Junckert is gyengíti szövetségesének távozása

Junckert is gyengíti szövetségesének távozása

Szocialista párttársait is meglepte minapi bejelentésével Martin Schulz. A középiskolát annak idején érettségi nélkül abbahagyó, focistakarrierrel próbálkozó, majd könyvkereskedő és politikus Schulz a brüsszeli évek után visszatér a német belpolitikába, célja pedig egyértelműen a kancellári szék megszerzése. Hogy Angela Merkel újabb kancellári terveit ez érdemben veszélyeztetné, az legalábbis kérdéses, Brüsszelben azonban ennek ellenére hullámokat vetett Schulz döntése.

Tény, 2012 óta elnökként sokat tett azért, hogy az uniós döntéshozatal során az Európai Parlament és vezetője megkerülhetetlen legyen. Bár a 2014-es választáson az Európai Bizottság elnöki székéért folytatott küzdelemben alulmaradt Jean-Claude Junckerrel szemben, kettejük között nem csupán szoros baráti kapcsolat, de egyfajta véd- és dacszövetség is kialakult. Egymás kölcsönös támogatása, az Európai Parlament és a Bizottság egységes fellépése sokkal fontosabb lett, mint pártpolitikai különbözőségeik megjelenítése. Nagykoalícióként is emlegették a néppárti Juncker, illetve Donald Tusk és a szociáldemokrata Schulz „édes­hármasát”, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy széthúzás nélkül léphessenek fel az egyre erősödő populista hangokkal szemben.

S hogy működőképes volt-e ez a modell? Az elmúlt pár év eseményei, a menekültválság kezelése, a brexit, az euroszkeptikus pártok növekvő népszerűsége aligha ezt igazolják. Miként a Schulz lemondását követő reakciók sem. „Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a legfontosabb kérdésekről a három uniós csúcsvezető zárt ajtók mögött döntsön” vagy „a sokat kritizált, demokráciadeficittel küszködő Brüsszelnek jót tenne, ha Schulz után Juncker is venné a kalapját”. Ez utóbbit ugyan hivatalos források cáfolták, de az nyilvánvaló, Juncker számára komoly politikai érvágás, hogy egyik legfőbb szövetségese távozik. A jövő nagy kérdése pedig az, ki jön utána? Egy korábbi néppárti–szocialista rotációs parlamenti megállapodás értelmében most néppárti elnök következne, ami Manfred Weber, az EPP elnöke előtt nyitná meg a lehetőséget. Nem javítja viszont esélyeit, hogy Schulzhoz hasonlóan Weber is német, márpedig sokan szeretnének végre az EP-elnöki pozícióban más nemzetiségű politikust látni. Arról nem is szólva, hogy megválasztása esetén a csúcsvezetői hármas fogat végképp teljesen néppárti kötődésű politikusokból állna, ami felborítaná a brüsszeli jobb–bal érzékeny egyensúlyát. Márpedig ha Juncker még biztosan ül bizottsági elnöki székében, csupán egyetlen lehetőség marad a cserére. Az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak jövő tavasszal lejár első, két és fél éves mandátuma, amely egy alkalommal meghosszabbítható. Mostanáig nem is merült fel kétség a folytatással kapcsolatban, de Schulz távozása ezen a téren is fordulatot hozhat.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 11. 28.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »