Karóba húzott valóság

(…) A jobb sorsra érdemes határvadászoknak a nehéz szolgálat előtt még az Orbán-beszédet is végig kellett hallgatniuk. Bár az is lehet, hogy aki ezt elszenvedte, szívesebben megy a határra vadászni.

Nem vagyok pszichiáter, így a beszédet nem elemzem a lélek súlyos sérüléseire utaló jelek lapján, csak néhány igen nagy történelmi tudatlanságról árulkodó mondat foszlányt ragadnék ki. Íme egy gyöngyszem: a határvadászok megvédik Magyarország határait, amivel Európát is védik, – “ez lett évszázadok alatt a magyar nemzet sorsa”, “ahogy ez mifelénk az utóbbi 500 évben lenni szokott”.

Ha már a kormányfő a felcsúti libalegelőn rúgta a bőrt a kis Lórival a történelemóra helyett, hát utólag tájékoztatom arról, hogy 500 éve a magyar uralkodó osztály a magyar népesség egy nem jelentéktelen részének a karóba húzásával volt elfoglalva, majd a mohácsi csatavesztés után a királynő gályáit fosztogatták az életben maradt főurak, amiben a budai udvar kincseit menekítette – volna – az ifjú özvegy. A 150 éves török uralom alatt pedig a magyar arisztokrácia, a főurak egy része igen csak kiegyezett a muszlim “migráncsokkal”, pedig akkor még hol volt Erdogán. A királyi Magyarország viszont az elnyomó labancok támogatása nélkül nem sokáig állhatott volna ellen. A török uralomnak aztán egy nemzetközi hadsereg vetett véget. És akkor már szó se essék a hazát és Európát a Donnál “védő” II. magyar hadseregről és a velük a halálba küldött munkaszolgálatosokról.

Orbán szerint “abból kell kiindulnunk, amit látunk, és nem abból, amit látni szeretnénk”. Ez jó tanácsnak tűnik, kár, hogy éppen az nem él ezzel a bölcsességgel, aki közkinccsé tette. Mindenhol a hazára törő “migráncsokat” vizionál, akik rárontanak nemzetünkre, miközben ép elméjű menekült, vagy migráns legszívesebben kikerülné ezt a felheccelt, nagy részben idegengyűlölő országot, ha ez földrajzilag lehetséges volna.  (…)

Bihari Tamás: Újra a régi lemez


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »