A betlehemesek játéka évszázados keresztény szokás volt az egész Csereháton, szinte minden faluban kisebb eltérésekkel, de azonos hangzású rigmusokkal, esetleg felcserélt, újabb hangzású énekekkel végezték a betlehemjárást.
Amennyiben néha elmaradt, úgy a szomszéd faluból az ünnep másnapján végezték el a betlehemes játékot. Mindig volt hagyományszerető ember, aki saját házában összegyűjtötte a fiatalságot, és velük betanította a hagyományos játékot.
Özvegy Bihari Kálmánné elbeszélése szerint, a múlt század [értsd: 19. sz.] végén Buzitán Kmeczkó Mihály, őt Bihari János majd fia Bihari Kálmán, utána Jámbor János, őt a mai is élő Magyaros József követte, kinek lakásán Lőrincz József önkéntes néprajzkutató talált rá a múlt századi játék teljes leírására.
Ezen leirat adott lehetőséget a játék pontos közlésére:
Buzitán a betlehemjárás az 1950-es évek vége felé megszűnt, de a fíliában, a szomszédos Restén újra kibontakozott a múlt évben. Itt csupán azon hiba társult a jóindulat mellé, hogy nem állott rendelkezésre a hagyományos szöveg és így kénytelenek voltak az emlékek nyomán, talán nem megalapozott tájékoztatással, cigányos, és nyakatekert latin kifejezések rigmust kereső kombinálásával egy anakronisztikus irányba tévedni és így elveszteni a misztikus karácsonyi betlehemjáték fényét. Remélem, a felkutatott hagyományt ők fogják újra éltetni.
A betlehemjárást négy, esetleg öt pásztor és egy, néha két öreg számadó végezte:
Felszerelésük: Minden pásztor kezében egy 120 [?] cm magas bot, mely színesre van festve, a tetejétől lefelé 90 [?] cm hosszúságban körös-körül pléh lemezkék vannak rászegezve, melyek járás közben, amikor a földet érintik, csörögnek. A fogás alatti részre színes szalagokat is szoktak ragasztani. A fő kellék a betlehemi barlangot magában foglaló kis templom kartonból készült, toronymagassága és hossza 50 cm, benne tésztából apró figurák alkotják a szent család előtt hódoló pásztorjelenetet. Az öreg számadók részére egy fából készült fejsze, és egy nagy öblös pipa [áll rendelkezésre].
Ruházatuk: fejükön csákó, melynek egyik oldalán szárnyra emlékeztető hátrahajló nyúlványa van, különböző színezetűek, rendszerint aranyozott szegéllyel. A csákó nyúlványán a másliról lecsüngő szalagot fújdogál a szél, az angyalt képviselő első pásztor csákóján elöl egy aranyszínű szárnyas angyal van ragasztva. Lábukon csizma, melynek szárát félig eltakarja a lecsüngő sűrűn ráncolt rojtos, széles lobogós gatya, melynek derékkötését szintén takarja az ing, nyakán szalagos kötéssel és lobogós ujjakkal varrva. Vállukon keresztül széles színes szalagokkal, mely két oldalukon keskenyebb szalaggal van összekötve. Az így beöltözött színes viseletű csoport az öltözetével is figyelemre méltó volt, misztériumjátékuk az akkor élő emberek lelkében ugyancsak vonzó hatást ébresztett, ájtatosan pompázó magatartásukkal ezt még fokozták. Nem így az öreg számadó, fejét csákó barna színű nyúlvány nélkül, arcát báránybundából készített maszk fedte, melyen a szemeknek, orrnak, a szájnak volt némi rés csak kivágva, testén fekete guba, derekán zsineggel átkötve. Ezen öltözethez párosult betyáros romantikus magatartásával a gyermekek réme lett, mely ugyan nem illett a karácsonyi hangulathoz.
Az adomány a betlehemezésért csakis pénz volt, mindenki a maga tehetsége szerint, rendszerint félnapi napszámbéren alul. Volt eset, amikor itallal is megkínálták a betlehemeseket, a pénzt rendszerint az első pásztor vette át mint gyűjtő, [amire] utolsó verse utal is. Ezen misztériumjátékot az éjféli mise alkalmával a templomban is mindig eljátszották.
Egyik pásztor mindig előre megy, megkérdi „szabad-e betlehem?”, majd valamennyien az előszobában várva, csak az angyalt képviselő első pásztor lép a szobába, a kis templomot az asztalra helyezi.
I. pásztor: Dicsérem a Jézust engedelmet kérek,
Hogy a házba minden szó nélkül betérek
De a pásztorember is odaveti magát, –
Hol hidegben melegnek érzi a szobát.
Bárki erdőn jár[v]a láthat kísértetet,
Még a csillagok is táncra keverednek:
Én csak azt mondom valami lesz ebből,
Senki se veri ki a fejemből:
(Csörgősbotjával koppantva jelt ad a második pásztornak.)
II. pásztor: Jó hogy itt talállak épp téged kereslek,
Mert magamban lenni megvallom, hogy félek:
Mióta csak élek pásztorember vagyok,
Magam árnyékától biz meg nem szaladok:
De estefelé amint a nyájat legeltettem,
Nem tudom, hogy történt, de kissé megijedtem:
Szunnyadtam, de azért ébren voltam,
Hirtelen valami szép nótát hallottam:
Felkeltett a nóta talpra ugrottam,
Ki lehet, mi lehet, egyre tanakodtam:
De amint az erdőbe nézve szét nézek,
Juj ha rágondolok még most is reszketek:
Félre nézek nagy világot látok,
Hirtelen valami deák szókat hallok:
Uccu a bárányok ugranak bége[t]nek,
Jajj uram fia itt biz kísértenek:
Ekkor nekifogtam ugyancsak szaladtam,
Talán pajtásaim örökre elhagytam:
(Csörgős botjával jelez a következő pásztornak.)
III. pásztor: Kenyeres pajtásom hol vetted itt magad,
Tudod, hogy a nyájat elhagyni nem szabad:
Mert mikor a nyájat őrizni nem kell,
Egyik szemem alszik a másik meg figyel:
Bár mi zörejt hallok, vagy ha farkas suttog,
Ezen bunkósbottal rajta jót suhintok:
Ha juhász vagy az légy el ne hagyd a nyájat,
Mert biz öregapánk megsuhintja hátad:
II. pásztor: Nem hagytam volna, de kísértet ijesztett,
Hidegverítékben lelkem most is reszket:
III. pásztor: Hol az kísértet hagy ütök jót rajta,
Szinte gunyájának szakadjon le rojtja:
Sutra való vagy te nem is a nyáj mellé,
Holmi kísértetekkel állsz itt nekem elő:
(Földre koppant csörgős botjával jelezve a belépést)
IV. pásztor: Adj Isten jó estét már én is itt vagyok,
Újdonúj szűrömön sok lyukat mutatok:
Melyből kilátszik, hogy jó pásztor vagyok,
Még a farkasoktól sem messze szaladok:
De azért ezegyszer ugyancsak megjártam,
Mert egy nagyon szép kísértetet láttam:
Gyönyörűn énekelt szárnya is volt neki,
Az egész ruhája csillaggal volt teli:
Kérdeztem mit akar, de ő deákul szólt,
Nem tudom mit mondott csak hogy igen szép volt:
III. pásztor: A látomás az álom, a valóságban semmi,
Volt is kendnek mitől megijedni:
IV. pásztor: Bizony volt mert biz kend is megijedne,
Ha kend előtt egy kísértet teremne:
(Csördítésére az ötödik pásztor és öreg számadójuk lép be.)
V. pásztor: Hej bizony befagyott a kemény [kémény?] simára,
Öregapám vigyázzon kend magára:
Hogy le ne essen a kemény föld fagyára,
E keresésünk rámegy az ember agyára:
Mondtam biz maradjunk a jó meleg tanyán,
Mert nehéz most járni a röges föld fagyán:
Isten tudja meddig járunk kelünk,
Még a legényekre rájuk lelünk:
———————-
De nini hol vannak szépen mulatoznak,
Mondhatom a nyájra gyönyörűn vigyáznak:
Hej cimborák biz ez csúnya dolog,
Eszetekbe mindig csak a mulatság forog:
Szegény öreg emberrel engem is elhagynak,
Bánjátok is ti, ha a farkasok felfalnak:
Öreg számadó: Hej fiaim, fiaim, rám nem gondoltok,
Szegény öreget egymagamra hagytatok:
A nyáj szétszaladt Isten tudja mibaja,
Ugrik játszik szalad apraja és nagyja:
Amint ezen éjjel sütött a holdvilág,
Nem panaszlom kezembe vettem a Bibliát:
Szikrát hányt a szemem pápaszemet vettem,
Hogy jobban láthassak tüzet élesztettem:
Magam alá terítettem azt a rongyos gubát,
Olvastam könyvemből Dániel prófétát:
Azt olvastam belőle, hogy karácsony tájban,
Nagy dolog történik egy istállócskában:
Én édes Istenem nagyokat sejdítek,
Ezen ránk következő karácsony éjjelen:
(Míg az öreg számadó elmereng magában, ezalatt az öt pásztor kis kört alkotva fejüket összehajtva mindnyájan énekelnek.)
GLORIA, GLORIA IN EXCELSIS DEO
(Ezen ének kezdetet szimbolikusan éneklik a pásztorok, különben ez az angyalok éneke, melyet úgy fejezett ki [az] egyik pásztor, hogy diákul szólt. Ezután a körből egyik jóhangú pásztor kilépve, csörgős botjával a taktust ütve énekelve köröz a négy pásztor körül.)
Szólóénekes pásztor: Pajtásim pásztorok hamar felkeljetek,
Megjelent az angyal öröm énekekkel:
Azt mondja az éjjel Messiás született,
Ki megszabadítja az emberi nemet:
(Vissza áll előbbeni helyére, majd az öreg pásztor énekére az eddig összehajtott fejüket felemelve, mint parancsot hallgatják.)
Számadó-öreg éneke: Fiaim pásztorok hamar keljetek fel,
Megjelent az angyal öröménekekkel:
Megváltónk született világnak váltsága,
Menjünk és imádjuk hideg jászolyában:
(Ezután az öreget is maguk közé fogva az előbbi énektől kissé gyorsabb tempóban körbe járva a szobában énekelnek mindnyájan.)
Most Betlehem város mellett,
Ott sok juhokat őriznek:
Hajtsunk oda pásztorok, pásztorok,
A jó fűre juhokat, juhokat:
Juhok fognak legelgetni,
Mi meg fogunk tüzet rakni:
Majd hajnalban felkelünk, felkelünk,
Betlehembe elmegyünk, elmegyünk:
(Amit az ének elmond, ugyanazt fejezi ki a körbejárás, a botokkal való taktusverés, a Betlehembe menetelést. Ezután következik az üdvözítő előtti hódolat, mit az asztalra helyezett kis templom előtt, csákójukat levéve mélyen meghajolva egyenként mondanak el.)
I. pásztor: Édes kis Jézuskám nincsen aranypénzem,
De amim van örömest lábad elé teszem:
Én előttem a hit legdrágább vagyon,
Ez boldogít most, és fog a végnapon:
Hitem boldogít ha élek-halok,
Bátran megvallom keresztény vagyok:
II. pásztor: Drága kis Jézuskám te eléd borulok,
Nem vetsz meg tudom ha együgyűn szólok:
Egy az én jóságom reménység a neve,
Ezt őrizd meg bennem ég és föld Istene:
Add midőn halálom sírba int majd engem,
Tebenned remélve fejezzem életem:
III. pásztor: Leborulok eléd édes kis Jézusom,
Megkövetlek szépen hallgasd meg szólásom,
Szívemben irántad szeretetet érzek:
Segíts el ne hagyjon sohasem ez érzet,
Élet s halálban véled mindörökre:
Akkor is ha testem lekerül a földbe:
IV. pásztor: Istentől származtál szűztől születtél,
Bűnös világunk váltságáért jöttél:
Szent neveddel Jézusom fekszem és ébredem,
Mindennapi munkám neveddel kezdem el:
S ha majd egykoron eljön a halálom,
Segíts meg engemet megváltó Jézusom:
V. pásztor: Édes kis Jézuskám a te szolgád vagyok,
Ígérem hű leszek míg csak meg nem halok:
Egy gazdát megunok más gazdához megyek,
Engedd kis Jézuskám, hogy te szolgád legyek:
Lehessek mindenkor hű igaz szolgád,
Mennyekben nyerjem el hűségem jutalmát:
(Amikor az öreg megy a Megváltó jászola elé, a többi pásztorok csörgős botjaikat mint egy karosszéket aláhelyezik és erre ül rá a számadó öregesen.)
Öreg számadó: Sok időt értem meg Isten kegyelméből,
Sok jót is elvettem az ő szent kezéből:
Hogy még ez órát is megértem Istenem,
Fogadd szívből jövő igaz köszönetem:
Te pedig kis Jézus fia az Istennek,
Ki legfőbb öröme vagy az életemnek:
Áld meg a földet, áld meg a falum földjét,
Amelynek eszem mindennapi kenyerét:
Csak még egyet kérek az a káromkodás,
Az az iszonyú rettentő gaz szokás:
Segíts meg Jézuskám, hogy ez maradjon el,
Helyét te szent neved áldása váltsa fel:
(A karácsonyi betlehemes pásztorjáték mint misztériumdráma, éppen azért nem szabad giccses, romantikus betoldásokkal az eddig megmaradt néprajzi értékét rombolni, hanem megőrizni. Az öreg számadó ha az utcán bohókás is, főleg a gyerekekkel szemben, de amikor belépnek a családokhoz, komoly legyen! Az öreg számadó hódolata után mindnyájan kört alkotva, de a botjaikkal ez egyszer nem csörögve énekelni kezdenek:)
Kirie eleiszon, eleiszon,
Örüljünk mindnyájan a nagy dolgon:
Mert született nekünk,
Mi kegyes Megváltónk:
Szeplőtelen szűztől Betlehembe,
Édes kis Jézuska ez időben:
Óh jertek imádjuk szüntelen dicsérjük,
Érettünk született Jézusunkat,
Leborulva áldjuk megváltónkat:
I. pásztor befejező verse:
Felkérem a háznak jó lelkű gazdáját,
Ki megnyitá nekünk házának ajtaját:
Gondolom szólásom nem sért talán senkit,
S mint keresztény szokást magukévá teszik:
Minek is tagadnám szegény az iskolánk,
Alig van egy darab papírunk és pennánk:
Az erszényünket is kilelte a hideg,
Szegény! Őkegyelme halálosan beteg:
Orvoshoz is hordtuk, hogy segítsen rajta,
De őkegyelme is csak fejét csóválta:
Merthogy sovány és nem tetszett neki,
Ő is csak a kövér beteget szereti:
Mit az érvágója meghagy még belőle,
Azt majd elzsebeli boltos őkigyelme:
De már akkor papírunk és pennánk is lesz,
Elmegy tanító urunk Kassára és vesz:
Nem reményről, pénzről szoktak adni szelvényt,
Szánják meg nálunk e hideglelős erszényt.
(Ez utolsó mondatnál megcsörgeti a pénzes zacskót, így a házigazdának már csak az a dolga, hogy átadja adományát.
Egyik pásztor gyorsan igyekszik előre a szomszédba kérdezni, szabad-e a betlehemjárás? Közben az első pásztor felveszi a kis templomot és énekkel búcsúznak a háziaktól.)
Mindnyájan énekelnek: Pásztorok keljünk fel,
Hamar induljunk el:
Betlehem városába,
Rongyos istállócskába:
Siessünk, ne késsünk:
Hogy még ezen éjjel ottan lehessünk,
Mi Urunknak tiszteletet tehessünk!!
(Az ének utolsó részét már a külső ajtónál végzik:)
Kelt Kassán 1987. okt 6. Kmeczkó Mihály
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
