Kempelen üti Steindlt

El kell hagynia a törvényhozás épületét a végrehajtó hatalomnak – a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János két évvel ezelőtt ezzel indokolta, hogy a miniszterelnök és hivatala az Országházból a budai Várba, a köztársasági elnöknek helyet adó Sándor-palota mellé, a karmelita kolostor épületébe költözik. Legkésőbb 2016. március 15-ig – tolmácsolta a határozott kabinet döntését a határozott miniszter. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom látványos elkülönülésének gondolata lett volna az agrár- és a honvédelmi tárca Debrecenbe, illetve Székesfehérvárra költöztetésének egyik mozgatórugója – a végrehajtó hatalom elhagyja a Kossuth teret és a Balaton utcát, de a közeli Szalay utcát és az Akadémia utcát nem. A múlt évben aztán kiderült, a földművelésügy és a honvédelem maradhat a fővárosban, idén pedig az is, hogy Orbán Viktor nem az eredeti határidőre költözik a Várba.

A miniszterelnöki költözésben van ráció, ha az európai példákat nézzük: a Downing Street 10-es címet az is ismeri, aki sosem járt Londonban, a mindenkori osztrák miniszterelnöknek is legalább háromperces sétát kell tennie a Hofburgtól a Ringig, ha a parlamentben kíván felszólalni. A magyar hagyomány szempontjából azonban a költözés nehezebben értelmezhető: Steindl Imre már eredetileg is az általa tervezett Parlamentben helyezte el a mindenkori miniszterelnököt, s ez ellen nem volt kifogása sem Teleki Pálnak, sem Bethlen Istvánnak, sem Nagy Imrének. Persze a történelmi múlt nem lehet akadálya az új, nemcsak gyakorlatias, de jelképes értékkel is bíró gesztusoknak, ám nemcsak a Parlamentből való kiköltözésnek, hanem az új rezidencia kiválasztásának is megvan a szimbolikus jelentése.

Ami ez esetben alig érthető. A budai Várban karmelita kolostorként és Várszínházként egyaránt ismert épületnek ugyanis csak vallási, illetve kultúrtörténeti múltja van. Ezen a helyen először 1270-ben emeltek templomot a ferencesek, ami a török hódoltság alatt másfél száz évig a budai pasa dzsámija volt, s Basa-dzsámiként volt ismeretes Buda visszafoglalásáig, amikor az épület összedőlt. A karmelita apácák temploma és kolostora 1736-ra készült el, majd az épületet – miután II. József feloszlatta a rendet – a sakkozó automata feltalálója, Kempelen Farkas tervei alapján építették át copf stílusban színházzá és színészszállássá, s lett Buda első állandó teátruma. A magyar színháztörténet jelentős eseménye, hogy Kelemen László első magyar színtársulata itt lépett fel 1790 októberében Simai Kristóf „érzékeny játékával”, az Igazházival, míg 1800 májusában Beethoven adott koncertet e falak között. Az épületet a II. világháború után helyreállították – s kicsit el is rontották –, sokáig prózai, majd táncszínházi előadásoknak adott helyet.

Ferencesek és karmeliták, Basa-dzsámi és színház – ez a múlt, a jövő pedig a miniszterelnöki rezidencia. Ám az épület kolostori, valamint színházi jellege abból a szempontból is érdekes, hogy az átalakítás után be is kell rendezni, egy meghatározott korstílus azonban nem kapcsolható hozzá. Egy február végi kormányhatározat ugyanakkor több mint egymilliárd forintot biztosít a karmelita kolostorban elhelyezendő műtárgyak beszerzésére, amelyek inkább bútorok, iparművészeti tárgyak lesznek, az épület boltíves szobái ugyanis nem ideálisak a festmények elhelyezésére, mint azt a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Baán László kifejtette, elhárítva ezzel lapunk kérdését, miért nem a két múzeum raktárainak kincseiből rendezik be a miniszterelnöki rezidenciát.

Többségében bútorok és iparművészeti tárgyak, a stílus azonban nem meghatározott – adódik a kérdés: mi volna méltóbb a magyar miniszterelnök rezidenciájához, mint a magyar kortárs képzőművészek és dizájnerek munkája? Közülük sokan elismertek már a világban – számukra egy esetleges pályázat a miniszterelnöki épület berendezésére esélyt jelentene, de kormányzati kiállást is a művészeink mellett. Jelenleg több mint háromezer dizájner dolgozik hazánkban – az Iparművészeti Egyetem dizájnernövendékei évek óta díjazottjai a nemzetközi versenyeknek, ugyanakkor sok magyar tervező a létéért küzd: a rendszerváltás és a privatizáció után a multik hozták a saját tervezőiket, bár tudják, a magyarok munkája éppolyan jó. (A magyar dizájn melletti kiállás egyébként egybecseng a „Nem leszünk gyarmat!” üzenetével is.) 2013-ban a bécsi ENSZ-székház pihenőjét is magyar tervezők bútorozhatták be a Design Terminál pályázatának köszönhetően.

Igaz, bürokráciacsökkentés címén a Design Terminált állítólag épp megszüntetnék, de ez nem lehet akadálya ilyen pályázatnak. A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Fekete György kiváló belsőépítész, Kerényi Imre a nyolcvanas években épp a Várszínházban rendezte meg a Csíksomlyói passiót – egyikük sem mozog idegenül az épületben.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »