A mi jelünk a kereszt! címmel nyílt kiállítás június 16-án a kőbányai Lengyel Házban Dávid Zsuzsanna festőművész munkáiból. A tárlaton harminchárom kép kapott helyet a Szent Adalbert Egyesület szervezésében az Esterházy-emlékév alkalmából – írja a Magyar Kurír.
A szerző, Bodnár Dániel emlékeztetett, a kiállítás címadása nem véletlen, hiszen gróf Esterházy János a náci megszállást követően kijelentette: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!” A tárlat megnyitója Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök által celebrált szentmisével kezdődött a Lengyel Ház melletti Mindenkor Segítő Szűz Mária-plébániatemplomban.
A segédpüspök kiemelte, hogy Jézus arra tanít bennünket a felolvasott evangéliumi szakaszban, hogy tegyünk jót, de ne várjunk érte elismerést. Mohos Gábor kiemelte, a tanítás szembemegy a közösségi médiában tapasztaltakkal, ahol minden jót és szépet elmondunk magunkról, pedig a cél az, hogy jobb emberré váljunk, amiben a példaképünk lehet Esterházy János.
A szentmise utáni megnyitón a Lengyel Ház igazgatója, Molnár Piroska köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékeztetett, idén ünnepeljük a gróf születésének 120. évfordulóját. A világjárvány miatt az emlékév rendezvényei közül több elmaradt, a megemlékezések sorozata Dávid Zsuzsa kiállításával kezdődött.
Ugyancsak a Lengyel Házban mutatták be a dr. Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, és Laczkó Gábor szőgyéni mérnök, grafikus közös munkája nyomán megszületett Esterházy János – Isten szolgája című vándorkiállítást, melyet Magyarországon első ízben láthatnak az érdeklődők.
Molnár Imre elmondta, az itt élő lengyel közösség temploma 1930-ra a gróf lengyel származású édesanyja, Tarnowska Erzsébet személyes támogatásával épülhetett fel. Esterházy négyéves korában elveszítette édesapját, akinek utolsó szavai ezek voltak: „Légy, fiam, mindig jó magyar!”
Mikor a II. világháború után a kommunisták letartóztatták a grófot, majd a Gulágra száműzték, végül pedig börtönbe vetették – anyja lélekben együtt szenvedett fiával, élete végéig imádkozott nemcsak érte, de ellenségeiért, köztük Sztálinért is.
Mohos Gábor a kiállításmegnyitón elmondta, sok példát ismerünk, amikor a szentek mögött ott állt a szent édesapa és a szent édesanya, akiket végül szentté is avattak: Szent Ágoston, Don Bosco és Lisieux-i Szent Teréz.
Esterházy János élete mélységében kapcsolódik össze térségünk 20. századi történetével. Nem úgy alakultak az események, ahogyan szerette volna, szembe kellett néznie e század gyilkos ideológiáival. Egész élete megmutatja számunkra, hogyan lehet a legnehezebb körülmények között és ellenséges környezetben is minden lehetőséget úgy megélni, hogy az az életszentség forrása és eszköze legyen.
Örökségének ez a leglényegesebb üzenete, ami azért nagyon fontos, mert a gyilkos ideológiák újra és újra megjelennek, a jó és a rossz küzdelme is állandó a történelem során. Éppen ezért rengeteget jelentenek számunkra az olyan példák, mint amilyen Esterházy János küzdelmekkel és szenvedésekkel teli élete volt: a legborzasztóbb körülmények között tudta az életszentség legszebb gyümölcseit teremni, abban a környezetben, amelyben éppen volt. Számtalan történet maradt fenn arról, hogy Krisztus jóságát és szeretetét közvetítette rabtársai számára, mélységes istenhitén keresztül, akár még csodák formájában is. A szívnek, a hitnek és a szeretetnek a nyelve közös. Erre mutat rá Dávid Zsuzsanna kiállítása is – mondta el Mohos Gábor.
A rendezvény fővédnöke Lengyelország budapesti nagykövete, Jerzy Snopek, akinek üdvözletét helyettese, Katarzyna Ratajczak-Sowa adta át.
Soltész Miklós államtitkárt Tircsi Richárd, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője helyettesítette. Beszédében idézett Kölcseytől: „(…) e szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált”, majd hozzátette, a hármasság, az Istenbe vetett hit, a család értéke és fontossága, és a munka szeretete közös nevező a magyar és a lengyel nép között, e háromhoz pedig csatlakozik az égi és földi haza szeretete.
Ezután a Lengyel Ház munkatársa, Takácsné Kalinska bemutatta Dávid Zsuzsannát.
A kiállítás képei tavaly és idén, a szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus készületének jegyében, az Eucharisztia szentségéről és a kereszt misztériumáról elmélkedve születtek.
Dávid Zsuzsanna elmondta, hogy az ezeréves magyar–lengyel barátság a legnehezebb időkben mindig a szentjeinkben kapott megerősítést. „Ezek a kiemelkedő személyek sokszor nemcsak barátokká, hanem rokonokká és testvérekké tesznek bennünket. Így a lengyel édesanyától és magyar édesapától származó Esterházy János is, aki mindenekelőtt békességszerző volt.”
A kiállításon Csábi István előadóművész énekelt és szavalt is.
(Felvidék.ma/Magyar Kurír)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
