Körcsatorna is állhatna a mai Nagykörút helyén

Körcsatorna is állhatna a mai Nagykörút helyén

Százhúsz éve, 1896. augusztus 31-én adták át ünnepélyesen a millenniumi ünnepségek során a budapesti Nagykörutat. A huszonöt évig tartó munkák során a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méteres utat alakítottak ki, amelynek szabályozási szélessége 45 méter, az úttest 25-28, a járdák 8-10 méter szélesek voltak.

A pesti Lipót-, Teréz-, József- és Ferencvárost sokáig nem kötötte össze semmilyen út. A mérnök Reitter Ferenc, aki korábban a Duna és a Tisza szabályozásán dolgozott, és részt vett a budai és pesti rakpartok kiépítésében is, 1865-ben azt javasolta, hogy a soroksári Duna-ág vizét felhasználva építsenek egy harminchat méter széles körcsatornát lényegében a jelenlegi Nagykörút helyén, amely alkalmas lehetne a kereskedelmi forgalom lebonyolítására is. A tervre 1868-ban rábólintott a Közlekedési Minisztérium, és megalakult a Pesti Dunacsatorna-társaság. A befektetetők rengeteg pénzt vártak a Reitter-csatorna megépítésétől, hiszen így a Nyugati pályaudvarhoz közvetlenül, hajóval is el lehetett volna jutni. A tervből végül a magas építési költségek miatt nem lett semmi, a minisztérium kihátrált, külföldi hitelt, segítséget pedig – előre nem látható következményektől tartva – nem fogadtak el.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1870-es létrejötte kellett ahhoz, hogy alig negyed évszázad alatt a mocsaras városárkot kertes házakon, disznóólakon, gazdasági épületeken átvágva körúttá alakítsák. (A Közmunkák Tanácsában a kormány és a főváros képviselői egyenlő számban foglaltak helyet, hatáskörébe tartozott többek között a döntés a városszerkezetet érintő stratégiai kérdésekben.) A Nagykörút építését az 1871. évi XLII. törvénycikk írta elő, amely pontosan megszabta a körút egyes szakaszait is (a Dunától a Váci útig, a Váci úttól a Sugár útig, a Sugár úttól a Kerepesi-útig (a mai Rákóczi út), a Kerepesi-úttól az Üllői-útig és az Üllői-úttól a Dunáig, és egy Három bárány, azaz Podmaniczky utcai kiágazás). A jogszabály tizenöt évi adómentességet nyújtott a körút mentén épülő házaknak, továbbá 900 ezer forint kölcsönt biztosított a munkálatokra, ezt később 500 ezer forinttal megtoldották.

Az építkezés nem indult zökkenőmentesen, amiben közrejátszott az 1873-as gazdasági válság is. Az első szakasz 1883-ig tartott, ekkor nyitották meg a Nyugati pályaudvar előtti és a Kemnitzer (Dohnányi Ernő) – Király utcák, illetve a József és Stáció (Baross Gábor) utcák közti szakaszt. Fordulat akkor következett be, amikor Tisza Kálmán kormányfő 6,5 millió forintos hitelt adott a Közmunkatanácsnak, amelyből újabb telkeket tudtak venni, és folytathatták az építkezést a kitűzött vonalon. A Margit hídtól az Üllői útig tartó szakasz 1888-ra készült el, a Lipót út (a mai Szent István körút) befejezését 1891-ben az Árpád-malom kisajátítása tette lehetővé.

A körúton gombamód nőttek ki a földből az eklektikus bérházak, a városközpontba vezető Kerepesi út mellett fölépültek az első szállodák, a Népszínház és a New York-palota. Lebontottak 251 szedett-vedett épületet, felhúztak a helyükön 253 tízszer akkorát. A négy kilométernél is hosszabb körút íve a Margit hídtól indult, és a déli híd kijelölt helyénél, a Boráros téren ért véget. (A dunai átkelő, a Horthy Miklós, ma Petőfi híd csak 1937-ben készült el.)

A huszonöt évig tartó munkák során a Margit hídtól a Boráros térig 4141 méteres utat alakítottak ki, amelynek szabályozási szélessége 45 méter, az úttest 25-28, a járdák 8-10 méter szélesek voltak. Az úttest két szélén az omnibuszt 1887-től váltotta fel a gyorsabb és népszerűbb villamos. A villamossíneket szakaszosan fektették le, majd 1945-ben az úttest közepére helyezték át. A körúton közlekedik a 4-6-os villamos, amely a világ legforgalmasabb páros villamos vonala. A Körút alatt húzódó vízvezetékek és a főgyűjtőcsatorna lehetővé tette, hogy komfortos lakások várják a beköltözőket. A Körút kialakítását követően a város peremén is felélénkült az építkezési kedv. A Teréz és Erzsébet körutakat új számozással 1950-ben vonták össze Lenin körút néven, az eredeti állapotot 1990-ben állították vissza.

A teljes hosszában felújított Nagykörutat 101 évvel kialakítása után, 1997. szeptember 13-án avatták fel. A munkák során összesen 5,2 kilométer villamospályát újítottak fel, és mintegy százezer négyzetméter aszfaltot használtak fel. Kicserélték a síneket, díszburkolatot fektettek le, és gömbsüvegsorral választották el a villamospályát az úttesttől. Felújították a szennyvízcsatornákat, a víz- és gázvezetékeket, az elektromos és postai kábeleket, továbbá új házi bekötéseket készítettek. A járdákat is újra burkolták, új tűzcsapokat és utcaképbe illő kapcsolószekrényeket helyeztek ki. A négyéves beruházás akkori áron 5 milliárd forintba került, amelynek 54 százalékát világbanki hitelből fedezték, a többit a BKV Rt. finanszírozta.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »