Korkép, körkép vagy kórkép­?

Mondhatjuk mindháromnak? Vagy inkább csak korképnek és kórképnek? Igen, ez a jelenlegi helyzet szinte Európa-szerte, de főleg szűkebb térségünkre jellemző.

Csáky Pál politikus, író nem csak Európát járja évek óta, az ország minden települését ismeri, s látja a honi problémákat is. Már eddig is több művében fogalmazott meg társadalomkritikát, mutatott rá a hibák gyökereire. De ez most mégis más, mert a szerző képes a rendszer mélyén húzódó, s annak lényegét képező mechanizmusokat felismerni, azokra rámutatni és megnevezni őket.

Mondhatnánk úgy is, hogy a társadalomnak és a közállapotainknak egy agysebész szikéjével vágott finom és precíz metszete ez a karikatúra, ez a szatirikus egyfelvonásos, amelyet május 12-én a Tiszti pavilon dísztermében mutatott be a Teátrum Színházi Polgári Társulás.

Partnerével, Pistivel, akit a Németh István, a Komáromi Jókai Színház közelmúltban nyugdíjba vonult munkatársa személyesített meg, mutatták be a tipikus és ismerős jellemeket. A szereplők azok közé a mostani újgazdagok közé tartoznak, akik a semmiből kapaszkodtak föl. S ez csak azért lehetséges, mert valami nagyon elromlott ebben az érték- és érzelemvesztett közösségben.

„Ők aztán jól felkapaszkodtak az uborkafára!” – gondoljuk sokszor az öntelt, beképzelt emberekről, akik lehetőleg mások szívós munkája árán érik el sikereiket, szereznek vagyonokat. Nem az okosaknak, hanem az ügyeskedőknek, a merészeknek áll a világ. A börtönből frissen szabadult Józsi nagyfőnök el is mondja, hogyan kezdődött: „Kezdtük magunkat egyre  jobban érezni az új viszonyok között. A régi törvényekre legyintettünk, újak még nem voltak. Ideális állapot… Lassacskán azt is megtanultuk, hogyan kell úgy csinálni a törvényeket, hogy maradjon rajtuk itt-ott egy kis lyuk, hogy átfújhasson rajtuk a szél.“ Hát bizony így ment ez, s az ilyen félművelt, diplomát, doktorit pénzen vett Józsiknak és Pistiknek sikerült elérni azt, amit a tisztességes emberek meg sem próbáltak, mindezt csak azért, mert éppen valamelyik jó ismerős, rokon vagy barát ült a döntéshozói székben. S ilyenkor jutnak eszembe Ady Endre híres sorai:

ami persze ezekre az Aranybunkókra  nem igaz. S hogy milyenek ezek az emberek? Ha már felkapaszkodtak, mélyen lesajnálnak másokat. Ismét Józsi szájába adta az író a következő aktualitást: „Tudod, az a legszebb, mikor a szemükbe hazudsz, és még meg is köszönik neked. Ez egy ilyen világ! Szép, modern világ! Ez a legújabb társasjáték! Nézz körül, mennyien csinálják! És nem csak a politikusok!… Szép élet ez, emberekkel dolgozni. Embereket az orruknál fogva vezetni. És korántsem járunk egyedül ebben a cipőben.”

Hírdetés

Minderről nem beszélni bűn lenne. Az újgazdagok és a fehér galléros bűnözők nálunk lassan már ugyanazok. Megtalálhatók bárhol. Józsi anyagi hátterére is rányomta bélyegét a rendszerváltás, aki ekkor valami óriási mázlinak, s a pofátlanságának köszönhetően tetemes összeget szerzett rövid idő alatt, amelyet a gyors szerzéstől megrészegedve képtelen okosan felhasználni.

Ki ne ismerné Fábry Sándor szlogenjét, aki a rendszerváltást gengszterváltásnak nevezi? A frappáns megfogalmazásban van némi igazság. A rendszerváltás után éppen az okozta a társadalomban a legnagyobb traumát, hogy a tereken hangoztatott szeretet, testvériség és más szép szólamok hamar elszálltak, s helyettük a rideg valóság nyomult be a hirtelen keletkezett vákuumba. A jelszavakból vajmi kevés valósult meg. A „tűzhöz közel állók” csapata azonnal készen állt a gazdasági és politikai hatalom megszerzésére. A régi vezetés gyorsan kitermelte a maga új politikai képviseletét, s azzal karöltve szerezte meg a gazdasági hatalmat. A gyors meggazdagodásra a hirtelen megtollasodott ügyes emberek szolgáltak például, akik különböző cselekkel jutottak mesés vagyonokhoz. A politika, a gazdasági hatalom és bűnözés tejtestvérekként jelentek meg.

És ismét az író, Csáky Pál által megformált Józsi szavait idézem: „Már a politikáról beszélek, te pupák! A kapcsolatokról, a hálózatokról, a bértollnokokról, akik majd fényeznek minket!” A darab esszenciája itt fogalmazódik meg, ezt mutatja be ironikus-szatirikus vígjátéki eszközökkel a szerző, és tökéletesen adja vissza a bumfordi stílust utánzó Dráfi Mátyás és Németh István.

Józsi egy basáskodó, sokat akaró főnök, aki visszaél a hatalmával. Pisti, a megvásárolt csicskás, akit Józsi szinte bábként mozgat. Ha jobban körülnézünk, mindkettő igazi karakterszerep. S bizony találkozunk ilyen, vagy ehhez nagyon hasonló aranybunkókkal. Mert ahogy a meghívón is olvashatjuk, ez napjainkban történik bárhol, bármikor és én még hozzátenném: többünk környezetében.

Az előadás létrehozásában zenei szerkesztőként közreműködött Zsákovics László, műszaki munkatársak D. Szabómihály Borbála és ifj. Hübsch Miklós voltak.

Nagyon tanulságos, igazi elgondolkodtató darab, melyet reményeink szerint sokan meg fognak tekinteni a jövőben és elgondolkodnak majd azon, vajon megfelelő vezetőink vannak-e? Valós erkölcsi és aktuális társadalmi problémákat feszeget ez a Csáky-darab, melynek üzenete van. A darabbeli Pisti végszavát idézem:


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »