Ki kéne verni végre a fejekből az olyan érveket, amelyek azért adnak igazat a Nyugatnak, mert jobban élnek…

Ki kéne verni végre a fejekből az olyan érveket, amelyek azért adnak igazat a Nyugatnak, mert jobban élnek…

Ha kultúrharc témájában alakul ki vita egy-egy cikk kapcsán a közösségi oldalakon, előbb utóbb törvényszerűen megjelenik az érv, hogy valaki, vagy valakik sok évig éltek, dolgoztak külföldön, és nyilván nem véletlenül nagyobb ott a jólét, és ezért nem kéne a „keleti gyarmatbirodalmat” választaniuk a közép-európai országoknak. A gondolatmenet alapvetően hibás. Mert szó sincs választásról, és esély sincs a nyugati jólét lemásolására.

Nem igazán választhatunk kelet és nyugat között, mert mi épp középen vagyunk. Kelet és Nyugat egymásnak feszülésének színhelye vagyunk, két egymást legyűrő geopolitikai tektonikus lemez határánál. Az csak illúzió, hogy lehetőségünk van megválasztani, nyugati vagy keleti irányt követünk-e. Mert a legtöbb mozgástér, amit kiharcolhatunk magunknak, az egy olyan erőegyensúly, amit az éppen aktuális körülmények engednek.

Persze, esélyeinken, jólétünkön, érvényesülésünkön sokat segíthetünk kemény munkával, gerincességgel és sok-sok vízióval. De ha nem lennénk Közép-Európában állandó kényszerpályán, akkor István királynak nem kellett volna háborúskodnia Koppánnyal, a törököt sem kellett volna elviselnünk 150 évig, és főleg, Trianont is elkerülhettük volna.

Az is csak PR-fogás, hogy a globalizáció, a nyugati liberális modell meg a többi maszlag majd biztosítja azt a jólétet, ami Nyugaton tapasztalható. A jólét, egyrészt mindig viszonylagos, másrészt állandóan vándorol a geopolitika törvényei szerint.

Jólét hitelből

A mai nyugat-európai országok hitelből élnek ilyen jól. Nem is feltétlenül pénzügyi hitelre kell gondolni, sokkal inkább demográfiai hitelre. Gazdaságukat a 80-as évektől a migráció hajtotta előre, és a 90-es évektől már nem a közel-keleti embertömegre kell gondolni elsősorban, hanem Kelet-Közép-Európára. Ha Németország kerül szóba, akkor a legtöbben a többmillió törökre és a 2015 óta beáramló muszlim tömegre gondolnak. Pedig sokmillió közép-európait vonzottak magukhoz, amit a 2004-es uniós bővítés kegyetlenül felgyorsított. Románia, amely 2008-ban csatlakozott, gyakorlatilag lefelé tartó demográfiai spirálba került az uniós csatlakozás miatt.

A járvány mutatta meg igazán, hogy az a bizonyos jólét és társadalmi „fejlettség” mennyire törékeny. A repedések már a 2008-2009-es válságkor elkezdődtek. A könnyen szerzett pénzügyi hitelből, puszta pénzáramból működő gazdasági modellek bedőltek, százmilliárdok tűntek el nyomtalanul a globális pénzügyi rendszer fekete lyukában.

Folyamatos gazdasági mélyvölgyben

2015-ben jött az újabb sokk, a tömeges migrációt nem lehet olyan könnyen lenyomni az emberek torkán, mint azt a globalista elit tervezte. És jött 2020, a pandémia első éve, 2021-ben pedig maga az apokalipszis, ami, mint tudjuk, leleplezést jelent.

A nyugati országok gazdasági jóléte csökkenni kezdett, először az élelmiszerárak ugrottak meg, a közép-kelet-európai és a közel-keleti munkaerő hiány miatt nem volt elég gyümölcs és zöldség. A lezárások miatt az egészségügyi rendszer is megroppant, hiszen a Brexit óta mindenki tudja, hogy például a brit egészségügyet külföldi uniós munkavállalók viszik a hátukon. Maga a Brexit is igen tanulságos volt: a munkaerőmigráció kisebb visszaesése is elegendő, volt ahhoz, hogy alapvető logisztikai bénultságot okozzon: tavaly ősszel üzemanyag éppenséggel volt a briteknél, de hiányoztak a kamionsofőrök a disztribúcióhoz.

De Németország sem úszta meg, az Alfa majd a Delta variáns idején bevezetett korlátozások és ellenőrzések több ezer cseh munkavállaló átjutását nehezítették meg a határon, amit a német autógyárak fizettek meg.

Hírdetés

És miközben a nyugati gazdaságot a külföldiekre alapozták, a fogyasztás serkentése érdekében lebeszélték a fiatalokat a gyermekvállalásról. Az eredmény tekintélyes, egy lépésben megoldhatatlan demográfiai gödör lett, épp Európa legnagyobb és legfontosabb gazdaságában, Németországban.

Tehát fizetni előbb utóbb kell. Sőt, a teljes igazság az, hogy egy ideje a németek is agyelszívással küzdenek, rengeteg német egyetemen végzett orvos megy el Amerikába vagy Svájcba dolgozni.

Illúziók nélkül

Lehetne nálunk is olyan életszínvonalat elérni, mint a nyugatiaknál? Nem, mert teljesen máshonnan indulunk, mint ők indultak. És nem csak arról van szó, hogy itt szocializmus volt harminc évvel ezelőttig, hanem arról, hogy nincs olyan erős középrétegünk, mint amilyen nekik volt, hiszen ők elcsábították legjobbjaink nagyrészét, Közép-Európa pedig kiszolgáltatott és harcképtelen összeszerelőműhellyé silányult.

Aki tehát azzal érvel, hogy azért kell igazat adni a Nyugatnak, mert biztosan nem véletlenül élnek olyan jól, az ne felejtse el, hogy azért élhetnek olyan jól, mert tőlünk elvették ugyanezt az esélyt. Persze, nyilván nem érhettük volna utol őket saját erőnkből. De az EU-tagság 17 éve egyértelműen megmutatta, hogy sem a globalizáció, sem az integráció, sem az uniós források, sem a piacaink totális kiszolgáltatása, sem a liberális demokrácia kritikátlan bemagolása nem hozza el az ígért Kánaánt.

Sőt. Nálunk központosított földtulajdonviszonyokat, iszonyatos korrupciót, gerinctelen politikát, gazdasági, társadalmi és lelki szegénységet hoztak magukkal a nyugatiak, akik rendesen megtömték az oligarchák zsebeit liberális sajtódominanciáért meg nyugati irányultságú külpolitikáért cserébe.

Persze, kaptunk mi is munkahelyeket, a korábbiakhoz képest jó fizetést. De mit ér mindez, ha néhány évtized alatt leépítik őket? Szlovákia az autógyártás fellegvára, ma pedig ott tartunk, hogy a harmadával kevesebb alkalmazottat igénylő elektromos autózás a menő, a németek meg Afrikában nyitnak üzemeket, nincs elég chip a gyártáshoz, ami csak elfedi azt, hogy nincs elég kereslet sem a korábbi szintű gyártáshoz.

És az sem mellékes, hogy az elmúlt időszakban egy sor jelentős nyugati vállalat költözött el Szlovákiából beszállítóikkal együtt, részben az adóterhek, részben a korrupció, részben a munkaerőhiány miatt. Annak ellenére, hogy van 150-180 ezer állástalan az országban. Érthetetlen önellentmondásban vagyunk.

Szóval anélkül, hogy igazat adnék bárkinek is a nyugati jóléti érvelés, meg a keleti nyitás vitájában, szögezzük le, ha mi magunk itt nem teremtjük meg a jólétet a magunk erejéből, akkor maradunk kvázi gyarmatnak.

És ez az, ami miatt Magyarország rengeteg nyugati politikusnak szúrja a szemét. Miközben Szlovákia legfeljebb lemásolja a nyugati partnerek nyilatkozatait, és legfeljebb azért utazik a külügyminiszter külföldre, hogy az EU és a NATO pozícióját erősítse, addig Magyarország külügyminisztériuma keményen dolgozik minden lehetséges működőtőke bevonásáért, beruházásért, külkapcsolati előnyért. Anélkül, hogy külön engedélyt kérne a németektől vagy Brüsszeltől. Akik egyébként nem adnának engedélyt, mert milyen dolog az, hogy nem fejthetik le a saját sápjukat egy keleti ügyletért. Milyen gyarmat az ilyen?!

A nyugati arrogancia és woke-őrület elutasítása nem jelenti a keleti gyarmatbirodalomhoz való csatlakozást. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk saját pozíciónknak, lehetőségeinknek és józanul megítéljük, hogyan növelhetnénk jólétünket.

Senki se feledje, hogy a járvány mutatta meg igazán, hogy nincs európai szolidaritás, és ahogy a bajba került ember csak a családjára számíthat, úgy a külföldön élő magyar közösségek is csak a nemzetükre és országukra támaszkodhatnak, a közép-európaiak pedig csak a V4-re. Pont. Tetszik, nem tetszik, a nyugat által sulykolt illúziók a járvány lecsengése után is tovább erodálódnak majd. Ilyen a természetük.

Komjáthy Lóránt


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »