Jutarnji List: "Orbán-kultusz" Baltikumtól az Adriáig

A Népszabadsággal és a menekültpolitikával kapcsolatban foglalkoztak német, cseh, horvát és amerikai lapok Magyarországgal.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung Sajtóháború Magyarországon címmel közölt cikket. Stephan Löwenstein kiemelte: minden vállalkozásnak joga van a jövedelmező üzletágak felszámolásához, de ha a legjelentősebb ellenzéki lapról van szó az egyébként is a kormány által uralt médiaszerkezetben, akkor “demokratikus felelősséget” is visel. Minden “politikai csapásra” utal, amelynek “értelmi szerzőjeként” Orbán Viktort tartják számon. A kormány “minden lehetséges eszközzel igyekszik kiszárítani az ellenzéki médiumokat”, és a Fidesz felé hajló médiaszerkezet felépítésén dolgozik. Azonban vitathatatlan, hogy 2010 előtt a legtöbb baloldali és liberális lap is pártokhoz húzott, és a Népszabadságban a szocialista kormányok idején sok állami hirdetést jelentettek meg.

A Handelsblatt című üzleti lap cikkében kiemelte: a Népszabadság ügye megmutatja, miként “likvidálja a magyar kormányfő a sajtószabadságot”. A döntést gazdasági okokkal indokolják, “valójában az egyébként is meggyötört médiapiac politikai ellenőrzésének végérvényes megszerzéséről van szó” – írja Hans-Peter Siebenhaar. A szerző úgy véli: Európa nem nézheti tétlenül a kritikus médiumok likvidálását. “Aggasztó”, hogy egyes német politikusok még mindig nem akarják tudomásul venni a magyarországi “szomorú valóságot”. Horst Seehofer bajor miniszterelnök Orbán Viktorral október 17-re tervezett találkozójával Angela Merkelt akarja “fúrni”, és “sajnos nem veszi észre, hogy magatartásával nemcsak Bajorország megítélésének árthat, hanem a tekintélyelvű demokrácia ellen és a sajtószabadságért küzdő magyarországi erőknek is”.

A Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió Stephan Ozsváth beszámolóját közölte. A tudósító kiemelte: noha a kvótareferendum “elbukott” és Orbán “vereséget szenvedett”, ez nem érdekli őt, “győztesként ünnepeltette magát” és az alaptörvényben akarja rögzíteni az “állítólagos választói akaratot”. Orbán a legutóbbi rádióinterjújában kiemelte, hogy csak az dönthet csoportok vagy emberek betelepítéséről, akit az Országgyűlés erre felhatalmaz. Az “EU-bizottság is mindig ezt hangsúlyozza: a menedékjogi kérelmekről végeredményben a tagállami hatóságok döntenek” – tette hozzá.

Éles bírálatot fogalmazott meg a Népszabadság kiadásának felfüggesztésével kapcsolatban a Jutarnji List című horvát liberális napilap véleménycikkében. A kiadás beszüntetése nem jelenti a demokrácia alkonyát, de az okok, amelyek oda vezettek igen című írásban kiemelik, hogy Orbán Viktornak nem sikerült mindent elérnie, amit tervezett, azóta, hogy 2010-ben újra hatalomra került, ugyanakkor “sikeresen építette fel saját politikai márkáját, különösen a régióban”. A Baltikumtól az Adriáig terjed az “Orbán-kultusz”, az emberek dicsőítik és vágyják az “illiberális demokráciát” – tette hozzá. A szerző mindazonáltal azon meggyőződésének adott hangot, hogy az “Orbánizmus az egyoldalú gondolkodás útja, megfélemlítése és szankcionálása a másképp gondolkodóknak, hasonló ahhoz a rezsimhez, amelytől a horvát állampolgárok háborúban vívták ki a függetlenségüket”.

A Hospodárské Noviny című cseh politikai és gazdasági napilap jegyzetében azt írja: az Orbán-rendszer korrupcióját feltáró Népszabadság bezárása, amely mögött a cikkíró szerint valószínűleg a kormány áll, egyelőre utolsó lépése annak a folyamatnak, amelyben Orbán Viktor és pártja megerősítik hatalmukat. A mai magyar társadalom a cseheket és a szlovákokat az 1969 utáni normalizációra emlékeztetheti, amikor az emberek az állami hivatalok beavatkozásaitól tartva bezárkóztak önmagukba és nem voltak aktívak a közéletben – állítja Martin Ehl, a lap külpolitikai rovatvezetője. Ehl szerint a magyarok ugyanakkor visszagondolhatnak a gulyásszocializmusra, amikor a hallgatásukat a keleti blokk legmagasabb életszínvonalával jutalmazta a rendszer. A jelenlegi “normalizáció” valószínűleg hosszú lefutású lesz, elsősorban mert Orbán ellenzéke gyenge és képtelen megfelelő alternatívát megfogalmazni. “Az újság eltűnésével a magyar bezárkózottság a haveli ‘rossz időkre’ változhat, a társadalomnak a politika, s ezzel a saját önmegbecsülése iránti teljes rezignáltságára” – zárul a cikk.

A The New York Times hétfői szerkesztőségi cikkében a magyar kormány menekültekkel kapcsolatos politikáját bírálta. A liberális lap elöljáróban leszögezi, hogy a népszavazás érvénytelen volt, ám aggasztónak tartja, hogy a szavazók több mint 98 százaléka egyetértett azzal, hogy vissza kell utasítani az európai uniós követelményt, hogy az ország fogadja be a rá eső számú menekültet. A lap a szerinte Európában félelmet szító jobboldali pártok egyik “autokrata” vezetőjének nevezi a magyar kormányfőt, aki arra akart volna felhatalmazást kapni, hogy “folytathassa kirekesztő politikáját és arra késztesse az Európai Uniót, hogy újrastrukturálja önmagát és több hatalmat adjon vissza az egyes nemzeteknek”. Európa és az Európai Unió kétségtelenül válsággal néz szembe: terrorista támadásokkal és menekültek megdöbbentő áradatával, miközben magas a munkanélküliség – írja a lap. A NYT az európai vezetőknek egyértelműen többet kell tenniük a gondok megoldása és az Unióba vetett hit visszaállítása terén, hogy az EU fennmaradjon. Sürgősen szükség van arra, hogy több vállalás szülessen a több millió menekülővel kapcsolatos felelősség egyenlő elosztására. A magyar kormányfő megközelítése messzebb tolja az egységes megoldás lehetőségét a lap szerint.

http://www.nytimes.com/2016/10/10/opinion/no-way-to-treat-refugees.html?_r=1


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »