Kell még valamit mondanom, Ildikó?

Azért van abban valamiféle romantikusan groteszk, hogy a Népszabó-ügy margóján Gyurcsány Ferenc aggódik a sajtószabadságért. Ő, aki nyíltan beszélt újságírók „fölkészítéséről” Balatonőszödön. A szólásszabadság koronázatlan királya, aki utasításba adta, hogyan lehetetlenítsen el az állam egy napilapot. Helyben vagyunk.

Megszűnt a sajtószabadság Magyarországon. Ma is. Tegnap is így volt, holnap is így lesz. Olyan ez, mint az MSZP megújulása. Arra is minden nap sor kerül. A Népszabadság „bezárásán” derpegnek itthon és külföldön egyaránt. Hogy egy kis közép-európai ország 30 ezres napilapjáról szóló hírek miért és hogyan érik el a világ legnagyobb lapjainál dolgozó újságírók ingerküszöbét, arra csak tippjeim vannak – viszont ahogy Gyurcsány Ferenc játssza a felelős, a másikat tisztelő államférfit a kamerák előtt, azon jókat nevetek.

A következőket mondta ugyanis az ügy farvizén a HírTV-nek:

Szerintem én voltam az egyetlen miniszterelnök, beleértem a szocialista elődöket is, aki soha nem vette fel a telefont, hogy beleszóljon egy szerkesztőnek, hogy adjon tanácsot, vagy a köztévé vezetőjének”.

Szóval Gyurcsány az egyetlen miniszterelnök idestova az egész glóbuszon, aki annyira tisztelte az etikát meg az erkölcsöt, hogy a lexikont az ’E’ betűnél felnyitva az ő arcképe jelenik meg. Igen, annyira tisztelte és becsülte a szerkesztői függetlenséget, hogy 2006-ban a Balaton partján egyenesen gyötrelemként élte meg, hogy neki, mint miniszterelnöknek a feladata:

fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba”.

Ugye emlékszünk még erre a Gyurcsányra, a szerkesztőségek nagy barátjára? Arra az emberre, aki – bár ezt kifejezetten letagadta a fenti interjúban – 2009-ben nem „csak” arra adott utasítást az állami szerveknek és vállalatoknak, hogy mondják le a lap előfizetését, hanem konkrétan arra, hogy „szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban”.

Én nem állítom, hogy ne lenne összefüggés kis hazánkban – csakúgy mint minden országban, a demokratikusakat is beleértve – a médiapiaci viszonyok és a „nagypolitika” között. Persze hogy van. De azt már rohadtul unom, hogy a demokrácia csak és kizárólag jobboldali kormány alatt szűnhet meg Magyarországon. Bizonyára valamelyik ENSZ-dokumentumban van rögzítve, hogy baloldali, progresszív kormányok esetén a sajtószabadság sérelme fogalmilag kizárt.

Gyerekek, kell még valamit mondanom Ildikó?

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »