Kertész Imrére emlékeznek – 3.

A holokauszt emlékezeteként méltatta az írót a spanyol sajtó

A holokauszt emlékezeteként méltatták Kertész Imrét pénteki nekrológjaikban a legjelentősebb spanyol napilapok.

“Szövegei rabul ejtik az olvasót irodalmi szépségükkel, ugyanakkor azzal, ahogy leírják ezt a hátborzongató világot, arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk az abszolút gonoszról” – írja a csütörtökön elhunyt íróról az El País című napilap, amely két oldalt és három cikket szentelt Kertész Imrének.

A Guillermos Altares által jegyzett írás kitér arra, hogy a Parkinson-kórban szenvedő író 2013-ban vonult vissza Magyarországra, miután évekig Németországban élt, és rendkívül kritikus volt országának az Orbán-kormány alatti “autoriter kisiklásával”.

Felidézte, hogy három éve az El Paísnak adott interjújában Kertész Imre Magyarországról azt mondta: “ott teljes erőből tombolnak az antiszemiták és a szélsőjobboldal”. Az író beszélt arról az aggodalmáról is, hogy egyre tűnnek el a holokauszt tanúi, ő az utolsók egyike, aki még egyes szám első személyben el tudja mesélni a történteket.

Kertész spanyolországi fordítója, Adan Kovacsics személyes hangvételű írásban búcsúzott az írótól, emlékezve több évnyi barátságra és közös munkára. Kovacsics szerint a nagy írók, mint amilyen Kertész is, tovább élnek műveikben. “Kertész Imre meghalt, de nagyon is életben van” – fogalmazott a fordító, akinek tolmácsolásában a jövő héten jelenik meg Spanyolországban A végső kocsma című kötet.

Ebből a könyvből közölt megjelenés előtt részleteket a La Razón című napilap a Kertész Imre életútját, műveit bemutató nekrológ mellett.

Az ABC című napilap is beszámolt a magyar-zsidó író életéről, idézetekkel tűzdelve a cikket, amelyben korunk nagy írójának nevezte Kertészt, aki aggódott amiatt, hogy a holokauszt borzalmai megismétlődnek Európában.

Lidové Noviny: Egész életében szembe ment a sorssal

Kertész Imre egész életében szembe ment a sorssal, de nélküle a 20. század szörnyűségeinek ábrázolása lehetetlen lenne – írja a Nobel-díjas magyar író halála alkalmával Jirí Penás cseh irodalomtörténész a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilapban pénteken.

A Lidové Noviny, akárcsak a többi pénteki cseh napilap közli Kertész Imre rövid életrajzát és felsorolja legfőbb műveit, amelyek csehül is megjelentek Katerina Posová, Dana Gálová, valamint lánya, Adéla Gálová fordításában.

Kertész Imre viszonya hazájával soha sem volt egyszerű, gyakran bírálta a kormányt és nagyon érzékenyen reagált a magyarországi antiszemita jelenségekre. Miután 2012-ben bejelentette, hogy Parkinson-kórban szenved, visszatért Budapestre. Két évvel később Orbán Viktor miniszterelnöktől átvette az egyik legmagasabb magyar állami kitüntetést. “A kitüntetés elfogadása kísérlet volt az egyetértés meglelésére” – írja meg Jirí Penás, aki megjegyzi azt is, hogy a miniszterelnökkel szemben korábban számos kifogást fogalmazott meg az író.

A szerző rámutatott: a Nobel-díjas magyar író gyakran közzétette véleményét a kor legfontosabb kérdéseiről. Az utóbbi időben például markáns véleményeket fogalmazott meg az iszlámról és a migránsügyről. Úgy vélte, hogy ha Európa kitart liberalizmusa mellett, rövidesen a mélybe süllyedhet.

“Olyan írók nélkül, mint Primo Levi, Tadeusz Borowski, Jean Améry, Arnost Lustig és Kertész Imre, a 20. század szörnyűségeinek ábrázolása lehetetlen lett volna. És nem kizárt, hogy a mi századunk képe is” – zárja írását a Lidové Noviny.

Kertész Imre a legismertebb magyar írók közé tartozott. Művei rendszeresen csehül is megjelentek. A Kaddis a meg nem született gyermekért című könyvének színpadi feldolgozását tavaly nyáron a prágai Archa színház is színre vitte – fejtette ki a liberális Mladá Fronta Dnes.       

Az olasz sajtó is búcsúzott a Nobel-díjas írótól

Kertész, a borzalom tudata címmel emlékezett meg az irodalmi Nobel-díjas magyar íróról olaszországi író- és sorstársa, Giorgio Pressburger a Corriere della Sera olasz napilap pénteki kulturális rovatában.

Kertész művei “komolyan, néha gyötrelemmel szólnak, de sohasem dagályosak, soha nem tűnnek nem eredetinek: irodalmi és filozófiai szempontból olyan erősen fegyelmezett és következetes könyvek, hogy elszorítják a torkot” – írta a Kertész Imrét személyesen ismerő Giorgio Pressburger zsidó származású magyar-olasz író.

Pressburger szerint Kertészben “nem volt a gyűlöletnek vagy keserűségnek semmilyen jele. Nem volt benne kérkedés, amiért túljutott a halálos próbán”. Hozzátette: “most a világnak le kell mondania egy emberről, aki az emberiség, nemzete, évszázada büszkesége volt. Az az író-, költőtípus, amelyhez tartozott, ma egyre ritkább, de az ő példája bizonyítja, hogy az emberiség mindig képes új példaképeket felmutatni”.

Az Il Giornale megemlékezésében azt írta, Kertész sorsa az volt, hogy sorstalan legyen. Halálával a náci lágerek újabb nagy szemtanúja távozott: Kertész Imre megmutatta, hogy a “borzalom nem feltétlenül a sarok mögött bújik meg, hanem velünk van (…)”.

Az IlSole24Ore gazdasági napilap szerint Kertész a 20. század titkait fejtette meg. A La Repubblica szerint a “zseniális és szabad” Kertész Imre nemcsak a Soá tanúja volt, hanem elmondta, mit jelentett a nácizmus, a zsidók megsemmisítése és a 20. századi diktatúrák (…), amelyek éppúgy az európai kultúra részei, mint nyelv, az irodalom és a zene. Az Il Fatto Quotidiano szerint Kertész volt az az ember, aki “a borzalomban is a boldogságot kereste”.  

Kertész Imre utolsó könyve, A végső kocsma olasz fordítása szeptemberben a Bompiani kiadónál jelenik meg.     


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »