Kilépni, és nyomot hagyni – imaest a tiszta szerelemért az Örökimádás-templomban, lánykéréssel

Kilépni, és nyomot hagyni – imaest a tiszta szerelemért az Örökimádás-templomban, lánykéréssel

A „Tiszta szerelem! Lehetséges?” mottóval meghirdetett imaestet, számos belföldi és határon túli helyszínhez csatlakozva, október 12-én a budapesti Örökimádás-templomban is megrendezte az Országos Lelkipásztori Intézet, valamint a Nyolc Boldogság Közösség.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az imaest szentmisét, tanúságtételeket, valamint szentségimádást foglalt magában. A szentmisét celebráló Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke homíliájában Ferenc pápa krakkói ifjúsági világtalálkozón elmondott beszédét idézve felhívta a figyelmet a „díványkereszténység” veszélyeire: a díványon maradva, amely a kényelmes, veszélyektől mentes vallásosság állapotát szimbolizálja, elkényelmesedünk. Ez pedig magában hordozza annak kockázatát, hogy az egyén irányíthatóvá válik, elveszíti a szabadságát. Ferenc pápa buzdítása szerint a kényelmes, andalító állapotból ki kell lépni, a díványt le kell cserélnünk a bakancsra. Bíró László a Szentatya felhívása nyomán arra buzdított, éljünk úgy, hogy nyomot hagyjunk embertársaink szívében és a társadalomban, amelyben élünk, hozzátéve, mindezt jézusi szelídséggel, az erőszak mellőzésével kell tennünk.

A püspök prédikációjában ismertetett egy kísérletet, amelynek során óvodáskorú gyermekek elé tettek gumicukrokat, és arra kérték őket, hogy tíz percig ne egyék meg azokat. A türelmükért cserébe tíz gumicukrot kínáltak számukra. A kísérletet végzők megfigyelték, hogy a gyermekek közül azok váltak sikeres felnőtté, akik képesek voltak megvárni a tíz percet. Bíró László kiemelte, amikor a tisztaságért imádkozunk, az egész életünkért imádkozunk. A tisztaság nem pusztán lemondásról, önmegtagadásról, hanem az egész emberi élet szabadságáról szól. A családreferenc püspök álláspontja szerint a gender-elmélet alapvető problémája az, hogy elhibázottnak tekinti a teremtést, és felhatalmazza az embert ennek korrigálására. Bíró László hangsúlyozta, az ember egyenlősége nem az egyformaságban, hanem a méltóságban van.

Ezt követően Bíró László áttért az Ozeás könyvéből vett napi olvasmány és a Szent János evangéliumából, a kánai menyegzőről olvasott szakasz elemzésére. Rámutatott, Ozeás célja nem volt más, mint hogy népét és az uralkodót óva intse a „díványvallásosságtól”. Ozeás könyvében olvassuk, hogy Isten eljegyezte a választott népet, annak hűtlensége ellenére: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel.” (Oz 2,21) Bíró László a szentírási szakasz kapcsán beszélt a Jézussal való közösségben élés válságidőszakairól is. Hangsúlyozta, ragaszkodásunk gyengülése, saját hűtlenségünk ellenére Jézus újra és újra kész velünk szövetséget kötni, eljegyezni bennünket az igazságban. Abban az igazságban, amely csak és kizárólag Isten igazsága lehet. Isten olyan atya, aki képes megfékezni a haragját, de az irgalmát képtelen visszatartani.

A püspök rávilágított arra is, hogy a János evangéliumában olvasható kánai menyegző története az ozeási gondolatot ismétli meg egy másik szimbólumrendszer eszközkészletével. A kánai menyegzőn a Jézus által véghezvitt csoda példáján keresztül a szerelem és a házasság, valamint a borrá változtatott víz csodájában megjelenő két elem, a víz és a bor viszonyát állította párhuzamba a szónok: a szerelem, amely önmagában is szép, a házasságban úgy változik szentséggé, miként a víz átváltozik borrá a kánai menyegzőn, s ahogy a szentmisén a bor Krisztus vérévé alakul.

A szentmisét követően a Szent II. János Pál pápa testről, szexualitásról szóló tanítását valló TestTeo-mozgalom négy, húszas éveiben járó tagja, két fiú és két lány, köztük egy pár tett tanúságot az imaest résztvevői előtt. A tanúságtételek során szó esett istenkeresésről, az Isten távolmaradásának és közelségének megtapasztalásáról, a szexualitással kapcsolatos kérdésekről, kapcsolati függőségről, a pornográf tartalmak okozta sérülésekről, megfelelési kényszerről, a személyes, ténylegesen átélt megtérés fontosságáról.

A tanúságtevő pár elmondta, el kellett sajátítaniuk egymás szeretetnyelvét, és ennek során komoly kihívást jelentett számukra megtanulni azt, miként kell a szeretetet elfogadni a másiktól, valamint azt, hogy milyen módon lehet a közöttük lévő konfliktusokat, feszültségeket kezelni. Rámutattak arra is, hogy a közös imádság képessé tette őket arra, hogy megnyíljanak a másik számára.

Az egyik tanúságtevő fiatal megosztotta történetét arról, hogy keresztény családban nevelkedett, az általános iskolás évei végéig egy biztonságos burokban élt. A középiskolai és egyetemi évek alatt azonban ez a burok már nem bizonyult ellenállóképesnek, lelki fejlődési útján meg kellett küzdenie az egocentrizmussal, a pornográf tartalmaktól való függőségi viszonnyal, azzal, hogy a kapcsolata kiüresedett, az akkori párját csak a vágyai kielégítését szolgáló eszköznek tekintette. A tanúságtevő kiemelte, az imádság és a szentgyónás segített számára a gyógyulásban. Egy barátja tanácsára aztán a párjával együtt csatlakozott a TestTeo-csoporthoz, amely segíti a kettejük kapcsolatát. Tanúságtétele végén a fiú maga mellé hívta választottját, akinek térden állva megkérte a kezét a jelenlévők előtt.

Fotó: Merényi Zita

Ikker Eszter/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »