Képzelt riport a nagy pártelnökkel

Elnök úr! Sokan vélik úgy, hogy az ön politizálása olyan macskaszerű. Nem is annyira a simulékonysága, doromboló képessége miatt, hanem sokkal inkább azért, mert nagy magasságokból is képes mindig talpra esni.

 

Nézze, egyszerű a válaszom: én vagyok a legtalpraesettebb politikus e (Fel)vidéken. Aki nem így gondolja, rosszul gondolja! Többen vágyódtak már a vezérszerepre, és mi lett belőle? Legfeljebb egy másik párt! Kellett ez nekik? Megosztódtunk miatta!

 

A talpraesettség az Ön olvasatában egyet jelent a felkészültséggel, rátermettséggel, népszolgálattal, elkötelezett identitásőrzéssel? Lehet azt mondani, hogy Ön egy őrző, aki vigyáz ránk a strázsán? (Ady Endre: Intés az őrzőkhöz)

 

Jó volna, ha mindig csak egyet kérdezne tőlem a tisztelt kérdező, mert így nehéz követnem! Beismerem, voltak nálam sokkal felkészültebb, rátermettebb politikusok is, azokat viszont mindig sikerült valahogy ellehetetlenítenem. Az egyikre például könnyen sikerült a tomboló hazai nacionalizmus idején, amikor még az a nemzeti párt nem ez a nemzeti párt volt, rásüttetnem a „nagymagyar” bélyeget – az összeférhetetlenséget és autonómiakövetelést, ami miatt nem csak a többség, hanem kisebbség is előbb megijedt, aztán elfordult tőle, majd kegyvesztett lett párton belül is, kívül is.

 

El kell mondanom, hogy nem bírom a másodhegedűsséget, én mindenhol prímás akarok lenni! Nekem nem a banda számít, hanem hogy a banda élén állva megadjam a vezérszólam-hangot!

 

Ezért fordított hátat az előző pártjának?

 

A szavamba vágott, amit nagyon nem szeretek, de lássa, kivel áll szemben, válaszolok: nem én fordítottam hátat nekik, ők váltottak le engem, utána pedig mást már nem csinálhattam, mint építettem egy hidat a jóhiszemű, engem feltétel nélkül elfogadó, tisztelő és kedvelő, ilyen és olyan gyökerű, illetve gyökértelen emberek között. A kompromisszumkészségemmel, populizmusommal, amit ön tévesen és szerencsétlenül simulékonyságnak és dorombolásnak nevezett, sok mindent elértem már ebben az életben!

 

Például informáltságának köszönhetően sikerült felvásárolnia bagóért földeket egy épülendő autóút alatt, és a földek állami kivásárlása révén jó kis nyereségre tett szert? Véletlen?

 

Nem, semmi sem véletlen! Ez is éles előrelátásomnak a fényes bizonyítéka, amit a politikában is kamatoztatok! Nem hiába nem szidtam gőzerőből a választási kampányban az előző miniszterelnököt, nem hiába támogattuk képviselőtársaimmal ellenzékiként szinte a választási kampányban az akkori kormánypártot egy fontos parlamenti szavazás alkalmával, most együtt kormányozhatunk, és élvezhetjük ennek minden lehetőségét!

 

És az őrzőszerep a strázsán?

 

Tudja, azt meghagyom az Ady féle mélabús, dekadens költőknek és álmodozóknak! Meg aztán kit érdekel ma már az a „strázsa”! Mindenki boldogulni akar valahogy, valahol, apraja-nagyja! Ha nem itthon, akkor ott hon(talanul)! A szülőföld, az iskola, az anyanyelv, az identitástudat másodrendűvé vált, alig érdekel már 105 ezer választót, de ezzel képtelenség bejutni a parlamentbe! Időben váltottunk, és felismertük a kor és a vadon szavát!

 

De ez az értékvesztés Önöknek is köszönhető?

 

Amit ön értékvesztésnek tart, az nekünk „értéknyereség” (lásd földjeim felvásárlását)!

 

Pártelnök úr! Van magának barátja?

 

Igen, nemrég lett, Andrejnek hívják! Nagyon rendes ember, kedvelem, ő is engem!

 

Köszönöm a beszélgetést!

 

Száraz Dénes


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »