Az Európai Unióban 2021. július elsejétől megszűnt annak a lehetősége, hogy egy minimális érték alatt vám- és adómentesen lehessen Unión kívüli országból terméket vásárolni. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az Unió szokatlanul gyorsan reagált volna a megváltozott piaci viszonyokra. Az utóbbi időben ugyanis alaposan megnövekedett a harmadik országokból, elsősorban Kínából származó lakossági import.
A megállapítás csak részben igaz, és az ostor az Unió lakosságán csattan. Sőt az uniós vállalkozói réteg előnytelen megkülönböztetése továbbra is megmarad. Júliustól új szakaszba lép a kis értékű és elsősorban nem kereskedelmi forgalomba szánt termékek behozatalának a szabályozása.
Ennek látszólagos lényege, hogy uniós szinten megszűnik az a lehetőség, hogy 22 eurónál kisebb értékben vám- és adómenetesen lehessen terméket vásárolni az Unión kívüli országokból.
Ez elsősorban a lakossági importot jelenti, azt az egyre elterjedtebbé váló vásárlási szokást, hogy az interneten keresztül a föld szinte bármelyik részéről rendelhetünk terméket. Ez főleg Kínára vonatkozik, amely áraival még a több ezer kilométeres távolság ellenére is kedvező beszerzést jelent.
Ne feledkezzünk meg persze arról sem, hogy ennek a kereskedelmi láncnak egy következő fontos láncszeme, a szállítmányozás is olyan fejlődésen ment át az utóbbi két évtizedben, hogy a futárszolgálatok járművei ma már a városkép megszokott elemeivé váltak. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy Kína a vásárlás szempontjából szinte semmiben se különbözzön egy kassai vagy prágai központú áruháztól. A 22 euró alatti csomagok vámkötelességének hiányában azonban az európai boltosok joggal érezhették magukat hátrányban, hiszen számukra ilyen könnyítés nem létezett.
Az Unió hivatalnokai már 2013–2014-ben megtették az első lépéseket ennek a helyzetnek a kezelésére. Hét-nyolc évnek kellett eltelnie, hogy az elképzelések valósággá váljanak, és megszűnjön a 22 euróig terjedő szállítmányok kivételezettsége. Az Unió törvénykezése arról is rendelkezik, hogy 150 eurós értékig csak a termékek után járó forgalmi adót kell befizetni, vám kiszabása csak 150 euró feletti értéknél kezdődik.
Az Unió minden lehetséges csatornán úgy kommunikálta a változást, hogy a piacon tapasztalható egyenlőtlenséget szeretné kiküszöbölni.
A jól hangzó mondat ugyanakkor indokolatlan hátrányokat okoz és tart életben az Unió lakosa számára.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a kínai termékek nem azért jelentettek erős konkurenciát az uniós áruknak, mert 22 euró alatt nem kellett utánuk vámot fizetni.
Kína azért olcsóbb, mert a munkaerő ára még mindig jócskán alatta van az uniós átlagnak, illetve a kínai gyártók jelentős része még mindig olyan körülmények között állítja elő a termékeit, amit az Unióban a közegészségügyi, tűzvédelmi, munkabiztonsági hivatal súlyos bírsággal sújtana.
Ezek Kína előnyei, amik ellen az Unió tehetetlen vagy legalábbis annak látszik. Míg a dél-szlovákiai bútorgyártótól megköveteli az előírásokat, az már nem érdekli az Uniót, hogy egy ugyanolyan szék Sanghajban milyen körülmények között készült. A piacunkat viszont ugyanúgy megnyitjuk ez utóbbi előtt is.
De mit jelent július elseje után a lakosság számára a 22 eurós értékhatár eltörlése? Elsősorban azt, hogy ezentúl minden Unión kívülről érkező csomag esetében kötelező a vámkezelés. Látszólag választható, hogy magunk szeretnénk-e ezt elvégezni, vagy rábízzuk a csomagot kézbesítő szállítmányozó cégre. Hogy magunk végezzük el, a mostani állás szerint inkább elméleti lehetőségnek tűnik, hiszen az elektronikus aláírás biztosításától a pénzügyi hivatal rendszerében való regisztrációig többlépéses folyamatról van szó, ami inkább elriasztja a polgárt, mintsem ösztönözné a saját ügyintézésre. Így aztán a vámoltatást rábízzuk a szállítmányozóra, amely ezt külön díjszabásért teszi meg.
Hogy érzékeltessük az arányokat, július első felében 80 853 vámolási eljárásból 51 (ötvenegy!) esetben végezte ezt önállóan maga a polgár.
Ezt Drahomíra Adamčíková, a Pénzügyi Hivatal sajtóosztályának munkatársa nyilatkozta lapunknak. A többi esetben külön díjszabásért kellett a vevőnek a vámkezelést elvégeztetnie. Ennek a díja cégenként változó. Az egyik futárcég akár 13,50 eurót is elkér egy ügyintézésért. Az általunk megszólított cégek közül ez volt a legdrágább. Ha például a Szlovák Posta közreműködésével akarunk vámoltatni, szeptember elsejétől 2-9 euró közötti díjjal számolhatunk, annak függvényében, mennyire igényes egy-egy küldemény adminisztratív feldolgozása.
A posta szeptemberig próbaüzemmódban dolgozik, és minden csomagért egységesen csak az alapdíjat, 2 eurót számol fel.
Mondhatnánk, kis összegek. A pénzügyminisztérium előrejelzése szerint ugyanakkor
évente akár 5-8 millió csomagról is szó lehet, ami azt jelenti, hogy a kiszabott áfán kívül mintegy 10-15 millió euró vándorol a lakosság pénztárcájából a szállítmányozó cégekhez.
Ez az egyik hátrány. A másik akár trükkösnek is nevezhető. Eszerint 150 euróig csak az áfát kell befizetni, a vámot nem. Azt azonban, hogy mi tartozik a 150 euró alatti kategóriába és mi drágább, külön eljárással kell megállapítani. Ha tehát nem magunk vámoltatunk, számíthatunk rá, hogy bármekkora a csomagunk értéke, ügyintézői díjat mindenképpen fizetnünk kell.
Jelenleg Szlovákiában az áfa mértéke 20%. Ez azt jelenti, hogy ha 20 euróért rendelünk valamit egy kínai kereskedőtől, vagy akár más, EU-n kívüli internetes áruházból, akkor 4 euró áfát kell fizetnünk, illetve átlagosan 5 euró plusz költségünk is keletkezhet az ügyintézés során.
Így a termék árán kívül még 9 eurót adunk ki, ami viszont már az ár 45%-át jelenti!
Kis terméket, olcsó áron elsősorban a bérből és fizetésből élő polgárok rendelnek, akik számára éppen ez a
Azzal, hogy éppen ezt a réteget sújtják egyszerre két újabb költséggel, az áfával és a kezelési költséggel, az már politikai kérdés.
Látszólag ugyan pár eurós pluszköltségről van szó, ám olyan „pár” euróról, amely ennek a rétegnek oly sokat jelent.
Megjelent a Magyar7 2021/30. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
