Jövőre Aszadról szóló dal lesz a győztes?

Jövőre Aszadról szóló dal lesz a győztes?

Miközben az ukránok eurovíziós győzelmüket ünneplik, az oroszok ironikus posztokban kiáltanak elfogultságot és emlegetnek politikai motivációt.

A jövő évi Eurovíziós Dalfesztiválon már egy Bassár el-Aszadról szóló dallal is el lehetne akár indulni – így kommentálta az ukránok idei győzelmét az orosz külügyi szóvivő, Maria Zaharova. Facebook-oldalán nyomban egy dalszövegrészletet is rögtönzött: „Aszad véres, Aszad a legrosszabb. Adjátok a díjat, hogy a versenyt idehozzam.”

Jellemző, hogy az ukrán győzelem nemcsak őt sarkallta szarkasztikus megnyilvánulásra, ám sokszor nehéz eldönteni, valamit tényleg viccnek szánnak-e. „Itt a megfelelő alkalom, hogy elfoglalják Krímet” – ironizált Facebook-oldalán André Alexin ukrán újságíró, míg Volodimir Vjatrovics Szevasztopolt javasolta jövő évi eurovíziós helyszínnek. Az ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatója továbbment, javasolva, hogy az ukrán fegyveres erők és a NATO azonnal kezdjen hozzá a dalverseny előkészítéséhez.

A legjobb születésnapi ajándék

Az ukránok ünnepelnek, győzelmi jelentéseiket látva pedig egyértelmű: ők is politikai síkon értékelik leginkább sikerüket. Azaz hiába tiltja az Eurovíziós Dalfesztivál szabályzata a dalokban a politizálást, és hiába támadta is meg emiatt korábban Oroszország a produkciót, Jamala mégis indulhatott a krími tatárok Sztálin alatti deportálásáról szóló dalával, és az ukrán értelmezés szerint sikerrel kerekedhetett felül Vlagyimir Putyinon. Lenur Iszljamov aktivista például úgy látja, ez volt az első, „megsemmisítő erejű” csapás az orosz elnökre. Szvjatoszlav Vakarcsuk rockzenész elégedett volt, hogy Jamala a születésnapján tudott győzni („a legjobb ajándék, amit kaphattam”), Musztafa Najjem képviselő-újságíró pedig úgy érzi, Európa a legigazságosabb és legelegánsabb módon biztosította Ukrajna számára a győzelmet. Szerinte „nyugodt és hűvös stílusban” az utolsó pillanatban fosztották meg Oroszországot a reménytől – „ugyanazokat az oroszokat, akik elvették a hazáját a krími tatárok e lányának”. Petro Porosenko ukrán elnök pedig egész hazája nevében mondott köszönetet a győzelemért.

Az oroszok, oroszpártiak persze kevésbé voltak lelkesek. A krími, oroszbarát kormányzat miniszterelnök-helyettese, Ruszlan Balbek például azzal vádolta az ukránokat: meggyőzték Európát, hogy egy orosz győzelem katasztrófával érne fel. Szerinte akkor tudta volna minden krími tatár jó szívvel ünnepelni Jamala győzelmét, ha dalának nem lett volna politikai felhangja. Az orosz parlamenti képviselő, Jelena Drapeko szerint pedig Oroszország démonizálása zajlik: úgy véli, mindannyiukat gonosznak próbálják beállítani, akiknek az atlétáik doppingolnak, a repülőgépeik pedig megsértik a légtereket. Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes pedig azt javasolta: küldjék jövőre a durva sorairól ismert rockénekest, Szergej Snurovot a versenyre.

Kik szítják a tüzet?

Ráadásul az oroszok azt is belengették, hogy Ukrajna győzelme miatt bojkottálni fogják a jövő évi versenyt. Az engesztelhetetlen ellentétet viszont ellenpontozza az, amit a Dw.com tett közzé: az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) adatai szerint az ukrán tévénézők szavazataik révén a legmagasabb, tizenkét ponttal épp az orosz indulót jutalmazták. Az oroszoknál pedig Jamala a második helyre futott be az örmény versenyző után. (Igaz, ez még nem feltétlenül jelenti, hogy ukránok és oroszok azonnal összeborulnának, ha tehetnék. Az ukrán KIIS kutatóintézet és az orosz Levada-Centr márciusi felmérése például a két ország közti szimpátiamutatók mélypontját jelezte.)

Tény ugyanakkor: a két ország által delegált nemzeti zsűri egyetlen pontot sem adott a másik indulójának. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a szavazatok arányában a különböző kisebbségek is jelen vannak, tehát nem feltétlenül az oroszok szavaztak Oroszországból nagy arányban a krími tatár jelöltre. Idén először szavazhatott országonkénti szakértői zsűri is, sokan épp ezzel magyarázták, hogy Jamala az első helyre kerülhetett. Az orosz Rosszija 24 csatorna például rögtön leszögezte, hogy a közönségszavazatok alapján az oroszok verték az ukránokat, ami tény: az ukránok 534 pontjából 211 jött a zsűritől, míg az oroszok 491-ében csak 130 volt a zsűri része. Közben a The Independent azt írta: az egyik dán zsűritag, Hilda Heick pont fordítva pontozott, mint szeretett volna, az általa favorizált ausztrál indulónak adva a legkevesebbet, az ukránnak pedig a legtöbbet. Ám ha úgy szavaz, ahogy szeretett volna, sem változott volna a végeredmény, csak a verseny lett volna szorosabb.

Ha azt akarjuk tudni, miként gondolkodhatnak ma az oroszok a krími tatárok Sztálin alatti deportálásáról, érdemes azt is néznünk, hogyan látják egyáltalán ma Sztálin személyét. Ezt a Levada-Centr tavaly márciusi felmérése vizsgálta: a megkérdezettek harminc százaléka tisztelte, két százaléka csodálta, hét százaléka pedig szimpatikusnak találta a néhai diktátort. Harminc százalék maradt közömbös, kilenc számára volt ellenszenves, hat tekintett rá félelemmel, öt undorral vagy gyűlölettel. Nem akart vagy nem tudott válaszolni a megkérdezettek tizenegy százaléka. Huszonegy százalék mondta, hogy a családjából valaki szenvedett elnyomástól a második világháború alatt vagy előtt, ötvenkilenc százalék viszont erre a kérdésre nemmel felelt.

Nem tud kedves dalokat énekelni

A krími tatár apától és örmény anyától született Szuszana Dzsamaladinova családja nagyon is szenvedett: dédanyját a krími tatárokkal együtt deportálták 1944-ben Kirgizisztánba, azzal a felkiáltással: korábban együttműködtek Hitlerrel. Jamala viszont épp azt nyilatkozta: családja a szovjetek oldalán harcolt. Az erőszakos kitelepítés, a többhetes kegyetlen út során Jamala dédanyjának lánya életét vesztette. Az 1944-es tragédiáról íródott az 1983-as születésű Jamala eurovíziós dala.

A mű kapcsán többen felvetették: nem igazán illeszkedik a dalversenyen megszokott könnyed, politikamentes slágerek sorába. Ezt emlegette fel azóta privátra állított Facebook-bejegyzéseiben a Budapesti Zsidó Hitközség volt ügyvezető igazgatója, Schwezoff Dávid is. Az oroszok ráadásul azért is csalódottak lehettek, mert előzetesen az ő indulójukat, Szergej Lazarevet tartották a legesélyesebbnek a győzelemre. Végül Lazarev harmadik lett, másodikként az ausztrál Dami Im futott be.

Azt Jamala is elismerte, hogy dalának vannak aktuális vonatkozásai, a mai történések is eszünkbe juthatnak róla. A The Guardiannek arról beszélt a verseny előtt: bár dalát az 1944-es események inspiráltak, hatással voltak rá a „legutóbbi tragédiák”, így Krím elszakadása és benne az oroszok szerepe. Az énekes két éve nem volt otthon a Krím-félszigeten, mint mondta, attól is fél, hogy letartóztathatják. „Természetes, hogy ugyanúgy szól 2014-ről is. Ez a két év rengeteg bánatot hozott az életembe. Képzeld el, hogy […] látod a nagypapádat Skype-on, aki kilencvenéves és beteg, de nem látogathatod meg. Mit kellene tennem: aranyos dalocskákat énekelnem, és elfelejtenem az egészet? Természetesen nem tudom ezt tenni.”

Volt, amikor jóval kevesebb is soknak bizonyult

A szervezők egyébként korábban jóval szigorúbban vették a politika tiltását: a tavalyi örmény dalt, amely az 1915-ös népirtásról szólt, például túl politikainak ítélték. Korábban, 2009-ben pedig Grúzia lépett vissza, miután a szervezők úgy találták, a Don’t Wanna Put In címével Putyin nevére igyekeznek rájátszani. Most mégis mehetett az 1944.

A Krím félszigetre csak 1989-ben visszaengedett tatárok közül sokan igencsak aktuálisnak érezték a mondanivalót: 2014-ben még ellenezték az elcsatolást, azóta pedig több tatár aktivistát is bebörtönöztek, vagy egyszerűen csak nyomuk veszett. Egy tatár televíziót pedig egyszerűen csak elüldöztek a Krímből.

Többen pedig már azt a kérdést vetik fel: miként tudja majd Ukrajna jövőre megrendezni a dalversenyt. „Hurrá! Jamala nyert nekünk egy jókora lyukat az állami büdzsébe” – írta például a Hulija Tetusko blog szerzője. A News24 ukrán tévécsatorna viszont megnyugtatott: nem számít, hol lesz a jövő évi verseny, Kijevben, esetleg Odesszában, egész Európát szívesen fogják látni.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »