Kifogyhatatlan állami őrültségek

Kifogyhatatlan állami őrültségek

Aki azt hiszi, hogy a teljesen értelmetlen állami akciók száma véges, s hogy ez a különös „értéktár” egyszer csak kiürül, téved. Úgy törnek felszínre a hibátlan abszurditásba hajló ügyek, mintha a Századvégnél marketingesek külön csoportja foglalkozna velük. Az őrültségek előtt nem szab gátat semmi, és kiapadhatatlanul áramlik feléjük a közpénz. Ide sorolható az Áldomás nevű védjegy is, valamint az ezt viselő élelmiszerek, amelyek leginkább arra jók, hogy növeljék a magyar adófizetők depresszióját.

Az Áldomás védjegy ötletgazdája az agrárminisztérium sokat látott nyugdíjasa, Gyaraky Zoltán. Az egykoron élelmiszer-feldolgozási kérdésekkel foglalkozó főosztályvezető ma is frissen képviseli a múltat. A szakember nevéhez olyan minőségellenes dolgok kötődnek, mint például a jónak hazudott étkeket állami segítséggel összegyűjtő Kiváló Magyar Élelmiszer (KMÉ) védjegy, amely mindenkit megtéveszt. Pedig vannak olyan magyarok is, akik képesek a teljesítményre.

Megpróbáltuk tisztázni a szakemberrel a hozzá kötődő értelmetlen védjegyeknek az egymáshoz való viszonyát. Így aztán megtudtuk tőle, hogy a KMÉ és az Áldomás termékei között nincs alá-fölérendeltségi viszony: az előbbi védjegyet viselő termék lehet az utóbbiba tartozó is. Arra a kérdésre, hogy miért nem egy már meglévő védjegy kap állami pénzt, azt felelte: ez nem az ő kompetenciája. Azt pedig, hogy ennek az egésznek pontosan mi az értelme, azért nem kérdeztük meg, mert nagyon jól tudjuk. Mindenesetre múlt héten a szemek az Áldomásra szegeződtek. Hiszen a Kiváló Magyar Élelmiszer védjeggyel ellátott „fagyasztott halászléalap” és hasonlók mellé most zárkózik föl az új védjegy, amelynek címkéje ott virít a „Bio csicsókás ketchupon”, a „Bio diétás poron (Mesterkeverék)”, a „Céklás almavilágon”, a „Bio szépségen” és más hasonló nyalánkságokon.

A múlt héten az állam is képviseltette magát az Áldomás védjegy- és termékbemutatóján. Egy túlbuzgó hivalnok megjegyezte, hogy „ez teszi majd sikeressé a magyar agrár- és élelmiszeripart” itthon és külföldön. Gulyás Andrea államtitkár pedig olyan civil kezdeményezésnek nevezte, amelyre a kormányzat is kiemelt figyelmet fordít. Ami körülbelül azt jelentheti, hogy az ügyek menedzselésében és az érdekérvényesítésben Gyaraky Zoltán semmit sem bízott a véletlenre. A folyamatba beleöntött közpénz amellett, hogy mindig jól jön, tekintélyt is kölcsönöz a védjegynek. A politikai celebek közül a szakember megnyerte Mészáros Lőrincet (vagy talán fordítva?), hogy leánya mangalica termékeit is az Áldomás védjegyek díszítsék, a szakmaiságot pedig egy itthon működő, félénk német vállalattól kérte és kapta kölcsön. A német tulajdonban lévő Wessling élelmiszer-laboratóriumról azt mondta, hogy az nemcsak független és ügyel a minőségre, de társadalmilag ellenőrizhető és átlátható módon is működik. S bár az nem derült ki, hogy ez burkolt kritikája-e az állami élelmiszerlaboroknak, az viszont biztos, hogy egy labornak semmi köze a gasztronómiához.

Nem akartunk ünneprontók lenni, de nem tudtuk nem zavarba hozni Gyaraky Zoltánt azzal a kérdéssel, hogy vajon mára megváltozott-e a véleménye a Magyar Gasztronómiai Egyesület által alapított, valóban kiváló minőségű hazai alapanyagokat díjazó Aranyszalag díjról, amelynek létrehozásával korábban nem értett egyet. Az egykori nagy hatalmú hivatalnok hebegett-habogott: tisztviselőként azért nem támogatta a francia Label Rouge mintájára fölállítandó tanúsítványt, mert óriási befektetést és erőfeszítést igényel egy vállalkozótól, hogy termékével elérje annak a rendszernek a magas szintjét.
Mi viszont pont ezt várjuk. Támogathatta volna.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »