Könyvbemutató az egyszerű emberekről és a méhek csodás közösségéről

Könyvbemutató az egyszerű emberekről és a méhek csodás közösségéről

Márton István nyugalmazott állatorvos helytörténet-kutató immár tizedik kötetét mutatták be a napokban az Ipolysági Városi Könyvtárban. A nagy Kiss című könyv Kiss Sándor méhész, méhkirálynő nemesítő életét és sokszínű munkásságát dolgozza fel.

 A családias légkörben megtartott író-olvasó találkozón Márton István, sokak Öcsi dokija, kifejtette:

Hozzátette, a köteteiben a körülöttünk élő emberekről szól, ezzel is kifejezve megbecsülésüket, tiszteletüket.

„Az ipolysági kisemberek jelennek meg főhősként” – hangsúlyozta a 89 éve ellenére is igen aktív és közkedvelt szerző. Jelezte: az írással az emberek javára cselekszik, ezzel szeretne hozzájárulni az élet humánumához, az egyszerű emberek méltatásához.

Mint a könyvbemutatón elhangzott: a szerző állatorvosi hallgatóként ismerkedett meg a méhekkel és a méhészettel. Elsősorban a méhek betegségeivel foglalkozott. A kötet főhőséhez, Kiss Sándorhoz szoros barátság köti. Egykoron még tanára volt a helyi szakközépiskolában.

Hírdetés

– jegyezte meg. El kell ismerni a munkáját, be kell mutatni a hiánypótló tevékenységét. Ebben is segít a kötetlen formátumú monográfia.

Kiss Sándor röviden ismertette a méhészethez fűződő kapcsolatát. Mint elmondta: a nemesoroszi mezőgazdasági jellegű munkahelyén találkozott első ízben a méhészettel. Egy csipkebokorba befészkelt méhcsalád gondozását kapta meg. A szakirodalomból sajátította el a méhészet alapjait, közben beleszeretett a méhészetbe. Innen indult az a sokrétű pálya, amelyet napjainkra számos országos és nemzetközi kitüntetéssel díjaztak. Nem elhanyagolható Kiss Sándornak a közösségért végzett munkája sem. Mézlovagrend tagjaként a méz és méhészet népszerűsítését is végzi a magyarországi kollégáival egyetemben a környék oktatási és szociális intézményeiben. Ezen mozzanatokról is szó esik a bemutatott könyvben.

A méhekről szólva a könyvtári eseményen elhangzott: a méhek gondolkodó élőlények, nem az ösztöneik alapján élnek. Érdemes tanulni tőlük a betegségek kezelése, avagy a környezetük tisztítása terén. „A méhekhez hasonlóan nekünk, embereknek is törekednünk kellene a környezetünk megóvására, nemesítésére” – szögezte le  a szerző.

– zárta gondolatait Márton István. Az esemény a kötet megkeresztelésével ért véget.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »