Jubiláns papok szentmiséjét ünnepelték a gyulafehérvári székesegyházban

Jubiláns papok szentmiséjét ünnepelték a gyulafehérvári székesegyházban

Jubiláns papokkal együtt mutatott be szentmisét Kovács Gergely érsek június 23-án a gyulafehérvári székesegyházban. Koncelebrált az ezüstmisés györgyfalvi plébános és kolozsvári kórházlelkész, Fábián László János, valamint az aranymisés Balázs-Hegedűs József nyugalmazott és Szilveszter Imre Gábor jelenlegi hidegségi plébános.

Az ünnepi szentmise elején Jakubinyi György nyugalmazott érsek felolvasta mindazoknak a papoknak a nevét, akik idén ünnepelik huszonötödik, ötvenedik, hatvanadik, illetve hetvenedik szentelési évfordulójukat, köztük voltak az elhunyt lelkipásztorok is.

A szentmise elején Kovács Gergely érsek elmondta, idén rendhagyó módon erre a napra, június 23-ára esik Keresztelő Szent János születésének ünnepe (mivel a napján, 24-én Jézus Szíve ünnepe lesz), ezért a szentírási szakaszok a hivatásról, meghívásról, küldetésről szólnak a szentmisében, ami szépen egybecseng a jubiláns ünneppel.

A főpásztor homíliájában felidézte: a hét elején az utóbbi négy évben felszentelt gyulafehérvári egyházmegyés fiatal papokkal találkozott; jó volt látnia lendületüket, azt, hogy megvan bennük a kezdeti lelkesedés, és az Úr kérdésére Illés prófétával együtt mondják: „Emészt a buzgalom az Úrért” (vö. 1Kir 19,14).

Ez a bibliai rész azért is érdekes, mert amikor az Úr kérdezi Illéstől, hogy mit művel, a próféta éppen nem a szolgálati helyén van, nem a prófétai küldetésben buzgólkodik, hanem menekül, mert az életét félti, sőt paradox módon a saját halálát kívánja. Miután az Úrtól kapott táplálékkal megerősödik, negyven nap és negyven éjjel zarándokol Hóreb hegyéig. Ekkor kérdezi tőle az Úr, hogy mit művel. „Milyen szép és milyen jó, ha egy pap is elmondhatja, mindegy, hogy mit tesz és hol van, amikor ezt válaszolja: »Emészt a buzgalom az Úrért«” – tette hozzá Kovács Gergely.

Hírdetés

Majd arra kérte a jubilánsokat, idézzék föl a jubileum alkalmával hivatásuk megszületését. Bár minden papi életpálya sajátos, egy dologban egybecseng, ahogyan a zsoltáros is fogalmaz a 63. zsoltár 2. versében: „Isten, én Istenem, téged kereslek, teutánad szomjazik a lelkem.”

Az érsek megköszönte a jubiláns papok hűségét, kitartását, mindazt, amit a jó Istenért, a hívekért, a rájuk bízottakért tesznek, amivel az egyházmegyét gazdagítják. Kérte, mint „jó Timóteusok” élesszék fel magukban Isten kegyelmét, amely a szentelő püspök kézföltétele folytán van bennük (vö. 1Tim 1,6).

A homília után a jubilánsok megújították papi ígéreteiket, hogy a hivatással járó kötelességeiket ezután is hűen teljesítik. Imáikba foglalták az egykori évfolyamtársakat is. A szentmise végén, az áldás után Márton Áron püspök szarkofágjához vonulva imádkozták a lucernáriumot.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »