Kéri, a romboláselemző

(…) K.L.: Először is, a világszerte vitathatatlanul nagy tekintélynek örvendő orgánumokban Orbán Viktorról az elmúlt hónapok során több írás, elemzés jelent meg, mint amennyit Magyarországról összesen egy évtized alatt szoktak írni. Nem vagyok e műfaj elkötelezett gyűjtője, de az elmúlt négy-öt hónapban hazánk kapcsán legalább két tucatnyi komolyabb, hosszabb elemzéssel, magyarázattal találkoztam a Guardiantól a Le Monde-ig, a Financial Timestől az Economistig, csupa olyan újságban, amelyeket egyfelől valóban világszerte olvasnak. Másfelől pedig: korábban, ezekben Magyarországról legfeljebb egy évben egyszer szoktak valamit írni.

ZSPB.: És ennek örülnünk kellene?

K.L.: Hát… nem. Mondanék két, viszonylag friss és konkrét példát, amelyből talán érthetővé válnak a személyes aggályaim is.

Alig egy hónapja annak, hogy június 16-án az Economist – a világ talán legtekintélyesebb hetilapjának – címlapjáról Orbán Viktor képe nézett vissza ránk. Igen ám, de Erdogan, Putyin és Durerte társaságában, azzal a szalagcímmel, miszerint „How strongmen subvert the democracy”. Majd pedig a lap közepén – az 51- 54. oldalakon egy szokatlanul hosszú esszében szedik darabokra e politikus-típus demokráciaromboló sikereinek receptjét.

Górcső alá veszik lépésről lépésre mindazt, amit a nagyhírű vezérek a demokratikus berendezkedések visszaszorítása és korlátozása érdekében az elmúlt években elkövettek. E hosszadalmas és igen alapos elemzésben személy szerint Orbán Viktor kilenc alkalommal szolgál példázatként, s bizonyosan az én mulasztásom, hogy a kormányzati körök által kilencven százalékban birtokolt/befolyásolt hazai médiumokban nem láttam ezt a feltűnően alapos elemzést kellőképpen megünnepelni.

A másik példám is eléggé friss: a Times Literary Supplement (TLS, ami nagyjából az angol ÉS-nek feleltethető meg – a szerk.) július 22-i számában olvasható egy egész oldalas esszé, „Holly Case írása Goulash democracy” címmel, amely a választások után formálódó magyar hatalmi szerkezet szellemiségét és döntéseit megpróbálja beleilleszteni a tágabb, XX. századi folyamatok világába. És úgy találja, hogy mindaz, ami nálunk zajlik, leginkább az ’56-os forradalmat követő, felemás konszolidációra emlékeztető történelmi helyzet, amikor is a többségnek a jövőtől való félelmei, szorongásai már elegendő fedezetként szolgáltak a kialakult rezsim jobb híján történő elfogadásához.

ZSPB.: Mit szűr le mindebből egy elemző?

K.L.: Mindenekelőtt azt, hogy a nyugati közvélemény, média hazánkkal történő felfokozott érdeklődésének elsőszámú mozgatórugója egyfajta aggodalom amiatt, hogy merre tart hazánk. Mi lesz abból az országból, amely több mint negyedszázaddal ezelőtt oly ígéretesen látott neki az átalakulási folyamatoknak? S legfőképpen pedig az a fajta szorongás, ami az Orbán által megjelenített uralmi modell további terjedése okán kezd egyre szélesebb körben eluralkodni. S hogy egyértelmű legyen: Magyarország és Orbán Viktor NEM ÖNMAGA MIATT lett ennyire kitüntetetten a folyamatos érdeklődés tárgya, hanem ama balsejtelem miatt, nehogy ez a modell mások számára is vonzerőt gyakorolhasson. (…)

Kéri László: Külföldi lapok elemzik Orbánék demokráciaromboló sikereinek receptjét

Kéri László: Külföldi lapok elemzik Orbánék demokráciaromboló sikereinek receptjét

Kéri László: Külföldi lapok elemzik Orbánék demokráciaromboló sikereinek receptjét

Kéri László: Külföldi lapok elemzik Orbánék demokráciaromboló sikereinek receptjét


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »