Kérdőjelek a szaúdi tisztogatások után

Kérdőjelek a szaúdi tisztogatások után

November elején az egész világ egy pillanatra Szaúd-Arábiára figyelt: évtizedek óta példátlan tisztogatási hullám zajlott le Rijádban, amely során Szalmán király és fia, a trónörökös Mohamed bin Szalmán eltávolította családon és rezsimen belüli ellenfeleit. Az akció több, tisztán azonosítható ágazat vezetői ellen történt: a letartóztatottak között láthatjuk a különböző haderők vezetőit (így például a puccsellenes erőnek tartott Nemzeti Gárdáét), a gazdasági és pénzügyi elit tagjait vagy a médiában domináns szerepet betöltőket. Végül, de nem utolsósorban „rács mögé” – vagy inkább egy szaúdi elithotel házi őrizetébe – került mindenki, aki Mohamed bin Szalmánon kívül igényt tarthat a trónra.

A tisztogatás pontos gazdasági hatásait nehéz még felmérni, néhány tényezőt azonban már most láthatunk. Első ránézésre az események pozitív hatással is járhatnak a gazdaságra nézve: a letartóztatások következtében masszív hatalomkoncentráció zajlott le a trónörökös kezében, ami gyorsíthatja a híresen lassú szaúdi döntéshozatalt. Ráadásul a fellépés hivatalosan a korrupció visszaszorítására irányult, ami szintén pozitív fejlemény lehet a piaci szereplők felé nyitó (nyitni vágyó) Szaúd-Arábia számára.

Forrás: AFP

Ugyanakkor – ahogy a világ bármely országában, úgy Szaúd-Arábiában is – ­a felső politikai vezetésben való tisztogatás számos fenyegetést rejt a gazdasági stabilitásra nézve. Az első nagy veszély az instabilitásból adódó bizonytalanság és annak hatása a nemzetközi piacokra. A szaúdi események rövid távon az olajár növekedésével jártak: a Brent típusú kőolaj ára kétéves csúcsra, 62 dollárra emelkedett. Ez azt sejteti, hogy a piacok egyelőre nincsenek meggyőződve arról, hogy a szaúdi vezetés kézben tartja az irányítást. Az olajár alakulása azért is különösen érzékeny, mert a hónap végén, november 30-án találkoznak a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) tagjai és más, kőolajtermelő államok, hogy megállapodjanak a korábban létrejött árstabilizáló egyezség kiterjesztéséről. A kitermelési szintet szabályozó megállapodás 2018 márciusáig van érvényben, több piaci szereplő is abban reménykedik azonban, hogy november 30-án sikerül megállapodni a meghosszabbításáról. A tisztogatás következtében létrejövő bizonytalanság sokak szerint csökkentette annak lehetőségét, hogy erről még a novemberi találkozón dönt a kartell. Hasonló hatással járhatnak Mohamed bin Szalmán megerősödésének politikai következményei.

Mióta közel került a hatalomhoz 2015-ben, a trónörökös folyamatosan Irán-ellenes, sokak szerint agresszív és meggondolatlan külpolitikát folytatott, ami többek között elvezetett a jemeni beavatkozáshoz, majd idén a katari válsághoz. A feszültségek ilyen megerősödését nem szeretik a befektetők, és semmiképp sem járulnak hozzá a stabil regionális viszonyokhoz.

A harmadik szempont a trónörökös nagy gazdasági reformprogramjának, a Szaúdi vízió 2030-nak a kérdése. A 2016-ban bemutatott és a szaúdi gazdaság olajkor utánra való felkészítését célzó stratégia megítélése legjobb esetben is vegyes a nemzetközi közvéleményben: sokan elengedhetetlennek és pozitív lépésnek tartják, mások azonban konkrétumok nélkülinek és így megvalósíthatatlannak. Ma még nem világos, hogy a tisztogatásnak volt-e köze a Szaúdi vízióhoz, két dolog azonban biztos: egyrészt a diverzifikációs reformok több ellenséget is szültek Mohamed bin Szalmánnal szemben, elsősorban azok között, akik nagyobb érdekeltséggel rendelkeznek az olajiparban. Másrészt – és talán ez a legfontosabb – eddig a trónörökös gazdaságfejlesztési stratégiája nem mutatott fel kézzelfogható eredményeket. 2017-ben gyakorlatilag gazdasági stagnálást várnak az országtól, a kormány célja pedig a költségvetési hiány 7,7 százalék alá való szorítása. Ebből is látható, hogy a szaúdi gazdaság nincs jó állapotban, éppen ezért félő, hogy a tisztogatásokat részben mellékcselekvésként értelmezhetjük az egyre veszélyesebb gazdasági hullámok között.

Egyelőre tehát több az aggodalomra, mint a reménykedésre okot adó jel a tisztogatások gazdasági hatásaival kapcsolatban. A következő időszakban nagyon sokat mond majd az áfa ígért 2018-as bevezetése, valamint az állami olajcég, a Saudi Aramco részvényeinek részleges piacra bocsátása. Összességében azonban Szaúd-Arábia jövője az alig harminckét éves trónörökös kezében van. Mohamed bin Szalmán egy személyben testesíti meg a sokak által vált reformert, a forrófejű és tapasztalatlan vezetőt, valamint az Irán-ellenes héját: kérdés, hogy melyik énje győzedelmeskedik.


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »