Keresztények halnak mártírhalált a kolostor árnyékában

Keresztények halnak mártírhalált a kolostor árnyékában

Malloula különleges, szent hely. A Damaszkusztól mintegy 50 kilométerre, sziklákkal körülvett völgyben található ősi falu az egyik utolsó település a világon, ahol még a názáreti Jézus nyelvét, az arámi egyik dialektusát beszélik. Szíria legősibb keresztény helyén a bizánci időkben emelt kolostor Szent Szergiuszról, az egykori római katonáról kapta a nevét, aki keresztény hitéért mártírhalált halt. Kétezer év telt el azóta, s mi változott?

A kolostor árnyékában ma is keresztények halnak mártírhalált hitükért. 2013 végén érte el Malloulát a szíriai vérengzés, amikor a falu muszlim lakói az al-Kaidával karöltve többségi keresztény szomszédjaik ellen fordultak. Házról házra jártak, s aki nem tért át az iszlámra, elvágták a torkát. A kolostorban élő nővéreket elrabolták, egy részüket megölték, a több száz éves ikonokat eltaposták, a kereszteket leverték, a kolostor mintegy 1700 éves oltárát szétverték. Bár a szír kormányerők utóbb visszafoglalták a falut, a keresztény idők kezdete óta folyamatosan lakott hely mára árnyéka önmagának.

Malloulát is felkereste a napokban az a delegáció, amelynek magyar tagja, Hölvényi György fideszes képviselő a néppárt vallásközi párbeszédért felelős munkacsoportjának társelnökeként tájékozódott a térségben az üldözött keresztények helyzetéről. Mint keddi sajtótájékoztatóján elmondta, a helyiek meggyőződése, a terror nem egyik napról a másikra csapott le rájuk. Ellenkezőleg: a keresztényekkel szembeni fellépést módszeresen, előre kitervelten hajtották végre. – A helyi lelkipásztor, P. Toufic Eid említette, körülbelül 15 évvel ezelőtt lett figyelmes a helyi muszlim közösségek egyes tagjainak radikalizálódására. Különös dolgok tűntek fel: a nem kifejezetten tehetős településen néhány muszlimnak hirtelen helyi mércével mérve nagy értékű vagyontárgyai lettek – mondta a képviselő. – Fizetett radikalizmus – így jellemezték helyben a folyamatot, amelynek során nehezen azonosítható háttérerők szegény, szélsőségekre hajló muszlimokat környékeztek meg, eszközként pedig hitüket, az iszlámot használták. A módszer sajnos működik: az iszlám radikalizmus miatt mostanra eltűnőben a közel-keleti kereszténység, emberek milliói hagyták el otthonaikat. Irak másfél milliós keresztény közösségéből jó, ha kétszázezer maradt, csakúgy, mint a szíriai, egykor 2 milliós közösségből. Nyilvánvaló, jó szándékú muszlim emberek milliói is megszenvedték az ördögi tervet. Olyannyira, hogy az előzmények ismeretében kérdéses, keresztények és muszlimok miként élhetnek újra együtt őseik földjén. Malloulába ugyan felszabadítása után a keresztények jó része visszatért, a muszlim lakosság azonban teljesen eltűnt, s a helyiek jelenleg esélyt sem látnak arra, hogy a történtek után újra békésen együtt tudnának élni.

A francia civil szervezet, a közel-keleti keresztények vallásszabadságáért küzdő CHREDO Líbiába, Szíriába és Irakba szervezett körútjának egyik célja az volt, hogy a helyszínen tájékozódjanak az elmenekült vallási és etnikai közösségek valós helyzetéről. Mint Hölvényi György elmondta, a közel-keleti keresztények számítanak Európára, elsősorban a közös hit alapján. A szolidaritáson kívül azonban az Európai Unió humanitárius segítsége is hozzájárulhat ahhoz, hogy a nehéz menekültsors helyett a keresztények a hazatérést és lerombolt örökségük újjáépítését választhassák őseik földjén.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 27.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »