Kit zavar az elzászi Bukarestben? – Nemzetbiztonsági kockázatot jelent a román államnak a francia állampolgárságú költő

Kit zavar az elzászi Bukarestben? – Nemzetbiztonsági kockázatot jelent a román államnak a francia állampolgárságú költő

Az általa írt publicisztikákban, Romániáról szóló politikai elemzéseiben látja az országból való kitiltása okát Raoul Weiss. A francia állampolgárságú, az elmúlt években Kolozsváron letelepedett, magyarul is jól beszélő költő, fordító – akit nemzetbiztonsági okokból utasítottak ki az országból – a Krónikának adott interjúban kifejti: az „irredentizmussal” való asszociálás is valószínűsíthető ürügye a kitiltásáról hozott döntésnek.
A napokban a kolozsvári repülőtéren közölte Önnel a román határőrség, hogy öt évre kiutasították Romániából, nem is engedték leszállni a gépről. A román rendőr-főkapitányság szerint Ön nemzetbiztonsági kockázatot jelent, ezért utasították ki az országból 2023. szeptember 11-éig. Mivel magyarázza a bukaresti hatóságok eljárását? Ön szerint milyen okból jenthet nemzetbiztonsági kockázatot a román állam számára egy francia állampolgárságú költő, fordító?

Itt különbséget kell tenni ok és ürügy között.

Arra a kérdésre, hogy hogyan tudnék én (versekkel? nyelvtani elemzésekkel?) ártani a román államnak?, a válasz nyilván: sehogyan.

Ha viszont arra kérdez, hogy a román (mély)államon belül hogy sikerült bizonyos hatalmi csoportokat felidegesíteni, számomra erre is világos a válasz: mindenek előtt publicisztikámmal, ezen belül főleg a Visegrád Post című honlapon közzétett, Romániával kapcsolatos politikai elemzéseimmel.

A kiutasításáról szóló rendelet ellen fellebbezéssel élhet a bukaresti táblabíróságon. Kíván-e élni ezzel a lehetőséggel?

Igen.

Hírdetés

És készül-e panaszt tenni a román hatóságok eljárása kapcsán hazája, Franciaország hivatalos szerveinél?

Ez még el fog dőlni. Mindenesetre hamarosan a francia külügyi hatóságok tudomására hozom majd az ügyet.

Önt különböző román sajtótermékekben, online fórumokon hol Alekszandr Dugin orosz filozófus, Vlagyimir Putyin orosz elnök volt tanácsadója, hol Claude Karnoouh francia antropológus eszmetársaként mutatják be, mások szerint írásaiban összeesküvés-elméleteknek ad teret. Miként kommentálja ezeket a „jellemzéseket”?

Teljesen helyesek. Alekszandr Dugin orosz filozófust olvasom, követem és nagyra becsülöm. Találkoztunk is párszor személyesen, a Moldovai Köztársaság fővárosában. Akkor már keringtek ezek a rémhírek, már oroszügynöközött velem például a Press One nevű honlap, úgyhogy tréfásan említettem is Alekszandr Geljevicsnek, hogy már ideje lenne nekem azt a rengeteg rubelt átutalni, mivelhogy az említett sajtószervek szerint évek óta Putyinnak dolgozom, sajnos tiszta ingyen. Dugin erre mosolygott, utána visszatért beszélgetésünk főtémájára: Heideggerre. Claude Karnoouh-t szintén mesteremnek tartom sok mindenben, például antropológiában, akkor is, ha nem mindig értünk egyet (például a Bolyai-egyetemről, s egyéb politikai témákról). Az összeesküvés-elmélet pedig egy üres fogalom, amit bármire lehet szubjektíven alkalmazni. Bizonyos források szerint a CIA terjesztette ezt a szóhasználatot, miután észrevette, hogy az internet által létrehozott új kommunikációs kultúra mennyire ártalmas lehet az összeesküvés-gyakorlatnak.

Romániai tartózkodása során többnyire Kolozsváron és a kincses város közeli Mérán élt, fordítóként és kocsmatulajdonosként tevékenykedett, megtanult többek között magyarul is, de valószínűleg nem ez szúrt szemet a román hatóságoknak. Közrejátszhatott-e a kiutasításában az, hogy részt vett olyan konferenciákon is, amelynek előadói síkra szálltak Erdély autonómiájáért?

Sajnos nem tudom, milyen konferenciákra utal. Az „irredentizmussal” való asszociálás valóban egy valószínű ürügye ennek a kitiltási döntésnek. Hiszen

az újkori Szeku a vásárhelyi események óta előszeretettel úgy legitimálja magát, illetve a jogállam megszüntetését, hogy a „magyar veszély” című madárriasztót lengeti a naiv és manipulált román közvélemény szemei előtt.

Politikai téren pedig az egyetlen erdélyi autonómiás terv, amiről tudok, a Sabin Ghermané, ami szerintem potenciálisan magyarellenes; legalábbis nagy valószínűséggel a mai, fideszes Magyarország ellen működik, sehogy sem neki), és nem támogatom. A székely autonómiát viszont elzásziként és jakobinizmus-ellenes gondolkodóként támogatom, amióta legelőször jártam ott, hiszen ott van egy világosan definiálható, öntudatos etnikai többség, ami autonómiás vágyait képes demokratikusan kifejezni. De hát ugyanúgy támogatnám a Gorj megyei autonómiát, ha hasonló helyzet állna fönn ott. Lévén, hogy nem vagyok se történész, se jogász, nincs szándékomban a trianoni békeszerződéssel foglalkozni. Ennek következményeképpen, technikailag hazugság azt állítani rólam, hogy revizionista lennék: nem érek rá.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »