Kiegyezés után – az MSZP szélcsendbe, a Jobbik pergőtűz alá kerül

Az Index délelőtt robbantotta a Képviselői Irodaház csendes sarkaiban, a félhomályos és huzatos dohányzásra kijelölt helyek zugaiban már régóta terjedő szóbeszédet, az MSZP permanens válsága odáig fajult, hogy a kormánypárt céljainak, vagyis a centrális erőtér politikájának már nem képes megfelelni. Ez pedig finoman szólva sem érdeke a Fidesznek.

Se túl kicsi, se túl nagy, töltse be a szerepét

A Fidesz stratégiája elsősorban országos dimenzióban értelmezhető, hiszen a centrális erőtér fennmaradása országos viszonylatban feltételezi a pártrendszer egy domináns szereplője mellett két, méretét tekintve középpárti súllyal rendelkező pólus meglétét. Mindezt úgy, hogy ezek lehetőség szerint ne nőjék túl egymást, egyik pólus se rogyjon meg, és társadalmi támogatottságuk szempontjából rendelkezzenek üvegplafonnal – mondta megkeresésünkre Kovács János, az Iránytű Intézet elemzője. A centrális pozíciót uraló Fidesz olvasatában ez a Jobbikot, illetve az úgynevezett baloldal pártjainak egymással is versengő konglomerátumát jelenti – folytatta – tehát ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP a következő általános országgyűlési választást követően is rendelkezzen a parlamenti mandátumok abszolút többségével és így elkerülhesse a koalíciós kényszert, illetve egyéb pártalkukat, országos szinten van szüksége egy ilyen stratégiára.

Kovács János szerint még csak újnak sem nevezhető ez a stratégia, hiszen Orbán Viktor már a 2009-es kötcsei pikniken felvázolta a centrális erőtér működési logikáját. Ami mégis újdonság lehet: az úgynevezett baloldal vezető erejének, az MSZP-nek a viszonylagos gyengesége, az egyes baloldali kis pártok egymással vívott dominanciaharca és párton belüli pozícióharcai okán a Fidesznek hathatósabb segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy e szereplők ne forgácsolják tovább magukat és egymást, miközben a Jobbik stabilan őrzi a Fidesz-KDNP utáni második helyét. Az elemző szerint emellett a Jobbik néppártosodása óta nagyobb növekedési potenciállal rendelkezik, mint korábban, még rétegpárti szereplőként, s még a baloldali szavazók attitűdje is pozitívan változott a Jobbik irányában az elmúlt időszakban – ami a kormánypártok számára veszélyes lehet.

Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa, egyetemi oktató a múlt héten a 168 órának nyilatkozva kifejtette: az MSZP nem egyértelműen ellenzéki párt, mivel része lett Fidesz által diktált NER-nek, ahogy a teljes baloldali ellenzék nagyobbik része is. Szentpéteri szerint a párt új elnöke, Molnár Gyula annyi kompromisszumot kötött az MSZP-n belül, hogy képtelen karakteres politizálásra. Szerinte a miniszterelnöknek számos embere van az MSZP-n belül, akiket a Fidesz mozgat, tart életben, mások felemelt kézzel adják meg magukat, hogy rájuk ne „lőjenek”. Szerinte a Fidesznek a jelenlegi állapotban szüksége van az MSZP-re, ami a NER egyik alapköve. A Fidesz a baloldal léte miatt tud középen, a centrális erőtérben maradni. Ezért, ha az MSZP meggyengül és a jobboldali ellenzék, azaz a Jobbik megerősödik, akkor alig burkoltan megsegítik a szocialistákat. Úgy vélte, hogy az MSZP máskülönben nem mond semmit, csak túlélni akar.

„MSZP politikusnak lenni ma nem hivatás, hanem állás”

– fogalmazott, szavai szerint azonban a munkaköri leírást a Fidesz határozza meg.

Beárazott vereség

Kovács János szerint az MSZP-t valóban nehezen lehetne anti-establishment erőként jellemezni, még akkor sem, ha a jelenlegi rendszer számos elemével szemben határozza meg magát. Ráadásul – folytatja az elemző – egyre gyakrabban merül fel a vád baloldali, liberális véleményformálók részéről, hogy a szocialisták – de Kerék-Bárczy Szabolcs nyomán a DK-t is említhetnénk – „beárazták” a 2018-as vereséget, s így rövid távú stratégiai céljuk a baloldalon belüli dominancia elérése, illetve saját kádereik pozíciókhoz, mandátumokhoz juttatása – véli az Iránytű Intézet szakértője.

A NER a centrális erőtérnek köszönheti a létét, aminek a szocialisták ugyanúgy foglyai, mint a többi ellenzéki szereplő, ugyanakkor az MSZP esetében – miként a hivatkozott cikkben szereplő példák is utalnak rá – egyfajta politikai Stockholm-szindrómát fedezhetünk fel. Amennyiben az MSZP valóban nem tartja reálisnak a győzelmet, sőt erről titkon le is mondott (akár a Gyurcsány-párt), úgy valójában tevékenységük, „helyfoglalásuk” akadályozza egy valódi ellenzéki alternatíva, váltópárt kifejlődését – határozta meg az MSZP helyét a NER-ben Kovács.

Az MSZP szélcsendbe, a Jobbik pergőtűz alá kerül

A Fideszes párt- és kormánysajtó által meghatározott célpontok is a fentieket erősítik meg. Miközben a kormánypárti Magyar Idők kényelmes, mondhatni már-már baráti interjúkat közölnek a szocialisták vezetőivel, a kormányzati bulvármédia zászlóshajóján, a Ripost-on még elvétve sem találni MSZP-t ekéző, vagy szocialista politikusok magánéletében vájkáló „cikkeket”, miközben a Jobbikot heti rendszerességgel igyekeznek egy-egy üggyel besározni.

A Fidesz politikáját mindez kevéssé befolyásolja, legfeljebb ezúttal az MSZP kerülhet „szélcsendbe”, s a Jobbik pergőtűz alá – válaszolta a következményekre vonatkozó kérdésünkre az Iránytű elemzője.

Manőverek

Centrális pozícióból bármelyik szereplőre könnyedén lehet tüzelni (ez kétségkívül stratégiai előny) – egészen addig, amíg nem kell tartani a „bekerítéstől”. Ebben az olvasatban az az erő, amelyik képes a jobb- és baloldali protestszavazókat is maga mögé állítani, az összeroppantja a centrális pozíciót birtokló pártot. Az MSZP útkeresése, identitáskeresése, bomladozó hálózatának, infrastruktúrájának újrateremtése eddig is nagy kihívások elé állította a szocialistákat. Ha Mesterházy Attila bukása óta áttekintjük előbb Tóbiás József politikai stratégiáját, majd Molnár Gyula eddigi megnyilvánulásait, vagy a központi pártvezetés és az egyes helyi pártszervezetek közötti konfliktusokat, nem sok jót jósolhatunk az MSZP számára.

Nagyon nem örülnek ma a szocialisták

Kovács János szerint a spekulációk alapjául szolgáló, a Fidesz részéről érkező lehetséges háttértámogatás megszellőztetése, köztudatba való átszűrődése tovább gyengíti az MSZP pozícióit mind a baloldali versenytársakkal – különösen a DK-val – szemben, mind pedig a többi ellenzéki formációval, a protest szavazókért vívott küzdelemben. Egy látványos bizalomvesztés felkorbácsolhatja a belső ellenzék erejét az MSZP-ben, egyben növelheti a „kollaboránsok” számát, ami centrifugális hatásokat válthat ki.

A szocialistákra ráéghet a látszatellenzék címkéje, különösen akkor, ha ez a jelenség, a látens támogatás egy-egy jól értelmezhető ügy, megosztó kérdés mentén jelentkezik, ahol az MSZP a kormánnyal szemben „puha álláspontra” helyezkedik – véli az elemző. E címke felerősítése a Jobbik mellett a baloldali riválisoknak is érdekében áll –, az már a pártpreferenciákat is átrendezheti – tette hozzá.
Egy konformista, alkalmazkodó ellenzéki szereplő csak gyenge hatásfokkal képes a protest szavazókat begyűjteni, a hitelességi deficit pedig vagy – a kormány számára optimálisan – a politikai apátiát, vagy – a többi ellenzéki párt számára optimálisan – az ellenzéki riválisokat erősíti. A Fidesz számára viszont kifejezetten kínos lehet, hogy sorra jelennek meg a sajtóban azok az egykori szocialista, szabad demokrata kötődéssel rendelkező személyek, akik a jelenlegi kormányzattól valamilyen hivatali pozíciót kaptak, vagy gazdasági érdekeltséget szereztek – mondta lapunknak az elemző.

„Vagy mi váltjuk le őket, vagy senki!”

Jelentette ki alig egy hete Vona Gábor, a Jobbik elnöke, aki már az őszi ülésszak előtt hangsúlyozta, a baloldal már nem törekszik a kormányváltásra. Lapunk is több alkalommal foglalkozott azokkal a furcsa összefonódásokkal, melyek során a NER-ben korábban elutasított balliberális figurák kerültek elő.

 

Az igazsághoz tartozik, ez több mint egyszerű politikia paktum, nagyon sok pénz felett diszponál közösen még mindig a háttérben a két XX. századi párt.

 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »