Kiket szeretett Audrey Hepburn? A díva viharos szerelmi élete

Habár Audrey Hepburn rendkívül karcsú alakjával és kifinomult stílusával máig is a hollywoodi elegancia bálványa, a szexualitás ritkán társult az ő nevéhez. Talán a szerepei teszik, de – például a kortárs szexszimbólumokkal, Marilyn Monroeval és Brigitte Bardot-val, vagy a femme fatale Elizabeth Taylorral ellentétben – az emberek emlékezetében inkább a tökéletes, tiszta, finom és bájos hölgy arisztokratikus aurája maradt meg. Ennek ellenére akik ismerték, Audreyt kimondottan egy hús-vér nőnek tartották, nagy szexuális kisugárzással. A tipikusan domináns alfahímek vonzották, akik mellett biztonságban érezhette magát, habár ezen kapcsolatok többségre zátonyra futott, mivel ezek a férfiak befolyásolni vagy korlátozni próbálták a szárnyaló filmsztárt. 

Audrey első komoly szerelme egy brit üzletember, James Hanson volt, aki az 1980-as évekre az egyik legbefolyásosabb nagyhal lett a piacon. 1952-ben eljegyezték egymást, és a Római vakáció forgatása alatt Audrey rendszeresen ruhaigazításra járt a Fontana nővérek a Spanyol-lépcső lábánál álló stúdiójába. Viszont mikor már az esküvő napját is kitűzték, Audrey rájött, hogy mindkettejük munkája túl sokáig tartotta volna őket távol egymástól. Egy barátjának, Sir Felix Aylmernek írott levelében így fogalmazott: „Nehéz szívvel írom neked, hogy James Hanson és én már többé nem vagyunk jegyesek. Tudom, hogy neked nem igazán kell magyaráznom, milyen egy úriember az ő hivatásában. Egy évig azt hittem, lehetséges összeegyeztetni az életünket és a karrierünket. (…) Nagyon szomorú eset, de biztos vagyok benne, hogy ez az egyetlen értelmes megoldás.”

A korábban playboyként is ismert, az éjszakai klubokban – inkább tulajdonosként, mint vendégként – is otthonosan mozgó Hansonnak korábban több filmsztárral volt afférja, többek közt Ava Gardnerrel, Jean Simmonsszal és Joan Collinsszal. De Hanson ezúttal összetört: egyes vélemények szerint az álma vált volna valóra, ha elveszi feleségül a legfényesebb csillagot mind közül. Kapcsolatuk alatt James Hanson levelekkel bombázta a filmstúdiót, azt követelve, hogy a forgatás idejét az ő szerelmi életükhöz igazítsák. Nem meglepő, hogy ha későn is, de Audrey megérezte, hogy a férfi magabiztos és határozott fellépése, ami annyira vonzotta benne, akadályozhatja és sértheti őt.

A gazdátlan, 53 cm-es derekú, elefántcsont színű szatén esküvői ruha 13.800 angol fontért kelt el egy aukción, és végül egy olasz menyasszonyt ékesíthetett az ő nagy napján. Később a színésznő így nyilatkozott egy interjúban: „Az időbeosztásom egyszer egy filmforgatáshoz köt, aztán vissza a színpadra, majd újra Hollywoodba. [James] a legtöbb idejét Angliában és Kanadában töltötte volna az üzlet felügyeletével. Nagyon nehéz lett volna normális házaséletet élnünk.”

Sajnos „normális házasélettel” ezután sem ajándékozta meg az élet. Audrey hatéves volt, mikor az imádott édesapja elhagyta a családot. Ez, és a gyermekkori háborús emlékek örökre rányomták a bélyeget a színésznő kapcsolataira és az érzelmi világára. A férfiakban a védelmezőt kereste. A bizonytalanság érzésén sosem tudott túllépni, állandóan szeretetre – vagy annak kinyilvánítására – vágyott. Amikor csak beleszeretett valakibe, folyamatosan attól félt, hogy elhagyják őt. Ezt a szorongást a házasságaiban sem tudta levetkőzni, és mivel a hűtlenség gyakori vendég volt a férjek részéről, sokszor más férfiak karjaiban találta magát.

Az 1950-es években Audrey egy színházi producerrel, Michael Butlerrel randevúzott, aki később a Hair című filmklasszikust is fémjelezte. A Sabrina forgatásán pedig viszonyt kezdett William Holdennel, az egyik filmbéli partnerével. Habár a színész már nős volt, Audrey maga kívánt az ő felesége lenni. A családalapítás terveit azonban keresztülhúzta Holden vazektómiája.

Audrey 1954-ben Gregory Peck koktélpartiján találkozott Mel Ferrerrel. Miután az Ondine című Broadway-drámában együtt játszottak, egymásba szerettek és még abban az évben összeházasodtak. Az esküvőt egy kis svájci kápolnában tartották, szűk körben. Egy levélben hívta meg barátját a titkos eseményre: „Nagy szeretettel várunk téged a menyegzőnkre. Pénteken autót küldünk érted, amely majd elhoz a mi hegycsúcsunkra, ahol tartunk egy kis összejövetelt a nyaralónkban, csak a számunkra legközelebbi és legkedvesebb emberek körében. Szombaton lesz az esküvő. Titokban akarjuk tartani, a sajtó zavarása nélkül.”

A pár egyetlen közös gyermeke, Sean Hepburn Ferrer 1960-ban született. A baba nagy áldás volt: Audrey a fia születése előtt és után is kétszer elvetélt. A színésznő a terhesség alatti egy évben nem dolgozott, hogy egészségesen világra hozhassa gyermekét. 1960. augusztus 17-én ezt írta levelében Aylmernek: „Sean egy igazi álom, csak nehezen hiszem el, hogy ő tényleg a miénk. Alig várom, hogy megmutathassam őt neked.”

A házasságuk alatt szárnyra kapó pletykák mindkét felet hűtlenséggel vádolták. Ferrerről az a hír járta, hogy szeretőt tart, Audreyról pedig, hogy viszonyba bonyolódott az egyik színész partnerével, Albert Finneyvel. Tizennégy évnyi házasság után a pár 1968-ban vált el. Audrey állítólag egész hátralevő életében kétszer beszélt vele ezután. Az anyja, Ella von Heemstra bárónő „békaképű, nyurga lábú delikvensnek” nevezte vejét, akinek „Audrey belebetegedik az idegbajos viselkedésébe”.

Ámor hazai terepen, görög romok között találta el újra Audreyt. Az olasz pszichiátert, Andrea Dottit akkor ismerte meg, amikor ő Marina Torlonia dei Principi di Civitella-Cesi olasz hercegnőt kísérte az utazásán. A pár 1969 januárjában kelt egybe, 1970 februárjában pedig Luca érkezésével lett teljes a családi légkör. Az idill azonban nem tartott sokáig: a szülés után Audreynak újabb vetéléssel, majd a férje hűtlenségével kellett szembenéznie. Egy színész, Ben Gazzara karjai közt talált vigaszt. A pszichiáterrel való házasságának 1982-ben, tizenhárom év után vetettek véget, miután az ekkor már 53 éves Audrey elég idősnek találta Lucát a válás feldolgozásához, sőt az ő kedvéért élete végéig fenntartotta Dottival a kapcsolatot.

Audrey hátralevő idejét egy holland színésszel, Robert Woldersszel töltötte és 1989-ben ezt nevezte élete legboldogabb szakaszának. „Abban az időszakban, amikor találkoztunk, mindketten megpróbáltatásokon mentünk keresztül, de pontosan tudtuk, hogy mit akarunk: összetartozást” – mondta egyszer Wolders, aki akkoriban a feleségét gyászolta. Beköltözött Audrey svájci „La Paisible” nevet viselő villájába, ahol a pár meglehetősen csendes és egyszerű életet élt. Felnevelték Audrey kisebbik fiát, Lucát, majd ahogy ő idősebb lett, egyre több időt szenteltek az UNICEF munkájának.

Robert így jellemezte a napi rutinjukat: 7.30-kor ébredés, a reggeli pirítós és Audrey házi lekvárja volt; délig az ebédlőben az UNICEF dolgaival foglalkoztak, az ebéd a saját veteményes kertjükből származó zöldségekből, sajtból és ropogós kenyérből állt; délután pihenés és egy élénk séta a szőlőskertek alatt. A közös életük békés volt és konfliktusmentes – biztonságban érezhették magukat, elrejtőzve a világ szeme elől. Amikor 1989-ben egy interjú alkalmával feltették Audreynak a kérdést, hogy miért nem házasodnak össze, így felelt: „házasok vagyunk, csak nem papíron”. 1987-ben Audrey, miután a fiai végleg kirepültek a családi fészekből, hivatalosan is az UNICEF nagykövete lett. Robert minden útjára vele tartott, és fotókkal dokumentálta párja fáradhatatlan munkáját.

1992 szeptemberében, egy szomáliai útról hazatérve Audreynál rákot diagnosztizáltak. Mikor kiderült, hogy nincs sok ideje hátra, azt kérte, hogy hadd tölthesse azt a családjával, a svájci otthonukban. A kórházból a színésznő egyik kedves barátja, a híres divattervező, Hubert de Givenchy magángépével szállították haza, amelyet friss virágokkal díszítettek fel a tiszteletére. Audrey vágya teljesült, az utolsó hónapokat Roberttel és a fiaival töltötte békességben, akik a végsőkig kitartottak mellette.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »