Szlovákia külügye egyre inkább belüggyé válik! A tárcavezetők megfeledkeznek a diplomácia nyelvéről, és nemzeti húrokat pengetve befelé kommunikálnak a választóknak.
Így volt ez Mečiar korában, amikor kivált a Nyilvánosság az Erőszakból, hogy államalapító lehessen, ugyanez történt Fico korában is, amikor a baloldali politikus nagy hirtelen nemzeti vezérré vedlett, állampolgársági törvényt is változtatott, hogy elorozza a Szlovák Nemzeti Párttól a nemzeti érzelmű választókat. És ma sincs másképp, lásd az állítólag liberális beállítottságú SaS kezében lévő szlovák külügy magyarellenes tombolását.
Korčok és Klus egymás között elosztották a hungarofób szerepeket valószínűleg brüsszeli támogatással vagy megrendeléssel.
Most divatos az EU-ban ütni a magyart, ki is használják! A külügyminiszter Magyarországnak szokott nekiugrani, mégiscsak ő a miniszter, az államtitkára a felvidéki magyaroknak, ő csak a helyettese. Nagy szlovák harcosok mindketten!
Felesleges is volna felsorolni rosszindulatú megnyilvánulásaikat! Ezekkel minden jóérzésű ember tisztában van, ezekről a magyar nyelvű sajtó mindig beszámol, szinte havonta kirukkolnak valamilyen magyarellenes kirohanással.
Azt mondta a külügyminiszter Kövér Lászlóhoz, a magyar Országgyűlés elnökéhez intézett intelmeiben, hogy a Szlovák Köztársaság hivatalos képviselőiként lehetőségük lenne arra, hogy bemutassák álláspontjukat a múltról, beleértve Magyarország történelmi szerepét is. Nincs rá szükség, miniszter úr, mindenki tisztában van ezzel az állásponttal. Szlovákia idegenkedik a közös múlttól, a magyar királyoktól, az ezerszázéves magyar államtól, csak az ezeréves magyar elnyomásról hajlandó szót ejteni, ami, ha az lett volna, ma nem lenne a szlovákságnak önálló állama. Persze, ehhez egy kis történelmi szerencse is kellett.
Kishitű történelmi lelkületük, sekély történelmi tudatuk attól retteg, hogy a szerencse mindig forgandó, illetve a tolvaj sohasem élhet nyugalomban, néha pánikba esik.
Ez történhetett most a szlovák külügyminiszterrel is, amikor kifogásolta, hogy Kövér László Somorján a kitelepítettek emlékművénél történelmi szempontból is szólni merészelt a felvidéki magyarokhoz.
A háború utáni megállapodás lezárt téma a külügyminiszter felfogása szerint, és kapcsolataikat a jelenre és a jövőre akarják összpontosítani. Ide tartozik a jelenlegi megbékélés is a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó polgártársakkal, amiről pedig Martin Klus államtitkár „gondoskodik” a maga módján! Zárjuk le a múltat, szokták volt mondani azok, akik félnek a múlttól, akik számára dicstelen. Akit sérelem ért a múltban, ezt sokkal nehezebben tudja megtenni! A múlt nélkül a jelen és a jövő élhetetlen.
Mi sem vagyunk nyugodtak, miniszter úr! Tőlünk (cseh)szlovák részről még senki sem kért bocsánatot a hontalanság évei miatt, senki se követett meg minket a második világháborút követő meghurcoltatásokért a sok szenvedésért, a jogfosztottságért, a kollektív bűnösség hamis vádjáért.
Pedig csak ez tehetné némileg tisztába a múltunkat. Ha ez egyszer megtörténik miniszter úr, akkor talán lehetne beszélni a múlt lezárásáról, a megbékélésről. Sajnos az idő folyamán eljutottunk odáig, hogy az évek óta tartó agymosás következtében ez már nem minden felvidéki magyar számára létfontosságú. Őket tudja elsősorban megszólítani a választásokon a SaS, az OĹaNO és a többi szlovák párt is.
Addig pedig higgye el, a jelenlegi legfőbb magyar tisztségviselők folyamatosan fognak lezáratlan történelmi kérdésekről beszélni, ami persze egyáltalán nem áll ellentétben a kétoldalú kapcsolatokért tett erőfeszítésekkel.
Mivel lehetetlen úgy jóban lenni, ha az egyik fél feltételeket diktál, és nem hallgatja meg a másik nézőpontját.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
