Július 11.: Szent Benedek, Európa védőszentjének ünnepe

Július 11.: Szent Benedek, Európa védőszentjének ünnepe

Benedek „a béke hírnöke, az egység munkálója, a civilizáció mestere, főleg pedig Krisztus vallásának bajnoka, és a nyugati szerzetesség megalapítója volt” – írta VI. Pál a Pacis nuntiusban. Éppen ezért bízzuk pártfogására a mai Európát is, ahol megkérdőjeleződnek az évezredes értékek.

 

Szent Benedek életútja 480 körül kezdődött a közép-itáliai Appenninek ősi városában, Nursiában (mely ma Norcia néven található meg a térképeken). A gót megszállás alatt élő Rómában kezdte meg tanulmányait, ahonnan a szent életrajzírói szerint – az erkölcsi romlottság és a zavaros politikai helyzet miatt – a szabin hegyek között fekvő kis Effide városába ment. Itt a templom papja mellett élt, és valószínűleg teológiai tanulmányokat folytatott.

 

 Benedek, a szigorú aszkézis képviselője

 

Egy csoda, a széttörött cserépszita összeforrasztása miatt szentként kezdték tisztelni, ezért elhagyta a várost, és egy barlangban telepedett le. Remeteéletét szigorú aszkézis jellemezte, még az egyházi élettől is teljesen elszakadt, annyira, hogy azt sem tudta, mikor van húsvét, a keresztények legnagyobb ünnepe. Három évi szigorú magány után pásztorok találtak rá, és vezették őt vissza az emberek közé.

 

Szent Benedek Fra Angelico freskóján (fotó: en.wikipedia.org)

 

Hírneve miatt a Vicovaroi sziklakolostor lakói meghívták apátjuknak, de később szigorú vezetése miatt meg akarták mérgezni. Ettől ismét egy csoda mentette meg: az áldás keresztjelére széttörött a méregpohár.

 

Új testvériséget alapított

Ez az újfajta szerzetesélet hamarosan felvirágzott, és valószínűleg még Szent Benedek életében újabb hasonló alapításokra került sor. Itt írta a Regulát, amellyel sok más kolostornak, sőt később az egész nyugati szerzetességnek iránymutatója, patriarchája lett. Sokan fordultak hozzá itt is tanácsért, útmutatásért.

 

A hagyomány szerint 529-ben ment Montecassino hegyére, hogy megalapítsa új testvériségét. Montecassino – azaz Cassinum hegye – Róma és Nápoly között félúton helyezkedik el. Tetején ekkor egy római vár maradványai álltak egy Juppiter templommal.

 

A bálványoltárt Szent Benedek és fiai ledöntötték, és részben az ősi falak felhasználásával építették fel új monostorukat. A monostor önellátásra rendezkedett be, arra, hogy gazdaságilag is lehetőleg önállóvá váljon: minden szükséges a falakon belül házilag megtermelhető és előállítható legyen.

 

Milyen volt a kolostori gyógyítás?

 

A Római Birodalom bukását követően az antik orvoslást a kolostori gyógyítás váltotta fel. A Regula kötelezővé tette a szerzetesek számára a mezei és kerti munkát. A leírásokból megtudhatjuk, hogy a kertben nagy szaktudással és gondosan megtervezve tizenhat féle növényt termesztettek: liliomot, rózsát, karósbabot, borsfűt, boldogasszony tenyerét, ördögcérnát, rozmaringot, mentát, zsályát, rutát, íriszt, csombormentát, fodormentát, köményt, lestyánt és édesköményt.

 

Fotó: gazigazito.hu

 

Később ezek kibővültek a ricinussal, a benedekfűvel, izsóppal, rutával, rozmaringgal, amelyek mindegyike ma is bevált gyógyteák alkotórésze. A kolostor mellett működő ispotályokban a kertben termesztett gyógynövényekkel kezelték a betegeket. Igyekeztek minél több tapasztalatot összegyűjteni arról, hogy melyik növény, akár önmagában, akár más növényekkel párosítva, milyen bajokra használ.

 

Európa védőszentjévé nyilvánították

 

A növényeket többféle módon is felhasználták: főzetet, port, labdacsot (a pirulák előfutárait), alkoholos kivonatot, kenőcsöt, zselét, olajat is készítettek belőlük. Az orvostudomány igen sokat köszönhet áldozatos munkájuknak, hiszen a gyógyszergyártás a növényi alapanyagok felhasználásán alapult.

 

1964-ben július 11-én nyilvánította VI. Pál pápa Nursiai Szent Benedeket, a bencés rend alapítóját a nyugati szerzetesség és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé.

 

Források: mult-kor.hu, magyarkurir.hu

Nyitókép: imalanc.ro


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »