Kínai nő megformálásáért kapta legnagyobb filmes elismerését Anita Ekberg

Kínai nő megformálásáért kapta legnagyobb filmes elismerését Anita Ekberg

Nyolcvanöt éve, 1931. szeptember 29-én született Anita Ekberg, Fellini több mint fél évszázada készült Az édes élet című mozijának feledhetetlen Sylviája, egy korszak szexszimbóluma. Hazájában csak egyszer, 1964-ben állt kamera elé, de mivel összeveszett a rendezővel, ebből a filmből is kivágták.

Malmőben született és nőtt fel, népes családja nem dúskált az anyagi javakban. Anita előnyös külső adottságait kamatoztatva próbált kitörni a szegénységből: már tizenévesen keresett fotómodell volt, húszévesen pedig Svédország szépévé választották. A győzelem nyomán részt vehetett Amerikában a világszépe választáson is, ahol nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, filmszerződést kapott.

Először az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vette pártfogásába, aki azt ajánlotta neki, változtassa meg orrát, fogait és fura nevét. Ekberg az utolsó kérésre nemet mondott, érvelése szerint vagy híres lesz, és akkor az emberek megtanulják nevének kiejtését, vagy nem lesz az, akkor pedig az egész nem számít.
1953-tól a Universal stúdióhoz került, ahol dráma-, beszéd-, lovagló-, vívó- és táncórákat kellett volna vennie. Ekberg a tanulást, a stúdió pedig egy idő után őt nem vette komolyan. Mintegy húsz filmet forgatott, ezek többsége méltán elfeledett, azt se sokan tudják, hogy az 1955-ös Véres sikátor egy mellékszerepéért (érdekes módon kínai nőt alakított) Golden Globe-díjat kapott. Ekberg a filmvásznon mindig önmagát adta, már csak azért is, mert akkoriban még nem alkalmazták a szilikon-betéteket a plasztikai sebészek. Sztárrá csinos arca és júnói termete tette, a magazinokban megjelent képeit sok férfi tűzte ki szobája falára, a híres humorista Bob Hope pedig azt mondta: szüleinek kellett volna adni az építészeti Nobel-díjat.

A “jéghegynek” becézett, skandináv külsejű, de olaszos temperamentumú szőkeség komolyabb szerepekre, színészi elismertségre vágyott. A lehetőséget 1960-ban Federico Fellinitől kapta meg, aki vele játszatta el Az édes élet Rómába látogató amerikai filmsztárját. Ekberg nevét, de főként testét mindenki abból a híres jelenetből ismeri, amikor káprázatos fekete ruhájában éjszaka megmártózik a Trevi-kút hűs vizében.

A sikeren felbuzdulva egy évtizedig Itáliában forgatott. Fellini szerepeltette a Boccaccio ’70 című alkotásában, a Vittorio De Sica által rendezett A nő hétszer című vígjátékban pedig Shirley MacLaine oldalán domborított. A hetvenes évektől már csak epizódszerepeket vállalt, azt is ritkán, Fellini 1987-es önéletrajzi ihletésű Interjú című filmjében már alaposan megváltozott külsővel, hajdani nagy szerepére emlékezve tűnt fel. Érdekesség, hogy hazájában csak egyszer, 1964-ben állt kamera elé, de mivel összeveszett a rendezővel, ebből a filmből is kivágták.

Mozgalmas magánélete során kapcsolatba hozták Gary Cooperrel, Frank Sinatrával, Marcello Mastroiannival és a Fiat-vezér Gianni Agnellivel is. 1956-ban hozzáment a filmszínész Anthony Steelhez, akinek karrierje rögvest meg is bicsaklott, mert a sajtó csak Mr. Ekbergnek emlegette, a válókeresetet három év után nyújtották be. Második férje a szintén színész Rik Van Nutter volt 1963 és 1975 között. Ekberg, aki az egykor csodás alakjára rakodó kilókat “fejlődésnek” minősítette, idős korára teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Az Empire magazin néhány éve – igaz, a 98. helyen – beválasztotta minden idők 100 legszexisebb filmsztárja közé. 2015. január 11-én halt meg Olaszországban.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »