Károlyfalvi József: A második félév politikai irányai

Károlyfalvi József: A második félév politikai irányai

Mint a kedves olvasónak bizonyára azonnal feltűnhet, az alábbi írás hazánk belpolitikai folyamatainak programszerű megfogalmazásai irányait igyekszik áttekinteni. Az első félév folyamán, még részben felnagyított problémák kerültek a politika fókuszába. Nehéz 1848. március 15. üzenetét egyértelműen megfogalmazni, de minden bizonnyal lehetséges. 1948-49 távoli üzenetei közül talán a legfontosabb a nemzeti függetlenség, a nemzeti egység, az alkotmányos politikai szabadság és képviselet lennének. Ha visszatekintünk a március 15-én elhangzott beszédekre, világosan elkülöníthetjük a különböző politikai irányzatok értelmezését, tematizálását, és hangsúlyait.

Magyar Menedék - Ősmagyar

A kormányfő joggal hangsúlyozta, hangsúlyozza azóta is a brüsszeli diktátum, a migrációs kvóta elutasítását, az erről tartandó népszavazás, az európai és a magyar civilizáció megvédésének fontosságát. E kérdéskör jobban köthető 1848-49, a szabadságharc eszméhez.

A balliberális oldal politikusai, szónokai a nemzeti ünnep hagyományaihoz fogalmilag kevésbé köthető tematikát vetettek fel. Természetesen jogos lehet az egészségügy helyzetének, az oktatás problémáinak felvetése, azonban csak áttételesen köthetőek a március naphoz. Ugyanis bármennyire fontosak, lényegében szakpolitikai kérdéseket érintenek.

Sokkal meghatározóbb kérdés, az év legfontosabb döntése a migrációs kvóta kérdésében történő állásfoglalás, népszavazás. Mára már csak a vak nem látja, hogy az EU szabadkőműves vetetői a Kalergi-terv alapján meg szándékozzák szüntetni az európai nemzetállamok önálló identitását, Európát egy vegyes etnikai összetételű konglomerátummá akarják tenni. Hasonlóképp a Coudenhave Kalergi az 1920-as évek közepén megjelent, Europischer Idealismus című művében foglaltakhoz, melyben az ókori Egyiptom etnikai sokszínűségéhez hasonló társadalmat terveznek kialakítani. Ennek eszköze a Közel-Kelet és a Közép-Afrika demográfiai robbanásából, és az ezzel összefüggő vallási, politikai, törzsi, regionális hatalmi konfliktusaiból származó, Európa felé történő népességáramlás befogadása. Nyilvánvaló, hogy e hídfőépítésnek tekinthető mozgást bizonyos harmadik világbeli politikai centrumok, titkosszolgálatok is támogathatják.

Az is ismert, hogy párhuzamosan a brit és francia politika döntő szerepet játszott az arab államszocialista-nacionalista rendszerek megbuktatásában, azt remélve, hogy komprádor liberális demokráciákat lehet létrehozni a térségben.

Brit kommandósok a BBC információi szerint a Szabad Szír Hadsereget támogatták

A szellem azonban kiszabadult a palackból, bizonyos hatalmi érdekek létrehozták és működtetik az ISIS-t, mely egy nemzetközi szunnita terrorszervezet, az arab világ és Afrika számos pontján /pl. Szomália/ megjelenve. Tehát nem lokális probléma, mint az algériai FIS/Iszlám Üdvfront a 90-es években, melyet az algériai kormány le tudott győzni.

Sarkozy és felesége mindentől függetlenül jól üdülnek

Összegezve tehát semmiképp sem arról van szó a migráció kapcsán, hogy kizárólag elesett és szenvedő embertársainkat segítsük, ami elvileg egyébként keresztény kötelesség lenne. Hiába, eredménytelenül akartuk ezt megmagyarázni példaképp a Kiskőrösön, május 7-én az Evangélikus egyház Déli Egyházkerület által szervezett missziói napon egy fiatal teológiai professzornőnek, aki a beengedés elvét az irgalmas szamaritánus példázatával akarta alátámasztani, pedig beláthatta volna, hogy nem vehetők egy kalap alá a Közel-Keletről Európába beérkező üldözők és üldözöttek.

2015 novemberétől, a mai napig tartó terrorhullám (Párizs, Brüsszel, Nizza, Würzburg, München) a júliusi „Félelem hete” tragikus perspektívákat jelez Európa jövőjét illetően. Németországban a „Félelem hete” után újabb félelem hetei, vagy esetleg a „Feleszmélt nép hete” fognak következni?

A franciaországi, normandiai, az idős katolikus pap elleni gyilkosság jelképesen az egész kereszténység elleni gyilkos indulatot is jelzi, akárcsak a würzburgi vonaton lezajlott baltás támadás.

Mára Franciaországban érezhetően növekszik a volt nacionalista államfők, Petain, De Gaulle népszerűsége. Mindattól függetlenül, hogy 1940-1944 között az ellenkező oldalon álltak.

Az idős marsall népszerűsége növekszik

Mindettől függetlenül, mint francia nacionalistáknak, hazájuk, nemzetük érdekei és értékei voltak számukra a princípiumok. Attól függetlenül, hogy mindkettőjük történelmi szerepe, életútja tartalmaz kritikus, vitatható pontokat is.

A legkiemelkedőbb francia államfő: De Gaulle

Az elvi probléma lényegileg még nem is az iszlám vallással lenne, ha azt nem szélsőséges, fanatizált tömegek, elvadított fiatalok jelenítenék meg félreértelmezett formában. Példaként az 1939 áprilisáig albán király Zogu muzulmán volt, felesége, Apponyi Geraldine magyar grófnő pedig keresztény. Mint intelligens, művelt emberek, tisztelték egymás hitét, vallását.

A liberális Európa bukása című, a Hunhíren 2015. szeptember 26-án megjelent írásomban statisztikai adatokkal alátámasztva próbáltam meg körvonalazni, hogy Közel-Kelet, Észak- és Közép-Afrika bizonyos államainak demográfiai robbanása hatalmas társadalmi feszítőerő, törvényszerűen váltja ki a belső vallási, etnikai stb. konfliktusokat és ez által a migrációt. Ez a jövőben is elkerülhetetlen lesz, mondhatni egyre intenzívebbé válik. Törvényszerű tehát, hogy a migráció, minden bizonnyal nem az egzisztenciálisan stabil, megállapodott rétegeket, hanem az egzisztencia nélküli, főként fiatal és fanatizálható rétegeket fogja érinteni. Ha csak pár ezrelékük terrorista vagy bűnöző, akkor is rendkívüli károkat tudnak okozni. Mindemellett az
egyes rétegeikben belterjes demográfiai növekedésből következő terheltség is jelen lehet, az ilyen személyek könnyebben bevethetők terroristaként, vagy léphetnek a bűnözés útjára.

Ezt a beáramlást mindenképp elősegíthetik bizonyos szunnita államok politikai szervező központjai, megszabadulva saját felesleges, esetleg zavarkeltő tömegeiktől.

E törekvés minden bizonnyal találkozik az Európai Unió liberális és szabadkőműves vezetőinek törekvéseivel. A közismert, már említett Kalergi-terv Európát egy multietnikus, vegyes faji összetételű konglomerátummá akarja alakítani. Coudenhove Kalergi 1925-ben, az Európai idealizmus című művében a következőket írta: ”A jövendő európai faj kevert, eurázsiai-negrid jellegű lesz. Hasonlóan az ókori Egyiptom lakosságához.”

Akkor terveit W. Churchill, Aristide Briand, Tomás Masaryk, a B’nai B’brith szabadkőműves páholy, ma Angela Merkel, Jean Claude Junckert, a Francia Nagykelet szabadkőműves páholy és más páholyok támogatják. E tervet akkor az olaszországi nemzeti erők győzelme és megerősödése levette a napirendről.

A Kalergi-terv mai érvényre jutását teljes mellszélességgel támogatja Soros György is. E törekvések egyértelműen az európai kereszténység és a nemzetállamok lerombolására irányulnak.

Az még talán érthető, hogy mivel a nagy európai államokban jelentős munkaerőhiány jelent meg, ezt esetleg pótolni kellene. Munkaerőt azonban esetlegesen az érintett ázsiai és afrikai államokba kihelyezett munkaerő-toborzó irodák révén lenne ésszerű szervezni. A formális logika szerint az is nehezen érthető, hogy Soros és több tengerentúli és európai befektető miért nem visznek ki inkább tőkét az érintett államokba, itt építve a periférikus kapitalizmust. A természeti erőforrások, a nyersanyagok, az energiahordozók, az olcsó munkaerő sokat lendíthetnének az adott államok nemzetgazdaságán, profitot hozva a befektetőknek is. Kína is ezt a gyakorlatot folytatja. Tehát nem lenne érdemes beáramoltatni a civilizálatlan, fanatizálható, nem integrálható, egy adott pillanatban könnyen ellenséggé váló tömegeket. Hacsak nem az európai civilizáció megbuktatása a cél.

Európa ma olyan, mint egy süllyedő hajó, melynek minden eresztékén áramlik be a víz. Az európai nagyvárosok arab-afrikai enklávéi már-már ellenőrizhetetlenek, magukban foglalják az elkülönült, párhuzamos civilizáció veszélyét, adott pillanatban egy esetleges vallási vagy etnikai robbanás, konfliktus veszélyét.

A súlyosabb terrorakciók (Párizs, Brüsszel, Nizza), de a kisebb méretű támadások és merényletek is egyértelműen előre jelzik az európai és keresztény civilizáció tudatos felszámolására vonatkozó törekvéseket.

Mikor 1984-ben először jártam Brüsszelben, protestáns létemre megragadott a belga kultúra, a vallon katolicizmus ereje, magasztossága. Egy idős katolikus pap az I. világháborúban kitartó I. Albert királyt méltatta, a hit erejét sugározta a St. Michael katedrális. Az európai nemzeti romantika születése is Brüsszelhez köthető. Tudjuk, hogy a nemzeti opera betiltása okozta felháborodás indította el az ország függetlenségét a hollandoktól kivívó 1830 augusztusi forradalmat. A belga főváros mára iszlám központ, jelentős enklávéval.

Mondhatnánk akár francia példákat is, a különböző korszakok francia állami szociálpolitikája által felépített városrészek mára lényegében már ázsiai, afrikai iszlám enklávékká váltak.

Olaszország egyes területein is egyre növekszik az ázsiai, afrikai bevándorlók aránya. A Duce felismerve Itália mediterrán civilizációs küldetését, a 30-as években még kijelentette, hogy majd akkor lesz Rómában mecset, mikor Mekkában keresztény templom. Bizonyára mindenki tudja, hogy Rómában és Olaszországban számos mecset van, Mekkában pedig még nemigen hallhattunk keresztény templom működéséről…

A Secolo d’Italia lap szerint az Öböl-menti szunnita államok finanszírozzák az olasz nagyvárosokban folyó mecsetépítéseket, ezáltal Itália iszlamizációját.

Érdekes módon megfigyelhető a török politika kettős arca. Elvben az EU felé irányuló, NATO tagállamról van szó, másrészt azonban a hatalmi, befolyási övezetét Szíriában, Irakban, Líbiában, Egyiptomban szélesíteni kívánó regionális hatalomról. A nem alkotmányos megoldásként felmerült, azonban vélhetően a kemalista elveket megjeleníteni szándékozó, a hatalomkoncentrációval szembeni és az állam világi jellegének megőrzésére irányuló júliusi államcsíny-kísérlet bukása Erdogan elnök és pártja hatalmi pozícióit, valamint a vallási befolyás növekedését fogja erősíteni. Érdekes példaképp az elnök pár éve megváltoztatta Atatürk, a vallási indíttatású női fátyol betiltására vonatkozó, 1934-ben született rendeletét.

A bevándorlás tehát az enklávékat erősítheti, ezek az etnikai-vallási viszonyok eltolódásával a keresztény és nyugat-európai civilizációk felszámolásának kiindulópontjává válhatnak. Csak az idő, és a statisztikai erőviszonyok kérdése az egész. Az is borítékolható, hogy ezen enklávék a migránsok demográfiai és iskolázottsági jellemzői miatt nem a vallások és különféle etnikumok békés, demokratikus együttélésének színterei lesznek. A fiatal, a vallást egyoldalúan és tévesen értelmező, agresszív, iskolázatlan és fanatikus tömegek mindenre tekintettel lesznek, csak az európai társadalmak több évszázad alatt kivívott szabadságjogaira, kikristályosodott civilizációjára és kultúrájára nem. A női jogokra pedig a legkevésbé sem lesznek tekintettel. Bizonyos tekintetben még saját családtagjaikra sem, hiszen példaként egy szicíliai strandon vizet nyelt tunéziai fiú ellátását, megmentését apja nem akarta megengedni.

A líbiai kormányerők által az Iszlám Államtól most visszafoglalt Sirte városban olyan feliratok láthatók, miszerint a város kapu, kiindulópont lesz Róma megszállására.

Speciális pszichiátriai probléma lehet, mint már utaltunk rá, a vallás téves és fanatikus értelmezésén túl a migráns fiatalok egy részének potenciális mentális zavara, esetleges dementáltsága. Ez következhet a kibocsátó államok egyes területein megnyilvánuló gyors, belterjes jellegű demográfiai növekedésből is.

Eljönnek Európába, Magyarországra is?

A magyar kormány történelmi értelemben páratlan kiállást tanúsít az európai civilizációt fenyegető veszélyekkel szemben. Augusztus 20. üzenete is a keresztény és az európai civilizáció megőrzése, példaként erre utalt a házelnök is. A népszavazás eredményessége tehát az év legfontosabb eseménye, fordulópontja, az európai és magyar civilizáció megőrzésének alapja lehet. A migráció kivédése ugyanis csak összeurópai keretekben oldható meg.

Az októberre tervezett, a betelepítés elleni népszavazás remélhetőleg precedenst teremthet, láncreakciókat, ébredést, új politikai irányokat és mozgalmakat indíthat el Európában. Ezért ez egy elvi, nemzeti és egyben európai ügy, melynek az eredményessége döntő lehet a kontinens és hazánk jövőjét illetően. Ellenkező esetben felkészülhetünk a keresztény és az európai civilizáció ünnepélyes temetésére. Tehát minden magyar állampolgár ügye, személyes felelőssége az EU betelepítési kvótája elutasítása. Egyébként e kvóta nem csak egyszeri megoldás lehet az EU részéről, az említett demográfiai folyamatokból következő migráció újabb-újabb kvótákat fog követelni. Tehát elvi kérdés a kvóta-terv azonnali leállítása.

Mindettől függetlenül érdekes lenne, ha valamely kormánypárti illetékes el tudná magyarázni, hogy miért is dédelgették-dédelgetik a kormánypártok a volt SZDSZ némely volt politikusát, és holdudvarukat, valamint az SZDSZ különféle mutációihoz (DK, Magyar Liberális Párt) tartozó politikusokat, akik egyértelműen a kvóta elutasítás ellen állnak ki.

Talán azon is el lehetne gondolkodni, hogy adott helyzetben, – mikor elemi követelmény az egységes nemzeti álláspont – a magyar társadalomfejlődés hogyan teremthet meg perspektivikusan egy minél szélesebb, felelős, hazafias, szociális elkötelezettségű középréteget, mely egységes nemzeti világnézettel, erkölcsi elvek alapján kezelheti a nemzet sorsának alapvető kérdéseit. Elfogadható-e, egyes országrészek leszakadása, százezrek elindulása – Sinka Istvánt idézve – a hontalanok útján, mikor a kormánypártok és a Polgári körök holdudvarából folyamatos az oligarchák és a vattaemberek érdemtelen kitermelése?

Nyilvánvalóan e folyamatokon a magyar konzervativizmus hagyományai, társadalomfilozófiája, elvei alapján el lehet és kell is gondolkodni és ezt követően a felmerült ellentmondásokra megoldást találni. Azonban most, mindettől függetlenül az október 2-ai népszavazás sikere az év politikai folyamatai betetőzése, legfőbb tétje. Eredményessége Európa megújulásának, ébredésének is a kezdete lehet.


Forrás:hunhir.hu
Tovább a cikkre »