Költészet a digitális korban

Költészet a digitális korban

Tény, hogy a nyomtatott sajtó visszaszorulóban van, de az interneten a sajtó (jól-rosszul) gyarapszik. A könyvek száma pedig éppenséggel nő, csak a példányszámuk kisebb, és a közönséghez való eljuttatásuk nehezebb. Verset, legalábbis lírait sokkal többen írnak, mint amennyien olvasnak – taglal Deák-Sárosi László.

Az idén Herczeg Ferenc-díjjal kitüntetett Deák-Sárosi László költő, filmesztéta az Országos Széchényi Könyvtárban egy régi filmmásoló gép mellett 2022. augusztus 4-én. MTI/Cseke Csilla

Herczeg Ferenc-díjat vehetett át az idén Az első székely eposzok szerzője. Őt, Deák-Sárosi László költőt, filmesztétát kérdezte a Gondola.

Mester, a mai világban, amikor a könyvkiadás apad, a papírra nyomtatott sajtó a perifériára szorul, hogyan találják meg a versek fiataljainkat?

– Tény, hogy a nyomtatott sajtó visszaszorulóban van, de az interneten az újságítás (jól-rosszul) gyarapszik, a könyvek száma pedig éppenséggel nő, csak a példányszámuk csökken, és a közönséghez való eljuttatásuk nehezebb. Verset, legalábbis lírait sokkal többen írnak, mint amennyien olvasnak. Számos, úgynevezett profi, illetve műkedvelő irodalmi lap létezik, csak az érdeklődő olvasónak nehéz átlátni, hogy mit érdemes neki figyelnie, elolvasnia.

A minőséget és a hatékonyságot mindegyik oldalról lehet javítani. A szerzők írhatnak jobb és mélyebb verseket. Tartalmilag jobban és bátrabban ki kell lépni abból az alapállásból, hogy a költő megírja pillanatnyi saját érzéseit, és szubjektív benyomásait a környezetéről, a világról. Formailag pedig jobban meg kellene becsülni a ritmikus a költészet alapjainak és sokáig törzsanyagának számító verseket, mindamellett, hogy az épp uralkodó stílusdivat, az alakzatok és a szóképek költészete is fel tud mutatni esztétikailag és etikailag is értékes műveket. Megemlíteném, hogy írtam egy új verstant, A háromszólamú vers címmel, ami várhatóan hangzó példatárral fél-egy éven belül fog megjelenni. Ez a monográfia több egyéb részcél mellett azt vállalta, hogy megoldja az értelmi és a pusztán metrikai hangsúlyok összebékítését a megszólaltatást illetően, recitált módon is, ami eddig másnak nem sikerült.

Az irodalom mint szakma, a társművészetek, illetve a sajtó és a média, de legalább ennyire az oktatás is jobban odafigyelhet a minőségre, a kiválasztás, a közlés, a bemutatás, az értékelés és a közönséghez való eljuttatás során.

Hírdetés

– Belterjes – ezt mondják a művészeti élet különböző ágairól. Jó-e ez így, vagy oldani érdemes, és hogyan, a művészeti közélet belterjességét?

– Mindig is gond volt a belterjesség, de az is tévedés, ha a jó értelemben vett szakmai minőséget pusztán a közönségigényhez való igazodással és a közönségsikerrel állítjuk szembe. Mindkét úton vannak elszórva banánhéjak, és könnyű elcsúszni. A költőnek és minden művészeti ágban hivatását megtalálónak kettős célt kell követnie. Úgy kell írnia, hogy a szakmában, a vájtfülűek között is megtalálja a kellő mértékű elfogadást, és nem szabad lemondania az értő közönség visszajelzéseiről sem.

A magam részéről három területen próbálkozom a „javítással”. Ahogy már említettem, emelni kell a versek etikai és esztétikai színvonalát, a személyesek mellett közérdekű témákat is feldolgozni, illetve ki kell küszöbölni a ritmikus versek hangoztatásának eddigi hibáit. A versekkel műnemileg érdemes nyitni az epika, az elbeszélő műfajok irányába, illetve kapcsolódni a társművészetekhez: a zenéhez, a színházhoz, a filmhez, stb.

Jómagam írtam történetmesélő, elbeszélő költeményeket is, ezek közül kettő, a Libás Matyi és a Nyolcágú csillag, Székely Mózes és A brassói csata megzenésítve, CD-n is megjelent, mindkettő 2019-ben. Korábban több, megzenésített lírai verseket tartalmazó CD-t is kiadtunk költő és zenész-zeneszerző-dalnok társalkotókkal. Önállóan a Keresztút című szonettkoszorút Kasó Tibor megzenésítésében, 2015-ben. Három, illetve két CD-t pedig a Hazanéző sóvidéki irodalmi folyóirat alkotóitól és a Rákospalotai Irodalmi Műhely (RIM) költőitől. A zene is egyik fontos lehetőség a közönséghez való közeledésben, eljutásban. A vers egyébként az újkorig lényegében előadói műfaj volt, és elválaszthatalan a zenétől. További két eposzom van megzenésítés alatt vagy már kiadásra várva, mindkettő Fábri Gáza jóvoltából, aki alkotói ösztöndíjakkal dolgozott/dolgozik rajtuk. A Három sing a jutalom és A pozsonyi csata, 907 megjelenése egy-másfél éven belül várható.

– A Hollywoodot alapító magyar filmművészek emlékét elhomályosítani akarja a glóbusz. Nekünk, magyaroknak mit kell tennünk azért, hogy legalább Magyarországon tudjunk róluk, és büszkék lehessünk rájuk?

– Még egy mondat erejéig az előző kérdéshez kapcsolódva, a vers, a költészet nyithat a színház és a film felé is. A megzenésített verseket, a líraiakat és az epikusakat elő lehet adni színházban, illetve fel lehet dolgozni klipfilmekben és játékfilmekben is. Egy színházi rendező barátom mesélte, hogy nemrég, Franciaországban egy színházi fesztiválon kilenc órás produkcióként elődták a Mahábháratát. Ha az indiai hőseposz érdekes Európában, akkor saját történelmünket feldolgozó, főleg a megzenésített elbeszélő költemények, eposzok is számíthatnak a közönség érdeklődésére. A filmek ugyanúgy.

A film helyzete bonyolultabb és nehezebb, mint a versé és az irodalomé, bár mindennek a lényege az etikai és az esztétikai minőség javítása az összes lehetséges területen és eszközzel. A Hollywoodot alapító magyar és más, európai származású filmeseknek még sokkal inkább alkalmazkodniuk kellett a közönségük értékrendjéhez, mert az emberek évtizedekkel ezelőtt még nem voltak olyan mértékben mediatizáltak és érzékenyíntettek, mint ma. Ezért volt lehetséges, hogy üzleti alapon is készülhettek jó és időtálló filmek. Ma ez már egyre kevésbé van így. Magyarországon más a helyezt, mint a globális piacra termelő Hollywoodban, mert itt nem igazán tud megmaradni a játékfilmgyártás központi támogatás nélkül. Ez azonban lehetőséget is ad arra is, hogy a társadalmi és a művészeti kommunikáció ne legyen annyira kitéve a nyers pénznyereség és az azzal támadó járulékos ideológiák hatásának. Vannak biztató és kevésbé pozitív jelek is, ha az elmúlt egy-másfél évben készült néhány hazai filmet nézünk, illetve ugyancsak pár ígéretes történelmi film vagy sorozat tervét.

Filmes témában és „ügyben” idén negyedmagammal írtam, illetve megjelentettünk egy kis kézikönyvet 250 javaslat magyar történelmi filmre címmel. Ebben felvázoljuk filmötleteinket, saját kész forgatókönyveink és klasszikus, illetve kortárs adaptálható művek lényegét egyenként néhány mondatban. Így jeleznénk építő módon, hogy milyen magyar történelmi filmeket láttunk volna jó szívvel a vásznon és a képernyőn a rendszerváltás óta, és milyeneket néznénk ugyanígy az elkövetkező három évtizedben. Költőként és filmesztétaként, az OSZK és az MKI tudományos munkatársaként a mindennapi feladataim mellett eddig jutottam el, a több területről érkező alkotótárssal együtt, és én bízom a többi fél együttműködésében, hiszen a költészet, a film mint művészeti kommunikáció, nem magányos és nem csupán személyes műfaj, hanem tágabb értelemben társadalmi kommunikáció.

Molnár Pál


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »