és talán belőlük jó pár év múlva lesz olyan játékos, aki megállja a helyét a Nemzeti Ligában is. Természetesen ez a hosszú távú tervünk, de türelem kell, mert ehhez sok-sok évre van szükség. A 18 és 16 év alatti bajnokságban játszó lányoknak komolyabb odaadásra és hozzáállásra van szükségük, és a napi egy edzés nem elégséges. Emellett pedig azt is meg kell értenie mindenkinek, hogy ha a vezetőség célkitűzése a bajnoki arany, akkor ez azzal jár, hogy a helyi játékosok kevés játéklehetőséget kapnak, és azok lesznek többet pályán, akik képesek megnyerni egy bajnokságot. Ha ezek a játékosok helyiek lesznek, akkor egyértelműen ők kapnak majd esélyt. Jelen pillanatban a helyi játékosok nem tudnák megnyerni a bajnokságot, illetve külföldi és tapasztalt játékosok nélkül ez nem lenne lehetséges. Bármit csinálsz, mindig lesznek olyan emberek, akik állandóan suttognak a hátad mögött és rosszat akarnak, de azt gondolom, hogy az elmúlt években kiérdemeltük, hogy tiszteljenek minket, mert a bajnokság egyik meghatározó csapata vagyunk. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy szerényebb anyagi háttérrel is képesek voltunk legyőzni azokat, akiknek több pénzük volt, szóval nem gondolom, hogy negatív kritikát érdemlünk.

– A szurkolók nagyon szeretnek. Ha még jó pár évig maradsz nálunk, lassan kimondhatjuk, hogy te vagy a mi Alex Fergusonünk.
– Köszönöm (nevet). Nem tudom, hogy meddig maradok még itt, de az biztos, hogy boldog vagyok ebben a városban, és nyugodtnak érzem magam. Ha a folytatásban is így alakulnak a történések, akkor elégedett leszek.

– Ha eddig nem a zöld volt a kedvenc színed, akkor ezután változtatnod kell rajta. Jó látni, hogy ilyen sokan támogatnak?
– Minden sportoló és edző olyan szurkolókról álmodik, mint amilyenek minket körülvesznek. Hihetetlen érzés látni, hogy ennyi ember szeret és szurkol nekünk. Az, hogy csütörtök este több ezren ünnepeltek velünk, azt gondolom, életre szóló élmény volt.

– Foglalkoztat a gondolat, hogy helyi ifjúsági csapatokat is eddz?
– Amikor úgy van időm, foglalkozom a helyi gyerekcsapatokkal, de én az edzőiknek szeretném átadni a tudásomat. Úgy érzem, külföldi edzőként kötelességem segíteni a helyieket, de azt kell mondanom, kevés edzőt érdekel az általam tartott képzés. Mindig mondom, hogy jöjjenek be az edzéseimre, és figyeljenek, mert ott is sok mindent tanulhatnak. Sajnos, nagyon kevesen vagy olykor senki nem él a lehetőséggel. Szerintem a fiatal edzők motivációja és elkötelezettsége nagyobb kellene hogy legyen, én nyitott vagyok, segíteni akarok, és tanácsokat is adok annak, aki szeretné. Az biztos, hogy nagyon nehéz gyerekekkel dolgozni, de azért kell nekik igen jól felkészülniük, hogy a kosárlabda alapjait átadhassák a fiatal nemzedéknek.

– Szeretnél a jövőben férficsapatot edzeni, vagy maradsz a nőknél?
– Jelenleg boldog vagyok azzal, hogy nőket edzhetek. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy a jövőben esetleg férfiakat készítsek fel majd. Jó pár edző van, aki női csapattal ért el kitűnő eredményeket, majd férfiakat kezdett edzeni. Ők kockázatot is vállalnak, mert van, amikor sikeres lesz a váltás, van, amikor nem. Számomra a kosárlabda, az kosárlabda, a játékosaim nemétől függetlenül. Sok összetevő kell, ami sikeressé tesz egy csapatot, és egy edzőnek arra kell koncentrálnia, hogy ezek mind meglegyenek.

– Hogyan tovább? Jöhet a jól megérdemelt pihenés?
– Az edzők soha nem pihennek (nevet). Az idény rövid volt, és talán lesz néhány napunk pihenni, átgondolni a történteket, de ilyenkor mindig úgy érzem, nincs elég időm felkészülni a következő szezonra. Ha túl sokat pihensz, akkor valaki majd jön és megelőz, én pedig ezt nem szeretném.

Miska Brigitta
Háromszék


Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »