Kiforgatott törvények, “ellopott” földek, korrupció – Miről szól a mezőgazdaság problémája?

Kiforgatott törvények, “ellopott” földek, korrupció – Miről szól a mezőgazdaság problémája?

A gazdák a pozsonyi háromnapos tüntetésen hangsúlyozták, ami a Szlovákiában történik nem véletlen. Ami Ján Kuciak utolsó cikke nyomán kiderült, az a legmerészebb hollywoodi történeteket idézi. Korrupció gyanújába keveredett a Szlovák Földalaptól kezdve a rendőrségen át a bíróságokig az egész rendszer.

Az augusztus 3-i Gazdafórumra készülve néhány cikkben megpróbáljuk a laikusok számára is érthető módon az olvasók elé tárni a gazdák problémáit. Nem könnyű átlátni a szövevényes összefüggéseket, és mindig ugyanazzal a kérdéssel szembesülünk: kinek jó törvényi káosz és a kisgazdák ellehetetlenítése? 

Kormánypártokhoz közeli funkcionáriusok utasításaira alázzák meg a kisgazdákat, hogy megszerezzék földjeiket, hogy aztán azokra zsíros állami támogatásokat vegyenek fel. Az eszközökben nem válogatnak: megverik őket, illegálisan elkerítik a földjeiket. Igazukat sokszor még a bíróságok sem ismerik el, és ha esetleg mégis, a rendőrség tétlen marad. Mindeközben a helyzet javítása helyett olyan törvényeket vezet be, amely kicsiket eltiporja, a nagyvállalatokat pedig helyzetbe hozza. Miről van szó?

Szlovákia rendkívül specifikus ország, ha mezőgazdaságról van szó. Az Eurostat adatai szerint több mint 74 hektár jut egy tulajdonosra átlagban, az Európában a negyedik legnagyobb érték.

Lassú központosítás

Az uniós viszonylatban egyébként is igen nagy gazdaságokat az elmúlt időszakban a nagyvállalatok kezdték el felvásárolni. Olyan cégekről van szó, mint a cseh kormányfőhöz köthető Agrofert, a Világi Oszkár és Ján Sabol közös vállalatérdekeltségeihez tartozó cégek, a J&T, vagy a Penta. Nem beszélve az olyan külföldi tőkeerős nagyvállalatokról, mint a Dan Slovakia, amely már többször került konfliktusba a kis és a közepes gazdákkal.

Gyakran hangzik el az az érv, hogy nagyvállalatok hatékonyabban és termelékenyebben tudnak működni, több lehetőségük van innovatív fejlesztéseket kieszközölni. Lehet, csakhogy ez Szlovákiában nem nagyon látszik: az EU-ban a negyedik leggyengébb 100 hektáronkénti termelékenységgel bírunk Míg a szövetkezetek 2,4, addig a vállalatként működő gazdaságok 2 ember foglalkoztatnak hektáronként.

És a kisgazdák? Száz hektáronként 8-10 embernek adnak megélhetést, és bár jóval kisebb nyereségességgel tudnak dolgozni (részben azért is, mert több embernek adnak munkát), mégis több mint 90 százalékuk nyereséges tud lenni – míg a vállalatok és a szövetkezetek 20-25 százaléka az állami dotációk ellenére is veszteséget termel.

Érdekes számok a támogatásoknál

A gazdák felháborodásának nem csak a törvényekben (szándékosan?) meghagyott káosz az oka. A nagyvállalatok jutnak hozzá legnagyobb arányban az uniós támogatásokhoz: a közvetlen dotációk több mint 45 százaléka 300 ezer eurónál nagyobb tétel. Ebben Szlovákia uniós rekorder, messze lemaradva, de hasonló adatokkal csak Csehország rendelkezik.

A jelenlegi kormány képviselői igyekeznek összeesküvőkként, a rendszer bomlasztóiként beállítani a gazdákat, mert tiltakozásuk egyértelműen jelzik mulasztásaikat. Szimbolikus jelentőségű volt Peter Pellegrini (Smer) kormányfő és Gabriela Matečná (SNS)mezőgazdasági miniszter viselkedése. Az utóbbi nem mert vagy nem akart találkozni a gazdákkal, az előbbi pedig akkor tett kemény nyilatkozatokat, mikor a 150, traktorral Pozsonyban tüntető mezőgazdász már félúton járt hazafelé. (Megjegyezzük, Pellegrini nyilatkozatának hírére egy részük vissza akart fordulni).

Aki szerint „rohadt a rendszer”

Fontos kiemelni Jaromír Čižnár főügyész korábbi kijelentését, miszerint

A főügyész ezt azzal összefüggésben mondta el, hogy a gazdákat akár erőszak útján fosztják meg attól, hogy földjeikhez hozzáférjenek. Persze a veréstől vannak kifinomultabb módszerek is.

Az állami támogatások odaítélése nincs különösebb feltételhez kötve, csupán egy kérvényt kell írni és csatolni egy térképet, amelyen a szóban forgó parcella ki van jelölve. A Mezőgazdasági Kifizetőügynökség (PPA) különösebben nem vizsgálja, hogy kinek van joga az adott terület használatára.

Szlovákiai valóság

Ha egy nagyjátékos ki szeretne babrálni a kisgazdával, egyszerűen ugyanarra a területre nyújt be kérvényt. A PPA természetesen vita esetén nem akar dönteni: ha a két fél nem tud megegyezni, egyszerűen nem folyósítja a támogatást. A nagyjátékos, viszonylag korlátlan erőforrásokkal túléli, a kisgazdának azonban esélye sincs egy vagy két szezonnál tovább kitartani. Feladja, megegyezik, vagy harcol és előbb utóbb – az állam és a hatóságok tétlensége miatt – csődbe megy.

Čižnár korábban konkrét példán keresztül is bemutatta ezt az esetet, ahol illetéktelenek is nyújtottak be egy területre támogatási igényt. Erre a PPA még a valódi tulajdonjoggal rendelkező gazád még meg is verték. Míg ő kórházban feküdt, a PPA küldött egy felszólítást a kérvény kiegészítésére – természetesen teljesíthetetlen határidővel.

A földek birtokviszonyai is annyira bonyolultak, hogy rengeteg visszaélésre adnak ehetőséget. Ott van például a bérleti szerződések automatikus meghosszabbodása. Ha egy földtulajdonos bérbe adja parcelláit például 10 évre, a szerződés 10 év után automatikus meghosszabbodik. Olyan ez, mintha nem tudnánk kitenni egy bérlőt a lakásunkból a szerződés letelte után, mert az állam így rendelkezett.

Valódi segítség helyett üres marketing

Matečná miniszterassony a tévé kamerái előtt természetesen azt állította, hogy a törvényt már megváltoztatták, ám valójában csak kozmetikai kiigazítások történtek. Továbbra is automatikusan meghosszabbítódnak a szerződések, amennyiben a bérlő eleget tesz pár könnyen teljesíthető feltételnek: például fizette az ingatlanadót. Ráadásul a „prolongációt” csak az utolsó automatikus meghosszabbodást követő ötödik évben lehet felbontani. Szóval sokakon nem segítenek az eredményként bemutatott változtatások.

A látszatintézkedések helyett a gazdák valódi megoldásokat követelnek. Pozsonyban elhangzott: nem kérnek állami támogatást, de kapják vissza a földjeiket, amelyeket elvettek tőlük. Sajnos azonban ennyi még kevés lenne a visszásságok helyreállításához.

Jelenleg az uniós közös agrárpolitikából származó dotációk 90 százaléka a nagyjátékosokat segíti. Nem beszélve a belső fogyasztás nagyrészét uraló kiskereskedelmi láncokról, amelyek olyan feltételeket szabnak a szlovákiai gazdáknak, amely számukra veszteséget jelent. Hogyan lehetséges például az, hogy a vajtermelésben a szlovákiai kapacitások egy része kihasználatlan, miközben éppen e tejtermék ára szökött az egekbe az elmúlt évben?

A nagyvállalatok nem jelentenek előnyös alternatívát

Az élelmiszer önellátáson kívül más oka is lenne a kis és közepes mezőgazdászok védelmének.

Egyrészt, egy nagyvállalat nem tud olyan gyorsan igazodni a piaci változásokhoz, mint egy kicsi – értelemszerűen a nagysággal egyenes arányban nő az alkalmazkodóképesség lomhasága is.

Másrészt, a nagyvállalatokat kizárólag a profit hajtja, vagyis ha az energianövények jobb bizniszt fognak jelenteni, akkor Szlovákia jelenlegi 37,7 százalékos élelmiszeri önállósága tovább csökken majd.

Harmadrészt pedig, míg egy nagyvállalat az automatikus rendszerek és modern technika segítségével az alkalmazottak létszámának csökkentésére fog törekedni, addik egy kisgazda nem. Még ha ez számára azt is jelenti, hogy kevesebb lesz a bevétele. És pontosan ez hiányzik a jelenlegi rendszerből: élni, és élni hagyni.

Senki sem állítja, hogy ne legyenek nagyvállalatok az agrárpiacon. De egyensúlyra van szükség, még ha az kevesebbet is hoz egyeseknek a konyhára. Vagy eljön az idő, mikor még a lisztet is Dániából fogjuk importálni.

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: Körkép.sk/KL


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »