Kétséges a bagláni áldozat értelme

Kétséges a bagláni áldozat értelme

Egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek a háború dúlta Afganisztánból, ahol csak nem akar beköszönteni a béke. Ez vonatkozik Baglán tartományra is, amelynek pacifikálásába jó néhány éven keresztül a Magyar Honvédség sok erőfeszítést fektetett, és ahol hat katonája is elesett.

Az ország északi részében fekvő Baglán, ahol a magyar honvédség 2006-tól kivonulásáig úgynevezett tartományi újjáépítő csoportot (PRT) működtetett egy hollandoktól átvett táborban, éppúgy elszenvedi az Afganisztán­ban zajló negatív folyamatokat, ahogy más tartományok is, a különbség az, hogy 2011 előtt errefelé viszonylagos béke uralkodott. Hasonlóan a szomszédos, anno német csapatok felügyelte Kunduzhoz ezt a csendet kezdetben csak ritkán szakították meg az idegen katonákat is érintő incidensek és összecsapások, ám később ezek megszaporodtak. A bagláni magyar PRT történetében ilyen fájó emléket hagyott a 68 halálos áldozattal járó 2007-es cukorgyári robbantás, 2008-ban két tűzszerészük gyors egymásutánban történt elvesztése, a hazafelé tartó egyik 2010-es váltást szállító konvoj elleni támadás, amely két áldozatot követelt, végül egy közlekedési baleset, amelyben két honvéd veszett oda.

  MN-grafika  

A súlyos dollármilliárdokkal Nyugatról finanszírozott afgán biztonsági erők az idegen csapatok távozása, harci szerepük feladása óta nem állták túl jól a sarat. Az ellenállócsoportok, mindenekelőtt a domináns tálibok számos, ha nem is állandósult sikert arattak, meglepő fegyvertényt hajtottak végre. Sokkszerűen hatott, amikor tavaly néhány hétre kezükbe kaparintották Kunduzt. Bár nagy nehézségek, civil áldozatokat követelő amerikai légitámadások nyomán kiszorították őket, a béke nem tért vissza ide.

A hét végén Baglánban a kormánycsapatok helyőrségének utánpótlást szállító Mi–17-es szállítóhelikopter lezuhant – a tálibok szerint ők lőtték le – a fedélzetén tartózkodó hét afgán katona el­esett. Az incidens Dand-i-Gori járásban történt, amelyről már nyáron az a hír járta: a kormányerők „taktikai visszavonulás” közben átengedték a táliboknak.

Wagner Péter szakértő lapunknak az egykori magyar jelenlétről elmondta: 2010 után abszolúte mellékszereplők voltak, a romló biztonsági helyzetre válaszul amerikai és német erők léptek fel, és értek is el sikereket, ám 2011-es távozásuk után visszaerősödtek a tálibok. A tartomány helyzete azért is fontos, mert a Kabulból Kunduzba és Mazar-i-Sarifba tartó út erre vezet, így az itteni történések befolyásolhatják az ott zajló harcokat is. Két járásban, a már említett Dand-i-Goriban és Baglan-i-Dzsadidban a legsúlyosabb a helyzet, de a főváros Pol-e-Homri – itt volt a magyarok tábora – is annyira veszélyes, hogy már a segélyszerve­ze­tek sem mernek oda menni. Hogy visszatekintve mit ért a PRT-k működtetése? A szakértő szerint a formátum szükséghelyzet szülötte volt, és kudarcot vallott, bizonyos, hogy ilyennel még egyszer nem próbálkoznak. A segélyt osztó katonák révén például összekeverték a biztonsági-politikai és a humanitárius célokat, ami aztán a civil szervezetek munkáját is kockázatossá tette.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 13.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »