KAPCSOLATOK II. RÉSZ (MR 96. JEGYZET) – ÖNISMERET

ÖNISMERET

Ismerd meg önmagadat – szólt a görög bölcselő. Legutóbb láttuk, milyen fontos az önismeret, mennyire meghatározza kapcsolataink minőségét. De honnan vegyük az önismeretet? Sokfajta eszköz segíthet, például az egyre népszerűbb enneagram, mely egyházi körökben is elfogadott. Amitől óvok, az a horoszkóp és a körülötte zajló hókuszpókusz. Bármely rendszer is nyeri el tetszésünket, kapcsolataink és olvasmányaink hatására, tudnunk kell, hogy egyik rendszer sem meghatározó, mint a végzet a görög drámákban. Tudatosan fejlődhetünk a jó irányba, adottságaink ismeretében és elfogadva azokat.

Ha egyes adottságaink nincsenek összhangban céljainkkal, és ha kételkedünk a jövőt alakításának képességében, ideje a szemléletváltásnak.

Szemléletváltás

Carol S. Dweck pszichológus szerint csak kétfajta ember létezik, és a szemléletmód különbözteti meg őket. Idézem: „az önmagunkkal kapcsolatos szemléletünk egész életünket alapvetően meghatározza, így például azt is, hogy sikerül-e olyan emberré válnunk, amilyenné szeretnénk, és hogy elérjük-e azokat a célokat, amelyeket fontosnak tartunk”.  A meggyőződés, hogy az emberi tulajdonságok megváltoztathatatlanok – amit rögzült szemléletmódnak nevezünk -, állandó önigazolásra késztet. Ezzel szemben „a fejlődési szemléletmód szerint a kapott lapjaink csupán a kiindulópontot jelentik ahhoz, ahova fejlődhetünk.”  Más szóval, „az ember alapvető tulajdonságai kellő erőfeszítéssel egytől egyig fejleszthetők”. A kulcs, hogy szeressünk tanulni! Dweck így érvel: „Miért is kellene tehát vesztegetnünk az időnket, hogy nap mint nap, újra és újra bebizonyítsuk, mennyire jók vagyunk valamiben, amikor azzal is foglalkozhatunk, hogy valóban jobba legyünk?  (…) Miért keresnénk olyan barátokat és társakat, akik csupán az önérzetünket legyezgetik, ahelyett hogy olyanokat találnánk, akik nap mint nap fejlődésre biztatnak bennünket?”

Nem lehet elég korán kezdeni

Lám, újra elérkeztünk a kapcsolatépítés kulcsszerepéhez! Az antropológusok szerint a fontos és kellemes személyes kapcsolatok száma korlátozott. Nagyjából 6-7 személyre korlátozódnak. Bármely társadalomban két fontos gyermekkori barátunk, két meghatározó felnőtt barátunk van és két orvosunk. Továbbá: többnyire csak egyszer esünk igazából szerelembe és családunk egyik tagját jobban szeretjük a többinél. A meglepő, hogy a jelentős kapcsolatok hatos-hetes száma mindenkire igaz, függetlenül a lakóhelyünktől, műveltségünktől és kultúránktól. Végeztem egy gyors számítást. Tegyük fel, hogy a legfontosabb kapcsolatainkkal jellemző módon napi egy órát töltünk. Ez fejenként évi 365 órát jelent, vagyis 15,2 teljes 24 órás napot! Több mint két hetet! A tanulság egyértelmű: nagyon meg kell válogatni a kapcsolatainkat és gondosan kell ápolni azokat.

© Kiss Ulrich SJ (2016)

Elhangzott augusztus 4-én: Mária Rádió – Jegyzetek – 3,5’ röpirat az etikáról 96.

A “KAPCSOLATOK” sorozat II. része

Ajánlott olvasmány: Dweck, Carol S. Szemléletváltás: A siker új pszichológiája. Ford. Császár László. Budapest: HVG Könyvek.2015.


Forrás:ulrichblog.wordpress.com
Tovább a cikkre »