Kalita Gábor: Az eltelt harminc év nem azoknak a felvidéki magyaroknak kedvezett, akik az átkost megszenvedték

Kalita Gábor: Az eltelt harminc év nem azoknak a felvidéki magyaroknak kedvezett, akik az átkost megszenvedték

Lecsó nép-e, a felvidéki, vagy kemény válaszokat tud adni az elmúlt rezsim ma is szabadon szemtelenkedő kiválasztottjainak…?

Hirtelenjében talajvíz módjára nemzetiségi frontjainkon is előbukkantak a volt rendszerszolgák, spekulánsok, a piszkos lelkületű besúgók, hiszen az elszámoltatást elfújta, az eufória illatával átitatott /1990/ tavaszi szellő.

Igen. Még csak a fekete autó sem állt meg értük, a bűnösök bűnöseit nem ültették börtönbe. Koncepciós perek, akasztások sem voltak napirenden, s Jáchymov politikai börtönét, urán bányáit sem váltották fel új rabokkal. Marx-leninista ideológusaiknak – a mai napig – a haja szála sem görbült.

Meggyőződésem, hogy ezekre a félelmet sugárzó, rossz emlékű történésekre az első pillanatokban, álmatlan éjszakáikon elsősorban „vöröskéink” emlékeztek. Hiszen még mindig ott lebegett a szemük előtt a tudatukba korábban bakanccsal bedöngetett bolsevista, Lenin-fiús, Berijás, NKVD-s, ŠtB-s „jó szokás,” hogy az ellenséget vagy lelkileg, vagy testileg meg kell semmisíteni. Meg kell törni, a vallásokat, hirdetőikkel, gyakorlóikkal együtt eltiporni, minden nem vörös ideológiát, a szólásszabadságot betiltani. S természetesen bármikor „lekaraktergyilkolászni” azokat, akik nem ültek a pártgyűléseken.

S, lám, egyszer csak ők, a NAGYOK látták önmagukat az ellenség képében.

Vagyis, zord, vörös álmaikban bizonyára megjelent a – ők szintén ezt teszik majd velünk is? – halálmadárként suhogó anomália.

A kocka 1989 után – a sarkára fordult?

Mivel a fentiek a vérükben volt, ezt örökölték, ezt gyakorolták, hirtelenjében elcsodálkozhattak: rendszerváltás után, volt rendszer ellenségeik miért nem teszik ugyanezt velük? Vagyis, mely kegyetlenkedéseket – korábban bebörtönzések, papgyilkosságok, később lehallgatások, megfigyelések, lejáratások, molesztálások, – ők napi rendszerességgel gyakoroltak.

Persze, nagyon hamar, a moszkvai KGB-s recept alapján alaposan átmosott „vörös” agyacskájukkal rájöttek: az örök ellenség tagjai nem ilyenek. Vallásuk sem erre tanította őket, a megbocsátás hívei. Nem pártorientáltak, a család, a nemzet, az Isten az ő prioritásaik.

Hát akkor? Ismét miénk a világ – gondolhatták. Az ilyen, többségükben naiv, keresztény felvidéki polgártársainkkal könnyen el tudunk bánni, hiszen a megbocsátás korántsem a mi eszköztárunk, volt elvtársaink „jó tulajdonsága.”

Vagyis, korábbi pártcsoporti tapasztalataik, volt tartótisztjeik tanácsai – a megtévesztéssel, a hamiszászlós magatartással kapcsolatban – újraszerveződtek, s most már – jelképet váltva – csordába verődve, indultak neki balliberális, a neomarxizmus kínálta új lehetőségek irányába hamiszászlókkal kijelölt útjukon.

Templomba is beültek, pártokba is, amit akár úgy is hívhattak, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom. S ha úgy kívánta a karrier, az Esterházy János emlékünnepségeken is áhítatos képpel jelentek s jelennek meg, hiszen, a közel húsz-harminc éve a nyakunkon tengő-lengő hamiszászlós „politikuskák” az ilyen találkozókon tudják igazán lemérni, ki is az igazi ellenség. Kit kell ellehetetleníteni, titkon zavart okozni – akár a sajátjaik berkeiben is.

A gond, a választások előtt az, hogy ezeknek az indivídiuumoknak egy része vagy előretolt „örökösei”még ma is itt hepciáskodnak közöttünk

Ilyenkor, tél elő időszakában, műtermek csöndjében, volt underground, értelmiségi barátaimmal sokat beszélgetünk arról, hogy – „lecsó nép”- e a felvidéki?

Kalita Gábor: Harminc éve tartó sáskajárás, volt kommunista, s besúgó módra

Vagy legalábbis az utóbbi években már változott-e a helyzet a független, senki által nem befolyásolt, nem nagy pénzekkel tömött digitális sajtó pillanatkész információinak segítségével is?

Kimondtuk: a helyzet változott. Ugyanis, kisebbségi népünket már annyiszor megvezették/ ezt több, korábbi írásomban már bővebben is kifejtettem/, hogy már kezdünk mindannyian nagyon is keményen odafigyelni egyes politikusok tetteire. Akár saját karrierjük további bebetonozása érdekében tett szélhámosságaikra, melyek révén harminc éve képtelenek vagyunk kimászni /három választási vereség, májusban hatalmas EP választási fiaskó/, természetesen nem máshonnan, mint a béka feneke alól.

Ha az említett harminc év baklövéseinek lajstromát kívánnám felsorolni, melyek közül számtalanról a Körképen is beszámoltunk, akkor soha nem érnénk eme írás végére. Éppen ezért a közelmúlt, a választás előtti időszak néhány történésére reagálnák igen csak röviden, hiszen a skizofrén cselekedetek egyesével is bő tartalmat rejtenek.

A magyar szívű emberek felébredtek

Korábban több cikkben is megfogalmaztam, miért kerülhetett sor arra, hogy nemzetiségi etnikai pártjaink jóváhagyásával is az utóbbi tíz-húsz évben/ sokszor a háttérből irányító/, több mint egy tucatnyi olyan embert javasoltak, majd tüntettek ki magyar érdemrendekkel, akik igazolhatóan részt vettek a kommunista államrendőrség/ŠtB/ munkájában.

Kalita Gábor: Pozsonyi utca, harminc év távlatában

Hírdetés

Etnikai pártjaink magukat elitnek nevező politikusai még csak véletlenül sem vették észre, hogy mekkora beszédtéma volt ez a választói szürkezónában? Nem figyeltek arra, hogy felvidéki ember saját környezetében sorra ismeri ezeknek a sokszor komoly beosztásokat ellátó gazembereknek a piszkos ténykedését, s akár emiatt nem megy el választani?

Annyi tisztesség nem volt az illetékesekben, hogy felhívják a Fórum Intézet vezetését, hogy igen is kötelességük ezzel is foglalkozniuk. Persze a hallgatás fejében kitüntették az említett intézmények egyes politológusait. Ugyanis már régen nyilvánosságra kellett volna hozni ezt a névsort amiatt, hogy tisztességesen zárjuk le a múltat azért, hogy a háttérből se zavarkodjanak itt tovább a társadalmi, politikai életben a korábban bolsevik konspirációból, s megtévesztésből képzett emberek.

De a nemzetiségi pártok, az MKP vezetésének nem volt érdeke az, hogy etikai bizottság elé állítsa azokat a vezetőségi tagjait, aki, vagy akik – megtévesztő módon – az anyaországi kormány irányába javasolta, javasolták a volt kommunista hálózati emberek rend kitüntetésekre való javaslatát? Majd ezen kitüntetések átadását?

Írásaimban többször is körüljártam ezt a témát, ám úgy néz ki, a nemzetiségi politizálásban, még mindig nem állt érdekükben többeknek véget vetni a demokráciát csúfosan sértő cselekedeteiknek.

Az értelmes politológusi, szociológusi tanácsadás helyett érthetetlen liberális, ateista lózungok

Az említett, s hasonló témakörökben mozgó intézetek miért decemberre hívták össze a választási tanácsadással is szolgálni kívánó Magyar Tanácsot? Jóval korábban /uraim, februárban választások!!!/ – kellett volna ezeket a tevékenységeket ellátni, s nem elsősorban liberális lózungokkal „bódítani” a hetven százalékban keresztény gondolkodású, szülőföldjéhez, nemzetéhez ragaszkodó, nem a globalizációban, fejetlen betelepítésekben érdekelt felvidéki nemzetközösséget

Európa Parlamenti választások, május – tökéletes félreszervezés

Még a mai napig nem világos, ki, kik, s miért okozták azt a tökéletesre sikeredett félreszervezést, amit az EP választás alkalmával átéltünk. Ugyanis, a választások utáni semmit mondó, négymondatos kommunikéval nem magyarázható az a tehetetlenség, mely azt eredményezte, hogy az emberek tízezresével nem mentek el szavazni.

Kalita Gábor: A megvezetés taktikája

Holott két nagyon is felkészült MKP-s politikusunk tölthette volna be ezt a posztot. Csáky Pál részéről például, folytatva a már megkezdett, a kisebbségekért vívott küzdelmeit. Berényi József korábban külügyi államtitkár volt, aki szintén ismerője az európai politikai terepnek.   

A Momentum istenítése is bele lett keverve a nemzetiségi választási pakliba

Felvidék így, általánosítva, akkor is alaposan bemutatkozott, amikor a Most –Híd alelnöke, Ravasz Ábel is felszólalt a Momentum rendezvényein. Az a Ravasz, akinek szimpatizánsai  Donáth Anna, alelnök, s Fekete-Győr András, elnök/ szlovák és román pártok választási kampányát támogatta  –  magyar pártok helyett. S az a Ravasz, – mindannyiunk felháborodására, akik a tiszta etnikai pártra kívánjuk voksunkat leadni – aki az MKP-val való „keverés” alkalmával a nagy tárgyalási sorozatok során a választási lista élére került.

Komáromban mutatták be a PS-SPOLU Magyar Platformjának jelöltjeit

Időközben persze, a Most –Híd is összeállította még nem véglegesített választási listáját. Érdekes fejleményként említhető, hogy a ma már alaposan hanyatt vágódott párt sem rakta Ravasz Ábelt a lista legelőkelőbb helyeinek valamelyikére, hiszen ő volt az, aki alaposan berontott a Progresszív Szlovákia Párt magyar tagozatának imázsába.

Ugyanis az értelmes felvidéki magyar választó számára kimondottan taszító, ha valaki szimpátiáját fejezi ki egy volt, magyargyűlölő SZDSZ-es utódpárt, a Momentum irányába.

Ennek a a bevándorláspárti képződménynek Európa Parlamenti képviselői jelenleg mást sem tesznek, hasonlóképpen, mint a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK, mint azt, hogy minél többet ártsanak az anyaországnak, vagyis Magyarországnak.

S itt igazolódott be az, hogy nem lecsó nép, Felvidék magyar ajkú népe

A választók körében is, ÉGIG ÉRŐ botrányt, majd tiltakozást szült a Most-Híd és az MKP választási listája, így ez – több, értelmes gondolkodású MKP-s vezetőségi tag /Csáky, Berényi, Furík, Papp, Németh, Via Nova társulás/ negálásának segítségével is – nem ment át.

Tehát, a fentiekben említettek után ez ideig elfogadható megállapodás szerint a hárompárti találkozón azon egyeztek meg a felek, hogy az MKP, az Összefogás, a Magyar Fórum, a Magyar Közösségi Összefogás név alatt állítja fel, kimondottan etnikai alapon az új választási pártot. S a jövő hét alkalmával alkotja meg a választási listát, ha hétvégén, az MKP elnökségi, s OT ülésén nem születik más megállapodás.

Resume

Ez az értekezés nem véletlenül született meg november 23-a környékén, hiszen ekkor kezdődött el Szlovákiában az a generális sztrájk, melynek az volt a küldetése, hogy alapjaiban elsöpörje a korábbi átkos rezsim hírmagját is.

Sajnos, az ekkor tömegek előtt, hangosbeszélőkbe kimondott akarat részeként valami a mai napig nem teljesült. Vagyis, a kemény ELSZÁMOLTATÁS beígért ténye.

S éppen ez terelte rossz irányba mind Szlovákia, mind nemzetiségünk sorsát is.

Egy politikai /elnézést/ kupleráj /Kočner és társai/ alakult itt ki, mely úgymond, szabad „bejárást” biztosított a nemzetiségi politizálásban is.

Vagyis, harminc év leforgása alatt a közéletből, s a politikából nem lettek eltávolítva azok az elemek, melyek, szemtelen, erőszakos bolsevik módszerek alkalmazásával minden áron maguknak kívánták, s kívánják biztosítani a hatalmat különféle álcázott trükkök, a háttérből való irányítás módszereivel /Ennek bizonyítéka a volt nemzetiségi besúgók, már-már erőltetett, magyar érdemrendekkel való kitüntetéseinek ténye is/.

Az elszámoltatás hiánya okozta azt a káoszt is, ami nemzetiségi politizálásunk választásokkal kapcsolatos fura cselekedeteit jellemzi.

Tehát, óvó szemmel figyeljük MI, mindannyian, a sokszor elfeledett, megalázott, félrevezetett VÁLASZTÓK is, hogy harminc év után, ne az említett, hamis zászlók mögé búvó, káros bolsevik, neomarxista elemek vegyék kezükbe mindannyiunk sorsának irányítását.

Kalita Gábor  


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »