Végh László Flórián helytörténeti könyvének bemutatója, melyben az ócsai római katolikus egyházközség történetét dolgozta fel, december 11-én 18 órakor lesz a templomban.
A helytörténész 2009-ben kezdte el a családfáját kutatni, a Pest megyei városban is sokat keresgélt, mivel az édesapja anyai ága ócsai már az 1700-as évek közepétől. A kutatás mellett – ahol csak lehetett – gyűjtötte a helytörténeti anyagokat is, köztük a képeslapokat. Ez utóbbiakból 2018-ban rendeztek egy kiállítást a tájházban, amely után Végh László Flóriánt megkereste a helyi egyháztanács egyházi és világi elnöke, hogy szeretnék, ha az egyházközség történetét könyvben kiadnák. A munka 2019-ben kezdődött el, levéltári és könyvtári kutatásokkal, fotók gyűjtésével, a meglévő adatok feldolgozásával. A megjelenést 2020-ra tervezték, de a világjárvány közbeszólt.
Ócsa 1916-ig előbb Dunaharaszti, majd a szomszédos Alsónémedi filiája volt, így a plébániának önálló könyvtára, levéltára nem jött létre az évszázadok során. „Az anyaegyházközségekben alig-alig volt információ, bármiféle bejegyzés az ócsai gyülekezettel kapcsolatban, azt is mondhatnám, hogy mostohaleány(egyház) volt.”
A 150 éves török uralom a Duna-Tisza-közét nagyban elpusztította, így a 18. század előtti időkről szinte csak másodlagos forrásokból dolgozhatott a kutató. Végh László Flórián végigjegyzetelte a Historia Domusokat és az anyakönyveket, hogy az ócsai bejegyzéseket tudja rendszerezni. Megfordult a Magyar Nemzeti Levéltár országos és megyei intézményeiben éppúgy, mint a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárban. Személyes visszaemlékezéseikkel is többen kiegészítették a kéziratot.
A korábbi helytörténeti művekkel sok problémája akadt, mert hiányzott belőlük a forrás megnevezése. Az így kapott, sokszor hamis vagy félreértett információkat ki kellett gyomlálnia. Ilyen volt például, hogy a mai katolikus imahely előde, a Szentháromság-kápolna nem 1754-ban épült, hanem akkor már állt: sőt, egy tudósítás szerint igen rossz állapotban volt. Sokan most, a könyvben láthatják először a híres Mayerhoffer-dinasztia egy tagja által készített – de meg nem valósult – tervet az ócsai templom főhomlokzatáról. A korabeli ökumenizmus szép példája, hogy az ócsai reformátusok is 10 forintnyi követ adtak a katolikus templom felépítésére.
„A templom kapcsán a személyes kedvenc tárgyam a legrégebbi, 1848-ban öntött harang, amit dédapám dédapja, Pekker György finanszírozott, a neve a mai napig olvasható a harangon.”
A könyvben külön fejezet foglalkozik az ócsai útmenti keresztekkel éppúgy, mint a felsőbabádi Farkas-féle kápolnával és sírkerttel. A plébánosok közül csak az önálló egyházközséget vezetőkről írt életrajzot a szerző, de az itt szolgáló káplánok között is lehet találni érdekes embereket. Például Szelepcsényi Andrást, aki az első világháborúból 14 kitüntetéssel szerelt le, vagy Zsák Pétert, aki későbbi, kispesti állomáshelyén annyit tett a közösségért, hogy Puskás Ferenc labdarúgóval együtt avatták a kerület díszpolgárává. Külön fejezetet kaptak az Ócsához köthető katolikusok, akikre büszkék lehetnek a helyiek: többek közt Berents Keresztély piarista iskolaigazgató vagy a Kégl-fivérek, akik főhadnagyként harcoltak az 1848/49-es szabadságharcban.
Az egyházközség életében a legsikeresebb időszak egyértelműen az önállósodás utáni közel harminc év volt. 1916-tól, Szűcs Gyula plébános vezetése alatt megújult a templom, felépült a kétszintes elemi iskola, énekkar és katolikus kör alakult, felpezsdült a hitélet. Szűcs atya nyilvántartása szerint volt olyan bérmálás, amikor 349-en járultak a püspök elé.
Azért az egyházközség jelene is sok örömre ad okot: a templom most újul meg a kormányzati templomfelújítási program keretében, a volt elemi iskolából 2008-ban lett plébánia és közösségi tér, egyre több ministránst és hívet látni a szentmiséken.
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
