Az idei Gyurcsó István Emléknap keretében mutatták be a Garamkövesdről elszármazott Szabados, született Stugel Anna könyvét, amelyben visszaemlékezik szülőfalujára.
Garamkövesd neves költője, Gyurcsó István egykoron így búcsúzott a falutól: „Szeress és hívj vissza örök szerelemmel, én megjövök. Hívj vissza, küszködő falum.” Visszahívták és visszatért. Példásan gondozzák sírját, berendeztek egy Gyurcsó-szobát, és teret is elneveztek róla a faluban, ahová mellszobra került. Innen szemlélheti kedvenc helyét, a kosaraki partokat, ahol gyakorta pengette bendzsóját a helyiek örömére.
Az 1945-ben született Szabados Stugel Anna is Garamkövesden élt a családjával 1970-ig, amikor is Párkányba költöztek. Őt is visszahívta szülőfaluja, s csakúgy, mint a költő, ő is visszatért Visszaemlékezés Garamkövesd hagyományaira című könyvével.
Anna a könyvbemutatón elmondta, férje is garamkövesdi volt, sajnos már 13 éve nincs közöttünk. Szinte naponta visszajártak a faluba, mivel az itteni kataszterben található földeken gazdálkodtak.
„Itt születtek szüleim, apai nagymamámon kívül minden ősöm, akik a garamkövesdi temetőben alusszák örök álmukat – tette hozzá csendesen.”
„Egy napfényes reggelen arra ébredtem, hogy megírom garamkövesdi emlékeimet”
Az alkotó elmesélte a hallgatóságnak a könyv születésének történetét. Immár öt éve annak, hogy átesett egy kisebb stroke-on. Nehezen tudott beszélni, írni, sok mindent újból kellett tanulnia, többek közt járni is. Lányai, Henike és Ildikó nagy türelemmel támogatták. Egy évvel a betegsége után egy napfényes reggelen arra ébredt, megírja visszaemlékezését szülőfalujáról.
„Lenéztem a virágzó, illatos gyümölcsfákra és lepergett a szemem előtt az életem. Arra nem emlékszem, hogy vajon meddig is álltam ott a teraszon, de azok a képek nem múltak el, ott lebegtek a szemem előtt, és akkor döntöttem el, hogy ezeket a gondolatokat papírra vetem – emlékezett Anna.
„A gyökerekből nem hiányozhat senki, aki itt született. A cigány családok se, hiszen ők is ezt a törzset növelték. Garamkövesd erejét az itt élő emberek közössége adja. Fontosnak tartom, hogy ne csak lakóhelyünkként tekintsünk rá, hanem egy olyan közösséget alkossunk, amely jó alapokkal és erős összetartozással rendelkezik.”
Ozsvald György, kőbányai népzenész, újságíró segített Annának a szerkesztésben.
Nem tudom megállni, hogy ne „ártsam bele” magam. Mikor a kéziratot megkaptam, tovább növekedett az érdeklődésem”
– mesélte. Az anyagot megszerkesztette, meghagyva a nyelvezetet, a mondandó ritmusát.
„Jómagam annak idején a népzenét kazettás magnóval gyűjtöttem, de emellett sokat megtudtam az adatközlők életéről, szokásairól a népi gyógymódokról. Annika pedig mindezeket megélte, könyve írásakor az emlékeiből dolgozott. Lejegyezte a földrajzi neveket, mesteremberek szokásait, a falu évszakonként változó, lüktető életét. Muzeális értékű munka ez, hiszen történelmi hátterű adatokat közöl a saját szemüvegén keresztül.”
Anna a könyvbemutató végén köszönetet mondott azoknak, akik rövid visszaemlékezésekkel, történetekkel hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kis könyv minél színesebb, tartalmasabb legyen és emlékezetető az olvasó számára. Köszönetet mondott azoknak is, akik anyagilag támogatták a kiadását.
Bár a könyv nyomtatott formában már tavaly decemberben napvilágot látott, a koronavírus-helyzet miatt bemutatására csak most kerülhetett sor.
Elzer János polgármester és Stugel Zsanett, a Zöldfaliget Kulturális Egyesület elnöke a szerzővel közösen keresztelték meg a könyvet, a helyi lelkiatya, Hupka József pedig megáldotta.
„A könyv barangolás a faluban, amelyen keresztül megismerhetjük a település utcáit, betérhetünk egy-egy régi kocsmába, vegyeskereskedésbe, de a történelmi múltba is visszatekinthetünk. Kötelező olvasmány minden garamkövesdi kötődésű embernek” – írja a könyv előszavában Elzer János polgármester.
Megjelent a Magyar7 hetilap 16. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
