A tavaly év eleji romániai piacliberalizáció már jelezte, baj lesz, pedig akkor még senki nem számított a világszintű energiaválságra. A rossz időben, rosszul alkalmazott „kötelezettségteljesítés”, az állami felügyelet hiánya mutatta, szabadjára engedték a gyeplőt, a vágtázó lovakat nehéz lesz megállítani, főleg, hogy senki nem ül a bakon. Minden bizonnyal Romániában ész nélkül emelkedtek volna az árak akkor is, ha nem következik be általános válság, ám így, hogy az is tetézte a bajt, az állam lépni kényszerült. A politikai és kormányválságból kievickélve a nagy bukaresti szakértők hetekig tákolták azt a segélymechanizmust, amelyről utóbb kiderült: alig ér valamit. Pedig a dicső és mindenhez értő képviselők, szenátorok is alakítgattak rajta. Október végére megszületett valahogy a november elejétől alkalmazandó új szabályzat, ám az alkalmazási módszertan csak jó hónappal későbbre készült el, a Hivatalos Közlönyben pedig csak december végén jelent meg a lakosság baját enyhíteni hivatott jogszabály. A szolgáltatók pedig vagy figyelembe vették, vagy nem – ezt az egyszerű fogyasztó képtelen megállapítani, mert a kiállított számlákon nem lehet eligazodni. Január elejére kiderült, a nagy októberi ügyeskedés édeskevés, a polgárokra rótt teher így is fájdalmasan nagy, sokak számára megfizethetetlen. Újabb ötletelés után alacsonyabb árról, nagyobb fogyasztási plafon bevezetéséről döntöttek, hogy ez mennyit ér, később derül ki.
Ismét jól megmutatta ez a válság, mennyire bízhatunk a választott és kinevezett vezetőkben. Az ígérgetések nagymesterei konkrét válságban mindig csődöt mondanak. De az is kiderült, hogy az örök romániai ügyeskedés bajnokai a szolgáltatócégek is. Néhány, sok fórumot megjárt észbontó összegű számla megmutatta, hogy a szolgáltató tulajdonképpen azt csinál, amit akar, annyit fizettet a fogyasztóval, amennyi éppen jólesik. Ha csak 5–10 lejjel toldanak meg minden számlát, a fogyasztó észre sem veszi (eligazodni, mint már jeleztük, képtelenség), hasznuk pedig milliós, milliárdos nagyságrendű lehet. Hogy ki vág rendet ebben az összevisszaságban? Ki ellenőrzi, ki felügyeli? Van ugyan egy erre hivatott hatóság, de fejeseit politikai alapon nevezték ki, nagyfőnöke pedig – jellemző módon – a legnagyobb válság idején melegebb tájakon nyaral.
Lehet, valamelyest enyhít terheinken a most kiötlött legújabb szubvenciós csomag, de nem változtat a tényen, hogy rossz az egész rendszer. Megbízhatatlan, nyerészkedésre hajtó szolgáltatókkal, hozzá nem értő, látszatfelügyeletet gyakorló szabályozó hatósággal, az ágazathoz nem is konyító, csak a népszerűséget hajszoló politikusokkal nincs garancia. Valahogy lecseng ez a tél, de ha az alapproblémára nem találnak megoldást, nem lesz könnyebb a tavasz, a nyár vagy az elkövetkező esztendő sem. Ideig-óráig el lehet fedni a hibákat a központi költségvetésből, de nem a végtelenségig. A számlákat pedig nekünk kell kifizetnünk.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
