Az alkotói gárda új nemzedékekkel való gyarapodása a fél évszázad alatt közel 400 önálló kiadványra dagadó , az irodalmi műveken kívül a tudományos vizsgálódások, néprajzi és történeti vonatkozású monográfiák gazdag tárházát eredményezte – jellemzi a muravidéki magyar irodalom erejét Bence Lajos Balassi-kardos költő.
A muravidéki magyar költészet kiemelkedő alakja: Bence Lajos – MTI/Mohai Balázs
Az irodalom összeköt nemzetrészeket. Az idén a Lendván élő Bence Lajos költő vehette át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, az immár a 26. alkalommal átadott Balassi Bálint-emlékkardot. A kitüntetett költőt kérdezte a Gondola.
– Mester, a Balassi-kard pengéje miért volt fontos ahhoz, hogy fény villanjon a muravidéki magyar értékekre?
– A szlovéniainak, illetve muravidékinek mondott magyar irodalom ügye az elmúlt fél évszázad alatt a kezdeti nagy fellángolás óta – éppen idén van az első máig meghatározó jelentőségű Tavaszvárás megjelenésének 50. évfordulója – sok mindenben változott. Az intézményesítés folyamata azonban a 90-es évektől nem érte el a tervezett, a kis írócsoport által ma is „istent-kísértő” nagy vállalkozás kitűzött céljait. Tény az, hogy a 10 fős alkotógárda egyetlen tagja sem vállalta fel az irodalomszervezéssel és az intézményesítéssel kapcsolatos gyakran politikailag sem támogatott, a bürokráciai által is gáncsolt , a könyvkiadáson túli erőbefektetést igénylő tevékenységet. (A kívülről jövő anyaországi és a vajdasági támogatás pedig e téren igencsak csekély volt.) Hogy a szlovén irodalmi körökkel való kapcsolatok is – érthetetlen, de éppen az idegen kultúrára és a más-nyelvűségre való hivatkozással – a szlovén Írószövetségbe való tagságunk elutasításával a „kirekesztést” eredményezte. De az alkotói gárda új nemzedékekkel való gyarapodása a fél évszázad alatt közel 400 önálló kiadványra dagadó , az irodalmi műveken kívül a tudományos vizsgálódások, néprajzi és történeti vonatkozású monográfiák gazdag tárházát eredményezte. Ezért az eredmény így sem lehangoló! (Ha hasonló, Kárpát-medencei példával akarnánk előhozakodni, az erdélyi, vajdasági és felvidéki triász mellett a Kárpát-aljai hasonlítható a miénkhez, tekintettel arra,hogy a történelmi és politikai szétszóródás következményeként a Drávaszögben és az Őrvidéken az irodalom ma is „csírázási” állapotban van. A tükrözésre ma is szükség van az elmondottak felmutatása miatt, ami ma sem kielégítő, bár az utóbbi, a nemzetpolitika irányvonalait is felvállaló magyar kultúrpolitika az összmagyar érdekek mentén a kisebbség könyvkiadását is támogató gesztussal a szekunder irodalom (irodalomtörténeti vizsgálódások) térfeléről számos külhoni szerzőről készült összefoglalást is támogatott. (Legutóbb Bakonyi István: Arcképváltozat Bence Lajosról című kiadványát, a Magyar Napló gondozásában jelent meg a Magyar Könyvhéten).
lira.hu
– A Gondviselésnek köszönhetően alakult úgy, hogy ebben az évben a kardceremónia előtti kardszentelés éppen a kitüntetendő költő városában tartatott. A szablyák megáldásában nagy lelkesedéssel működött együtt a katolikus templom szlovén plébánosa, és a kétnyelvű misén a zenei szolgálat egy részét teljesítő, szlovénul éneklő asszonykórus. Az irodalmi, zenei értékek a jövőben hogyan mélyíthetik a szomszédos népek barátságát a Muravidéken és távolabb?
– Ha valahol Európában, akkor a Muravidéken az együttélésnek olyan formái alakultak ki, amelyek joggal – talán mert a Délszláv Államban a gyakori ellentétek és történelemből vagy vallásból adódóan – a népek közötti barátságot „testvériség és egység” doktrínával lehetett csak kezelni, s ami ideig-óráig biztosítéka volt a 9 nemzetből összetákolt országban a békének. Aztán ennek is vége lett, 1990 táján már mindenki a fel-fellángoló, a gazdasági és politikai villongások és válságok, elégedetlenségek kapcsán „nacionalista kilengésekről” kezdett beszélni. Ezek a milosevicsi időszakban már nagyszerb ideológiává nőtték ki magukat, s az ország szétzilálásához és a szuverén államalakulatok létrejöttét eredményezték. Volt, ahol különösebb megrázkódtatások, vér nélkül történt a kiválás, máshol, így Boszniában nagy emberáldozattal, hosszan elhúzódó konfliktusok nehezítették a kiválást, egy-egy új „mini-állam” létrejöttét. A szlovén demokratikus erők révén a békés „egymás-melletiséget” a cselekvő, minden szinten megvalósuló együttműködésben fedezték fel a felek. Ez mindkét fél részéről lemondásokkal, kompromisszumokkal járt: gyakran úgy tűnt, hogy a kisebbség számára a teljes nyelvi-identitásbeli önfeladást vár el. Ma a multikulturális jelzőt kerülve az együttélés magas szintje valósult meg a Lendva-vidéken, a tőlünk 30 kilométerre elhelyezkedő az egykor közigazgatásilag, gazdaságinak, sőt hosszú ideig is kulturálisan is Muraszombatra ez már nem vonatkoztatható. (Ők, s az itt élő 200 főnyi magyarság a „nemzetiségileg vegyesen lakott települések” státusát sem élvezik már.)
1.kkl.si
A maréknyi, 5000 főre asszimilálódott, a kisebbségi jogok tekintetében „különjogokkal” védett magyarság – főleg az 1990-es szlovén állam megalakulásával – az eddig is megvalósuló demokratikus, de európai viszonylatban is jónak mondható hagyományokra támaszkodva (a dél-tiroli mintához hasonlítható, békére és együttműködésre épülő konfliktusmentes együttélés) épült tovább a modell , beépítve az új alkotmányba és a magyar és a tengermelléki olasz őshonos (autochton) kisebbségeket érintő törvényhozásba. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy az őshonos kisebbségek és népcsoportok ügye (lásd Székely és a Vajdasági magyar autonómiatörekvések ügye) az Unióban ma is holtponton leledzik, sőt maga az autochton kisebbségiek kifejezés előtt is értetlenül állnak. (Persze lehet, hogy az időhúzás végett van ez így, de a tudatlanság sem kizárt, mert a kisebbségekkel való bánásmód mindig is marginálisak a jogállamiság kritériumát csak részben érintő ügyek és emberi és szabadságjogok mellett).
– Hogyan kaphat trambulint Balassi költészete a muravidéki, majd a szlovén irodalmi térségben?
– Hála a Balassi folyamatnak és az Alapítványnak, valamint Nektek (Molnár Pálnak és az ügy támogatóinak), Balassi költészete is a fordítandó művek közé került éppen a muravidéki „hajszálerek”, az innen elszármazott, ma már szlovén közegben is szép karriert befutó irodalmárok, zenészek jóvoltából. A Hamvas-művek és néhány újabb kori író fordításban megjelent művei mellett Szomi Kralj Béla zenész, zeneszerző és szövegíró-költő fordításai jelentik a szlovén fordításirodalomban való részvételt, Szomi Pál kiváló novellista, Bence Lajos „énekelhető” változatra átköltött mintegy 30 verse, három CD-je a Kontrabant együttestől.
antikvarium.hu
E ponton találkozik a „trambulin-jelleg” az európai reneszánsz talán legnagyobb költőjének – témagazdagság tekintetében bizonyára egyedülálló világirodalmi képviselőjének, Balassi Bálintnak – a nemrég megjelent Petrarca teljes mellé sorolható, már előkészületi fázisban van Balassi szlovén nyelvű válogatása, fordításai, esetleg megzenésítései a muravidéki származású, de 30 éve a szlovén fővárosban élő Szomi Kralj Béla lelkes közreműködésével. Ezek recenzálását rangos szlovén esztéták és irodalomtörténészek vállalták fel, de ennél is fontosabb, ahogy a fordító szívügyének tekinti Balassi költészetének a szlovén fordításirodalomban való meggyökerezettségét. Ami nekünk magyaroknak, és a szlovén nemzet irodalmának, s a jószomszédi kultúránk művelő számára is dicséretére válhat!
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
