1943. május 30-án a losonci református templomban 20 fiatal tett tanúbizonyságot arról, hogy felkészült a gyülekezetbe való felvételre. A konfirmandusok között volt Heksch Jóska 14 éves gimnazista is.
Ő abban különbözött a társaitól, hogy zsidó családban született, és jóllehet szüleivel együtt már 1938 őszén református hitre tértek át, az 1939-es törvények szerint zsidónak minősült.
Református elemibe járt, mégis feszélyezetten, szorongva készült a konfirmációra.
Utóbb így emlékezett erre:
– Böszörményi lelkész úr megnyugtatott minket, hogy nem kell aggódnunk. Hozzám lépve röviden megszólított: „Remélem, te is jól érzed magad, ne legyen semmi gondod, Isten és mi is vigyázunk rád!” Miután az utasítások elhangzottak, illő léptekkel, libasorban, kezünkben a zsoltároskönyvvel átvonultunk a kerten a templomba. A szószék két oldalán – fiúk-lányok szerint megosztva – leültünk a fal melletti padsorokba. Az istentiszteletet Kövy Árpád vezető lelkész tartotta, azután Böszörményi László másodlelkész vette kezébe a konfirmálandók ügyét, és áldását osztotta, amikor padsorunk elé álltunk. Míg a többiek szülei és rokonai le nem vették szemüket lányaikról-fiaikról, addig én egyedül álltam köztük, csupán nevelőnőm kísérte figyelemmel néhány padsorral hátrébb a ceremóniát, hogy a szertartás után ne kelljen egyedül maradnom. Egyedül önmagammal, egyedül a megváltoztatott úton, amelyre szüleim küldtek. A kétes érzületet keltő úrvacsora után kiosztották nekünk a kis emlékbibliát, amit mind a két lelkipásztor szignált. Ez a kis ajándék elkísért engem életem minden tragikus fordulatán, s úgy óvtam, mint az útlevelemet.”
Egy év múlva, 1944. június 4-én édesapjával együtt munkaszolgálatra vitték a 15. életévét még be nem töltött Jóskát.
Az illetékes csendőrparancsnok javaslatára a sorozáson születési évként 1928-at írtak be. Akkor még nem tudták, hogy ezzel az életét mentették meg. A Kárpátokban végzett munkaszolgálatot az idő előtt felnőtté vált fiú ugyanis túlélte, otthon maradt édesanyja, öccse, nagyszülei viszont Auschwitzban pusztultak el.
Magammal vihettem kis Bibliámat, amelyet a református egyháztól kaptam konfirmációm alkalmából. Édesanyám így szólt hozzám: Legyen mindig nálad, vigyázz rá, nehogy elveszítsd, emléked és vigaszod lehet. Úgy is lett, a Biblia végigkísérte Heksch (utóbb Hidasi) Józsefet kalandos életútján. Vele volt Budapest ostromakor, a műegyetemi évek alatt, az 1956-os forradalom idején, az emigrációban, Argentínában, Svájcban, és végül németországi otthonában is.
„Ma is itt fekszik az egyik fiókomban” – írta 2008-ban megjelent regényes életrajzában (Losonctól Losoncig. Egy város, egy család és egy túlélő története).
Dr. Hidasi József építészmérnök az idén május elején, 92 éves korában hunyt el Freiburgban.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/29. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
