Kinek a vallásháborúja?

Vajon mi lesz az idei katolikus Ifjúsági Világtalálkozó legfőbb üzenete? Az a mondat vagy akár csak egyetlen szó, amely élő és transzcendens közösséget teremt a XXI. század második évtizedének ifjúsága körében! Az eddig megfogalmazott jelszavak, amelyek tömören, de pontosan ragadják meg napjaink kontinenseket, kultúrákat, vallásokat, népeket átfogó gondjait, nem túl biztatók. Valamiképpen világháború van, mondja a világtalálkozóra utazó Ferenc pápa, s próbál ehhez a tényhez egyházfőként, keresztényként, politikai tényezőként, egyszerű emberként viszonyulni, de még két adottság között is nehéz összhangot teremteni, nemhogy négy között. Hiszen mind a négy szempontból van igazsága, de a többség nem ért egyet vele. „A világ háborúban áll, de ez nem vallások közötti háború” – jelentette ki a pápa annak tudatában, hogy a muzulmán terroristák Allah nevében mészárolják le ártatlan áldozataikat.

„A háború érdekekért, pénzért, a természet és a népek feletti uralomért tart. Nem beszélek vallásháborúról, mások akarják, hogy ez vallásháború legyen.” Igaza van Ferenc pápának, hiszen valójában minden vallásháború a legegyszerűbb, legnyomorultabb világi hatalomért folyt. Az invesztitúraháború éppúgy, mint a harmincéves háború, amikor a felek arra is képesek voltak olykor, hogy csata közben váltsanak hitvallást. Bizony, minden vallásháború aranyért folyt, földért, befolyásért, hatalomért, a lelkek fölötti uralomért, és mindehhez a vallás csak olcsó ürügyként szolgált. Természetesen Jézus Krisztus vallásának nem ez lenne a szerepe a történelemben, de mégis ráosztották. Keressünk felelőst? A konstantini fordulattal az egyház szabaddá lett, de elveszítette a függetlenségét. Felszabadult a pusztító ellenség üldözése alól, és a baráti önkény és erőszak támaszává vált. 1700 éves történet, de azóta mind a magát kereszténynek (keresztény gyökerűnek) mondó állam, mind a kereszténynek mondott egyház szerepzavarban van. Ez pillanatnyilag abban csúcsosodik ki, hogy a migránskérdésre az államok is keresik a keresztény alapokon felépülő európai értékrend szerinti megoldást, míg az egyházfő is megadja a keresztény választ, és a kettő ellentmond. De egyik sem jó igazán. Ferenc pápa azt mondja: „Legyünk készek a háború és az éhezés elől menekülők és az emberi jogaiktól megfosztottak befogadására.”

Persze, Jézus rengeteget beszélt az üldözöttek, a nincstelenek befogadásáról, a keresztény egyházfő aligha mondhat mást. Ugyanakkor Jézus soha nem mondta, hogy engedjük átverni magunkat, az orrunknál fogva vezetni, kihasználni és megalázni. Mert a pápa felszólításában bizony ezek is benne foglaltatnak. A háború és az éhezés elől miért nem a közeli biztonságba menekülnek? Szaúd-Arábiában vagy Dubajban jólétre, biztonságra, nem mellékesen hittestvéreikre találnának, oda miért nem megy egyikük sem? Ne jöjjenek ide migránsok – mondja a magyar állam, amelyik követeli, hogy a keresztény gyökereket vegyék bele az unió alkotmányába. Szinte magától értetődik, hogy az egyik legfőbb vád a kormány ellen, hogy megtagadja a keresztény szolidaritást. A keresztény szolidaritás megtagadása az, ha a kormány nem engedi, hogy fanatikus gyilkosok rászabaduljanak az országra? Jó, lehet, csak egyetlenegy jönne, az is végtelenül sok. A különböző hitet valló embereket lemészároló, dolgozni, beilleszkedni, a másikat minimális mértékben tiszteletben tartani nem akaró migránstömegeket egyetlen felelősen gondolkodó kormány sem kényszerítheti saját népére. Vajon a Vatikán az elmúlt másfél-kétezer évben hány menekülőnek adott menedéket?

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 29.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »