Költészetnapi kör

Költészetnapi kör

Április 11-e, a költészet napja alkalmából felkértünk három kiváló kortárs költőt, írjanak egy-egy verset a Magyar Nemzet Magazin számára. Költészetről, közéletről.

Lackfi János

Ünneprontó vagy -javító kérdések

 

Mondd, mi a vers, és mondd, mire jó?

Tán gumicsizma, mafla hajó?

Szárazon átvisz kajla vízen?

Vízbe palack, és azzal üzen?

 

Vízbe palack és abban a dzsinn?

Némi tonik és még bele gin?

Vagy süteményben pötty kicsi só?

Íz-kerekítő, jellegadó?

 

Konyhai kisgép, létkeverő?

Zord pszichológusnál heverő?

Lelki kukába lelki szemét?

Fül, mely a csendből hall ki zenét?

 

Mondd, mini pont csak, ennyi a vers?

Nézd meg amonnan, tán egyenes!

Lenge sirálytollból kalapács?

Semmi hajában kósza bogáncs?

 

Korcsolyapályán kunkori karc?

Élsz-e belőle vagy belehalsz?

Vad televény vagy parkban a mulcs?

Zsebben a hajtincs? Zsebben a kulcs?

 

Sebre a gyógyír? Sebben a kés?

Sünszuszogás vagy kanröfögés?

Bomba lezúzta házban a húr

Roncs hegedűn, mely ríni tanul?

 

Falra kenődött emberi agy?

Kerge világ-örvényben a zagy?

Szír menekültben s benned a félsz?

Morzejel arról, hány napig élsz?

***

Szabó T. Anna

Szabad szállás

Petőfi és József Attila szövegeire

 

Szabadesés a gyűlöletbe.

A ráció ernyője nem véd.

Szabadesés a félelembe.

Zuhansz, mert nem nyílt ki az elméd.

Szívedre hallgass? A szív csukva.

Harag, hatalom, hon, határ, hit.

Lefele. Hogy meddig, ki tudja.

Ha rettegsz, elhiszel akármit.

 

Mert fenn megmondták, mit kell tenni:

ugrani. Csukott szemmel. Ennyi.

 

Az ég alatt, hol minden ember

egyenlő: mind csalódik végül.

Szabadsággal és szeretettel?

Gravitáció húzza, szédül.

Légszomj. Nincs mód már párbeszédre.

Szabad szállás helyett a fent-lent.

Lenéz, felnéz. Hogy szembe? Vége.

Megbocsátás? A vonat elment.

 

A félelem mindenkit elnyűtt.

Teher. Mi vagy ők. Nincsen együtt.

 

Aki követ hajít utánad,

hajíts te vissza kenyeret…

Szabad szállásod lesz e század

vagy megint rabság fenyeget?

De ha majd minden ember tántorog…?

A gyereknek kél káromkodni kedve.

Ki néz le bátran? Csak a nyelv forog,

örvénybe szédít, hörgő őrületbe.

 

Aki zuhan, az hogyan legyen józan?

Jó: nem hiszek a gravitációban.

***

Térey János

Avartalanítod

 

Avartalanítod a huszadik századi erdőt,

Mintha egész életedet visszafelé kitisztogatnád.

Utolsó száz hektár. Kitalálod jobban.

 

Legalább ha a kommünt kisatírozhatnád!

Trianont meg a Dont…

Lakhatnál egy polgárnál is polgárabb,

Ideális Kassán!

Tarthatnád legalább Budavárat!

Úgy van, az álkupolás gipszhisztéria

Várat, ha neked az kell.

 

Akkor ismételd utánam!

Lembergen túl sose jártál,

Senki se préselte vagonba

A szatócsból lett kávéház-alapítókat,

A máramarosi mosónőket meg a váradi delnőket.

Bomba se hullott ránk, front se vonult át,

Mivel nem is üzent senki hadat csúcsbirodalmaknak.

 

Hagytunk felnőni néhány korosztályt.

Hát így vagyunk mi az elcsatoltakkal,

A lemészároltakkal, a meg sem születettekkel együtt

Pár millióval többen, mint igazából.

Pont az a néhány millió kéne a jókedvünkhöz.

 

Sajnálom, mindig kintről jön a baj.

Ezek a gyilkos szárnyas hangyák,

Kun Bélák és szúrós Szálasiak,

Rákosiak folyton ránk tapadnak.

Vonzzuk a veszélyes idiótákat:

Párttitkárok, tartótisztek, népvezérek,

Vadpróféták, megszállók és menekültek

Egyetlen kézfogás, huncut aláírás

Vagy ezeregy fülledt éj erejéig…

Köpködő zöld legyek

Foltja az ingmellünkön.

A kertben a vendég

Bálványfák szúrnak szemet.

 

Így jártál. Így jártunk. Mire mi?

Mire mi lehúzzuk a fojtó iszalagot az ágakról,

Az idegen sarjak özönét megfékezzük,

És akkortól csak mi vagyunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 09.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »