„Addig üsd a vasat, amíg meleg” – tartja a közismert magyar mondás, amelyet úgy tűnik a szlovák liberális újságírók is pontosan ismernek. Nem hagyják ugyanis lecsengeni, a szlovák külügy által kreált mondvacsinált konfliktust.
Az aktuality.sk lassan két héttel azt követően, hogy a magyar kormány felfüggesztette az Ivan Korčok által felfújt és szándékosan félreértelmezett földvásárlási alapot, most terjedelmes interjút közölt a szlovák külügyi tárcavezetővel. Korčok számára ez nem csak arra volt kiváló alkalom, hogy újra hitet tegyen nyugati, atlantista elköteleződése mellett (ami, valljuk be, egy NATO- és EU-tag ország külügyminisztereként talán kissé redundáns), de arra is, hogy tovább élezze a már eleve általa kreált konfliktust.
Az interjú tulajdonképpen egyetlen vezérgondolaton alapul, amely iskolapéldája lehetne a görög retorikai hagyomány szerint hamis dilemmának nevezett érvelési hibának. Korčok ugyanis többször is azt hangsúlyozza,
Szlovákia számára létfontosságú az Európai Unió, sokkal fontosabb, mint a visegrádi együttműködés, miközben azt sejteti, a magyar kormány szeretné kiszakítani Szlovákiát a brüsszeli akolmelegből.
A miniszter sajnos megfeledkezik arról, soha senki nem állította hasonló dilemma elé egyik V4-es tagállamot sem, Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország együttműködése bizony az EU keretei között zajlik.
Korčok az interjúban elmondja, semmiféle belpolitikai szándék nem rejtőzik az időzítés mögött, a diplomáciai tárgyalások megoldás nélkül maradtak, ezért kellett a külügyminiszteri találkozó után a nyilvánosság előtt is beszélnie a földvásárlási ügyről. Azt állítja, pusztán azért kérdezett rá a magyar félnél, miért akar földeket vásárolni, épületeket venni vagy templomokat felújítani, mert az „meghaladja a standard államközi viszonyok” kereteit. Itt mind a riporter, mind Ivan Korčok szándékosan figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos tényt.
Elhallgatják, hogy a földvásárlási alap keretében nem a magyar állam vásárolt volna földeket, hanem magyar állami támogatással vásárolhattak volna földeket magyar mezőgazdasági vállalatok, ahogy az hektárszámra zajlik szerte az országban – például dán vagy kínai állami tőkéből.
A Kassán vásárolt épületek kapcsán pedig azt felejtik el kellően kiemelni, hogy a magyar kormány tulajdonába került egyik épületbe a kassai konzulátus költözött – a törvény és a szokásjognak megfelelő eljárás során. Korčok ráadásul odáig megy, hogy azt állítja, a sajtóból értesült arról, Magyarország konzulátust költöztet az egyik épületbe. A miniszter azt mondja, a pozsonyi nagykövetségi épület megvásárlásáról értesítették, a kassai konzulátuséról viszont nem – azt a sajtóból tudta meg. Korčok állítását legfeljebb úgy tudjuk elfogadni, ha gyorsan hozzátesszük, a szlovák külügynél valakik nagyon slendriánul végzik a munkájukat, ha a szlovák újságírók hamarabb tudják meg, a magyar állam épületeket vásárolt Kassán, mint az illetékes minisztérium. A miniszter azt sem tudja megmondani, hány épületet vásárolt vagy tervez vásárolni a magyar állam, az újságírói kérdésre válaszolva azt mondja, „utána kell kérdeznie.”
Az interjút olvasva tehát nem lehet nem feltételezni, hogy ne szándékos feszültségkeltésről lenne szó.
Egészen röhejes momentum, amikor Korčok azzal az analógiával él, hogy a szomszéd sem jöhet át csak úgy az ő kertjébe javításokat végezni, előbb illik megkérdezni, megjavíthatja-e a másik kerti bódéját. Ennél már csak maga a szlovák narratíva meghökkentőbb. A miniszter ugyanis az interjú egészében úgy beszél a Felvidéken zajló, magyar pénzből finanszírozott felújítási munkálatokról, mintha azok titokban, a szlovák fél háta mögött zajlanának (hogy miként lehet egy 25 méter magas templomtornyot sutyiban felújítani, nem tudjuk…).
A probléma abban áll, hogy 2004-ben megegyeztünk egy bizonyos módszerben, hogy ezek a támogatások hogy érkeznek majd ide. Ettől fokozatosan eltért a gyakorlat.
– mondja Korčok, aki azt állítja, nem lát hátsó szándékot a magyar kormány tevékenysége mögött. Szerinte az elmúlt hetek minden nyilatkozata és tárgyalása csak arra irányult, hogy a szlovák fél tisztán láthasson a kérdésben. A magyar házelnök, Kövér László somorjai látogatása is újra szóba került az interjúban. Korčok szerint a szlovák külügy csak a „standard” eljárás elmaradását kérte számon, szerinte a szlovák diplomáciát értesíteni kellett volna Kövér látogatásáról.
Az egész beszélgetés egyik legfelháborítóbb eleme, hogy a szlovák külügyminiszter számon kéri a magyar államot, amiért az történelmileg érzékeny témákat nyit meg és nem tartja tiszteletben a kényes kérdéseket, s közben úgy fogalmaz
„eltérő véleményünk” van az elnöki dekrétumokról, amelyek „Magyarország számára problémát” jelentenek.
Korčok tehát úgy kéri számon a kölcsönös tiszteletet, hogy közben tudatosan elhallgatja, mit is jelentenek valójában a Beneš-dekrétumok. Világosan látszik tehát, nem tudja, pontosabban nem is akarja megérteni a felvidéki magyarság problémáit és történelmi sérelmeit, ennek ellenére a magyarokon számon kéri ugyanezt. A beszélgetés egy pontján a szlovák kisebbségi érzés is felszínre tör, azt mondja ugyanis a miniszter:
Az ellen léptem fel, hogy a magyar fél részéről úgy legyünk beállítva, mintha mi lennénk a tanulók és a másik oldal tanítana minket a történelemre. (…) mi is részesei vagyunk a történelemnek”
Korčok odáig megy, hogy kijelenti, ő is a kollektív bűnösség elve ellen van (még jó!), de közli,
abszolút marhaság, hogy a szlovákiai magyar politikusok szerint az itteni magyarok még mindig háborús bűnösök.
Ezt követően pedig képes azt mondani, nem érti a felvidéki magyar sajtó miért állítja be őt sovinisztának vagy magyarellenesnek, mikor „csak problémákat szeretne megoldani”. Szerinte senkinek nem segít, hogy olyan szavakat adnak a szájába, minthogy „magyarok a Duna mögé”. Azt már sajnos nem teszi hozzá, hol olvashatott ilyet! Nyilván sehol, de a hasonló kijelentések egy dologra rendkívül alkalmasak, az épp általa rajtunk számon kért hangulatkeltésre.
Korčok augusztusi FB-posztja kapcsán, amelyben nehezményezte a Felvidék kifejezés használatát, elmondja,
ő is 30 éve vegyes környezetben él, Szencen, „a legjobb barátai magyarok”, nincs azzal semmi baj, ha egymás közt a „kocsmában vagy akárhol” a Felvidék kifejezést használják, de hivatalos kommunikációban ez megengedhetetlen.
Korčok beszélt a V4-ek működéséről is. Önmagát alig palástolt dicsérettel illetve közölte, szerinte az utóbbi időben Szlovákia elkezdte hallatni a hangját az együttműködésen belül, s ez sokaknak nem tetszik. Szerinte az országnak nem érdeke, hogy a V4 az Európai Unió közép-európai ellenpontja legyen. A már emlegetett hamis dilemmával élve azt mondja, nem gondolja, hogy az EU tökéletesen működne, de Szlovákia elemi érdeke az EU-s együttműködés, előbbre való, mint a V4-é. Semmilyen hozzáadott értékekkel nem jár az ország számára, ha a V4-et úgy képzeljük el, mint egyfajta védőfalat az EU-s dekadenciával szemben – mondja Korčok.
Az interjú végén még a Varsó és Brüsszel között feszülő konfliktusra is kitérnek. Korčok itt diplomáciai tapasztalatáról tanúbizonyságot téve úgy beszél sokat, hogy közben tulajdonképpen nem mond semmit. Tárgyalásos megoldást, békés párbeszédet emleget, hangsúlyozva, hogy az EU-s jogi keretek nélkül „egyetlen fillér támogatás sem érkezne” a tagországokba.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
