Karinthy Frigyes: Poligámia

Karinthy Frigyes: Poligámia

FÉRJ: Hm. Nagyon érdekes. Kuriózum.

FELESÉG nyugodtan: Mi érdekes?

FÉRJ: Ez a dolog. Ez az izé. Ez az ötlet.

FELESÉG: Miféle ötlet?

FÉRJ: Amit ez a Zsemlei mondott máma a hivatalba.

FELESÉG: Mit mondott?

FÉRJ: Evvel a dologgal… hm. Tudod, kérlek, én csak úgy felemlítem… mint egy ötletet, semmi mást. Egy groteszk ötlet, igazán, hidd el, nem tekintem másnak. De hogy érdekesnek találjam, azt csak szabad, ugye?

FELESÉG nyugodtan: Persze.

FÉRJ felháborodva: Aztán, kérlek, az ötlet nem is új… Történelmi precedens van rá, kérlek alássan. Ő azt mondja, hogy a harmincéves háború után is behozták.

FELESÉG nyugodtan: Mit?

FÉRJ: Tudniillik akkor is arról volt szó, hogy a hosszú és véres háború megtizedelte a férfilakosságot, és gondoskodni kellett a jövőről. Tehát behozták… Már most azt mondja ez a Zsemlei, hogy mi volna, ha most is behoznák, a háború után.

FELESÉG nyugodtan: Mit?

FÉRJ: Tudod, én igazán csak egy bizarr ötletnek tartom, hidd el, hogy behozzák.

FELESÉG nyugodtan: Mit?

FÉRJ szünet után, gyorsan: A poligámiát. Elkapja a fejét, eltakarja az arcát.

FELESÉG nyugodtan: Hja, a poligámiát.

FÉRJ vár, aztán csudálkozva felfedi az arcát, néz, hogy nem repült hozzá semmi; meglepetve: Igen.

FELESÉG: Hogy a poli… Hát mér ne hoznák be?

FÉRJ csodálkozva és lelkesen: Igazán?! Ugye? Hát ugye, te is azt mondod?! Na, ez már gyönyörű! Sohase hittem volna, hogy ilyen emelkedetten, ilyen… ilyen elfogulatlanul gondolkodol… ilyen objektívan tudsz látni… mint egy intellektus… mint egy férfi…

FELESÉG: Te mindig butábbnak hittél engem, mint amilyen vagyok.

FÉRJ lelkesen: De ezentúl magamhoz méltónak, nemesen és önzetlenül és szélesen gondolkodó, egyenrangú, megértő szellemnek foglak nézni, akivel mindenről lehet beszélni… szellemtársam is leszel… igen, egész boldog vagyok e felfedezésen. Most már megmondhatom neked, mint egy barátnak, egy igazi embernek, egy észlénynek… most már megmondhatom neked, hogy az én nézetem szerint is nagyon helyes volna, ha behoznák.

FELESÉG nyugodtan: Mit?

FÉRJ: A poligámiát.

FELESÉG: Hja, a poligámiát.

FÉRJ lelkesen és folyékonyan, könyvnélkül. Azokat a kifogásokat, amiket erkölcsi szempontból tehetett az elfogult konzervativizmus, már rég megdöntötte az új tudomány… Hiszen vannak népek, melyeknél a poligámiának éppen az ellenkezője erkölcstelen. És éppen a legrégibb mítoszok tekintik természetesnek a poligámia gyakorlását… Úgy látszik, az emberi természetben gyökerezik, s így csak a természetes, egészséges rend visszaállítása volna, ha behoznák.

FELESÉG: Hát persze, fiam.

FÉRJ lelkesen, ragyogva. Ugye, fiam? Milyen okos, kedves, bölcs, megértő vagy! Aztán itt van a gazdasági szempont, kérlek alássan… Első percben azt hinné az ember, hogy gazdaságilag a férfira elviselhetetlen terheket róna a poligámia. De ha közelebbről nézzük, kiderül, hogy a gazdasági egyensúly nemcsak hogy megmarad, de inkább javul a poligámiában. Ez egészen bizonyos.

FELESÉG: Ha bizonyos, akkor jó.

FÉRJ szavalva: Igenis, javul… mert bár egyrészt én több nőről kell hogy gondoskodjam, másrészt ez a több nő, aki nekem mind tulajdonom…

FELESÉG leteszi a villát: Ho… hogy van ez csak, kérlek, mégegyszer? Miféle több nőről beszélsz te?

FÉRJ tágranyitott szemmel: Hát…

FELESÉG megint felemeli a villát, de ezúttal hegyekkel kifelé: Micsoda több nőt kell neked eltartani?…

FÉRJ elhűlve: Hát… kérlek… alássan… hát nem a poligámiáról beszéltünk?!…

FELESÉG: Bánom is én azt a poli… vagy hogy hívják. Te itt nőkről beszéltél, nem arról a pali… arról a palimágia… Hirtelen gyanúval. Hallod-e, tulajdonképpen mi az a polimánia, vagy hogy mondtad? Emeli a villát.

FÉRJ lehajtott fejjel, lesütött szemekkel: Hja… a poligámiát gondolod… semmi… kérlek… a… a… vámtarifa központosítását hívják így… a hivatalnokok fizetésrendezésének állami szervezését… a… a… mezei kankalin porzójának a balszirmának a tudományos neve… poli, az szir… gámia, az szirom… – Alázatosan tovább eszik.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »