Könyvajánló: Hans-Ulrich Rudel: Stuka-pilóta

Könyvajánló: Hans-Ulrich Rudel: Stuka-pilóta

Hans-Ulrich Rudel nevét nyilván minden a második világháború után érdeklődő hallotta. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a kiemelkedő harcos a háború után megírta visszaemlékezéseit, ami egy pár éve magyarul is megjelent.

Igaz, a fordítók néhol idegesítő belepofázása a szerző gondolataiba nem segíti az olvasás élményét.

Rudel természetesen foglalkozását tekintve nem író, de a könyv meglepően izgalmasan leírja, hogy a pályafutása elején nem kiemelkedő tehetségű pilóta pár évvel később hogy lett a Vörös Hadsereg legveszélyesebb ellensége, aki a XX. század legértékesebb katonai kitüntetését is kiérdemelte:

Hírdetés

Hans-Ulrich Rudel és az arany tölgyfalombokkal, kardokkal, gyémántokkal ékesített Lovagkereszt

A könyvben a nemzetiszocializmusról nem sok szó esik, a tartalom zöme a Keleti Fronton zajló harcokról szól. Adolf Hitlert viszont a végletekig tisztelte, a háborút pedig szükségesnek tartotta a bolsevizmussal szemben, Németország, és Európa érdekében. 1945 Április végén a bekerített Berlinbe akart repülni, hogy kimenekítse a vezéreit, Május nyolcadikán, a háború utolsó napján pedig egysége megmaradt tagjait öngyilkos bevetésre hívta a vörösök ellen. Egyik terve sem valósult meg – nem rajta múlott. Ezekből a tényekből nyilvánvaló, hogy igazi fanatikus harcos volt, aki hazáját mindennél jobban szerette, a kommunizmusnak örökre hadat üzent, bátorsága legendás volt – több mint 2500 bevetésen nézett farkasszemet a halállal, a hazája érdekében, és a keleti hordák iránti gyűlölete miatt még imádott Führere parancsát is semmibe vette. Többször sérült meg súlyosan, a Lovagkereszttel kitüntetett hősök egyre gyakrabban hullottak mellőle, de mindig visszatért a frontra, az utolsó hónapokban még fél lábbal is szembeszállt az ellenséggel. Jelmondata – “csak az vész el, aki önmagát veszejti el” haláláig elkísérte.

Egy megalkuvást nem ismerő, küzdelmes élet eredménye (a dicsőségtablón többek között nem látható az egyik legmagasabb magyarországi kitüntetés, aTiszti Vitézségi Arany Érem, amit Rudel 1944-ben kapott Szálasitól).

Hans-Ulrich Rudel könyvét minden a téma iránt érdeklődő hazafinak ajánlom, különösen a fiatalabb generációnak – sokat tanulhatnak a hazaszeretetről, a szerénységről, a bajtársiasságról, a sport fontosságáról egy félelmet nem ismerő férfi életéből.

– Magyar Harcos –


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »